Kettős ünnep az esztergomi szemináriumban

Idén hárman ölthettük magunkra a reverendát. A felkészülési időszakban sok minden elterelte a figyelmünket, még a tanulmányok is. Leginkább az utolsó napon kezdtük el érezni az ünnep jelentőségét. A beöltözésben sokat segített Gábor atya (Csépányi Gábor spirituális – a szerk.), aki elmondta, hogy a ruha részei mit jelentenek, illetve megmutatta a ruha szakszerű le- és felvételét. A „beöltözési apák” segítségére is számíthattunk, hasznos tanácsokkal, információkkal, lelki gondolatokkal, illetve imádságokkal láttak el minket. A szobám ajtajára még a nyakkendő is kikerült az utolsó héten. Az ollóvágással naponta rövidülő nyakkendő jelezte, hogy egyre közelebb van a nagy nap, amikor a kolláré lép a helyébe.

A beöltözés napján nagy izgalommal keltünk fel. Egy kicsit furcsán éreztük magunkat, hogy most már külsőleg is látszódni fog, hogy papnak készülünk. De az igazi pillanat az volt, amikor felvettük a reverendát. Megható volt, ugyanakkor éreztük, hogy nagy felelősséggel jár a hordása, hiszen már messziről látni, hogy Jézushoz és az Egyházhoz tartozunk. Régi szokás szerint az első héten végig, mindenhova reverendába mentünk. Megerősítő tapasztalat volt, hogy az utcán az emberek már előre „Dícsértessék”-kel köszöntek. Természetesen többről van itt szó, mint külsőségről. A beöltözési imádságok is kifejezik, hogy mekkora belső munka kell ahhoz, hogy innentől kezdve folyamatosan edzve magunkat egyre alkalmasabbá váljunk az Örömhír hirdetésére. „Rohadjon le rólunk a reverenda” – mondták sokan. Először furának találtuk ezt a felszólítást, de igazából azt jelenti, hogy kísérjen végig életutunkon és életünk végén velünk váljon porrá.

Takács Máté

* * *

A lektoravatásra november 26-án került sor az esztergomi bazilikában. A szentmisét Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek atya celebrálta. Ünnepünk valóban közös ünnep tudott lenni, hiszen a felújítási munkálatok ellenére nagyon szép környezetben vehettünk részt a szentmisén.

A lektor felolvasót jelent, aki a Szentírás misén való felolvasása által Isten üzenetét tolmácsolja Isten háza népe számára. Ezzel részt vesz az Egyház tanítói tevékenységében. De miért is kell avatni a lektorokat? A kérdés helyénvaló, hiszen a plébániáinkon gyakran látjuk, hogy a miséken gyerekek, ministránsok, beosztott laikus testvérek olvasnak fel. A mi lektori szolgálatunk ennél azonban több: az Egyház felkér minket, és megbízást ad számunkra az isteni Ige tolmácsolására. Ez az a többlet, amiben az avatás által részesülünk.

Engem harmadévesként avattak lektorrá. Ebben az évben kezdtük meg ugyanis lektortársaimmal a teológiai tanulmányok második részét, a dogmatikát, két év filozófiai tanulmányokat követően, valamint idén kezdtünk el a biblikus nyelvekkel behatóbban foglalkozni. Mindkét folyamat sziklaalapot formál számunkra, hogy ezekre építsük „házunkat”. Lektori kötelességünk lesz a Szentírás elmélkedve való olvasása a mindennapokban, annak bensőségesebb megismerése, hogy ezáltal egyre tökéletesebb tanítvánnyá legyünk, illetve felolvasásunk is formálódjon. Ez utóbbi nagyban múlik a szöveg értelmezésén. Ezért fontos az (ön)képzés számunkra, hiszen a Szentírás könyvei – kevés kivétellel – úgy lettek megírva, hogy azokat felolvassák a gyülekezet előtt.

Ezúton is szeretném megköszönni Horváth Zoltán atyának, a budapesti Avilai Nagy Szent Teréz-templom plébánosának az avatási lelkinapot és szeretném megköszönni a hívek imáit, továbbá kérem a kedves Olvasót, hogy imádkozzon a kispapokért, értünk és az új hivatásokért, hogy igent tudjanak mondani az Isten szolgálatára. Mi is imádkozunk Önökért!

Babinszki Tamás

A beöltözésen Busai Péter és Takács Máté (Váci Egyházmegye) és Gerhes Bence (Esztergom-Budapesti Főegyházmegye) öltötték fel a reverendát. Lektoravatásban részesültek: Babinszki Tamás és Dobay Miklós (Váci Egyházmegye), valamint Bana Bence, Gergely Péter, Háder Márk, Kiss Levente és Nagy Kálmán (Esztergom-Budapesti Főegyházmegye).

Forrás: Váci Egyházmegye

Fotó: Esztergomi Szeminárium

Magyar Kurír