Kevin Vost: A hét főbűn

A kötet szerzője emlékeztet rá: a főbűnöket Tamás mesterművében, a Summa Theologiae-ben vizsgálja, a teológia egészének keretében – és különösen azok kapcsolatát elemzi az emberi erényekkel.

Az erények tökéletesítik Istentől kapott képességeinket, a boldogság felé vezetnek minket, és vissza, az Istenhez való egységhez.

Ahhoz, hogy megértsük, hogyan emelhetjük a legmagasabb fokra a minket a mennyország felé vezető erényeket, meg kell értenünk azokat a víciumokat és bűnöket, amelyek lent akarnak tartani minket a földön „és talán, végső soron még sokkal lejjebb”.

Szent Tamás ezeket a bűnöket nagyobb mélységben A rosszról című könyvében fejti ki. Ám az „angyali doktor” közel sem fejezte be az igazság lehető legmélyebb és legszélesebb keresését, a Szentírás, az egyházatyák és zsinatok átfogó ismerete mellett sem. Az igazság magját kiemelkedő zsidó és arab teológusok műveiben is megkereste, valamint az ősi pogány filozófusok és költők írásait is kiszemezgette, kezdve a görögöktől, mint Platón és Arisztotelész, egészen a rómaiakig, mint Cicero és Seneca, és még sok másét is. Tamás mélységes tiszteletet érzett és hálát adott a természetes észért, amelyet Isten a lelkünkbe ültetett. Sosem gondolta, hogy az igazság egészét csak a terjedelmes írásai tartalmazzák. Ezért könyvében Kevin Vost megvizsgálja számos más, Szent Tamás előtt és után élt gondolkodó hét főbűnnel kapcsolatos meglátásait is: olvashatjuk többek között Evagriosz Pontikosz, Johannes Cassianus, Prudentius, Létrás Szent János, Nagy Szent Gergely témával kapcsolatos gondolatait.

A kötet szerzője kifejti: a négy nagy nyugati egyházatya – Szent Ambrus, Szent Ágoston, Szent Jeromos, Nagy Szent Gergely – közül talán utóbbi a legkevésbé ismert. Őt legjobban „az ősi, csodálatos és áhítatos dicsőítési formáról”, a gregorián ének elnevezéséről ismerik, azonban azt is tudnunk kell, hogy ő a hét főbűn felsorolásának kigondolója. „Nagy Gergely pápa mondta meg nekünk azt is, hogy ki a valódi atyja a hét főbűnnek…” A könyvből kiderül: Evagriosz és különösen Cassianus Szent János ismertté tették listájukat a nyolc gonosz gondolatról, illetve alapvető víciumról. Kevin Vost szerint paradoxonnak tűnhet, hogy Gergely ragaszkodott a nyolchoz, mégis a hét főbűn felsorolásáról ismert. Összeveti Evagriosz és Gergely felsorolásait. Evagriosz nyolc gondolata: falánkság, bujaság, bírvágy, szomorúság, harag, kedvetlenség, hiú dicsőségvágy, kevélység. A Nagy Szent Gergely által felsorolt hét főbűn: torkosság, bujaság, fösvénység, irigység, harag, szomorúság, hiú dicsőségvágy.

Gergely kivette a kevélységet a listából, annak ellenére, hogy ezt tekintette a legsúlyosabbnak köztük, mint minden bűn közül a legalapvetőbbet, amelyből a hét fakadhat. Moralia című, Jób könyvéhez írt bibliakommentárjában a Szentírást idézi, hogy tisztázza szándékát: „Minden bűn kezdete ugyanis a kevélység (Sirák 10,15). Azonban az alapvető víciumok, mint közvetlen ivadékai, kétségtelenül ebből a mérgező gyökérből sarjadnak, név szerint a hiúság, az irigység, a harag, a búskomorság, a kapzsiság, a tokosság és a bujaság. És mivel

Megváltónkat nagyon elszomorította, hogy a büszkeségnek ezen hét bűne fogva tart bennünket, ezért lelki csatába szállt felszabadításunkért, hétszeres kegyelem lelkével eltelve.”

A könyv szerzője leszögezi: Szent Tamás óriási szerepe a hét főbűn megértésének történetében az, hogy integrálja, összegzi az előtte létező összes bölcsességet, és megmutatja nekünk, hogyan alkalmazzuk azt. Mindezt a bűn általános összefüggésében teszi, például A rosszról című könyvében.

A Summa Theologiae-ben egy rövidebb, de éppúgy átfogó elemzést nyújt a hét főbűnről. Ennek második részében olyan kérdésekre helyezte a hangsúlyt, mint az erények, a Szentlélek ajándékai és gyümölcsei, valamint a boldogságok, nem pedig magára a bűnre. „Isten meg akarja osztani velünk ezeket a dicsőséges áldásokat” – írja Kevin Vost. Kifejti: Tamást tehát közel sem érdekelte úgy az, hogy milyen mélyre tudunk süllyedni a bűnben és a romlottságban, mint az, hogy milyen magasra emelkedhetünk Isten felé az erényekben és a kegyelemben. A bűn azonban kiemelt téma maradt, mert a bűnök meggátolnak minket Isten kegyelmének befogadásában és használatában, valamint abban, hogy dicsőséges erényeket bontakoztassunk ki a lelkünkben.

A vícium és a bűn természetének összehasonlításakor Szent Tamás megjegyezte: „a bűn elkövetése ugyanis nem a sokaságtól és az egység felé való közeledéssel történik, mint az egymással összefüggő erények gyakorlása, hanem inkább az egységtől a sokaság felé való eltávolodással”. 

Az erények a jót keresik, végeredményben a tökéletes jót, amely minden jónak az eredeti forrása és végső célja, vagyis természetesen Istent. Amikor bűnt követünk el, lemondunk Isten végső jóságáról, a sok mulandó jóért, amelyre vágyunk. 

Isten azt akarja, hogy szeressük önmagunkat, de az ő és a felebarátunk iránti szeretet után, és nem annak ellenében. Amikor bűnt követünk el, akkor azt fejezzük ki, hogy elsősorban magunkat szeretjük. „Nyilvánvaló tehát, hogy a rendetlen önszeretet az oka minden bűnnek.” A bűn oka tehát az önszeretet, amelyben elfordulunk Istentől a világ dolgai felé. A bűn gondolatokban vagy vágyakban, szavakban, illetve tettekben nyilvánul meg, és abban, hogy a bűnnek három szakasza van. Például: „A haragos ember ugyanis a bosszúra törekedve először felháborodik a szívében; másodszor gyalázkodó szavakra ragadtatja magát; harmadszor pedig eljut egészen a jogtalan tettekig. Ugyanez nyilvánvaló a paráznaság és bármilyen más bűn esetében.” Szent Tamás számára egyértelmű, hogy a bűn rosszabb, mint a vícium: „A rossz cselekedetért igazságos büntetés jár, de a rossz készségért nem, ha nem következik belőle cselekvés. Tehát a rossz cselekedet rosszabb, mint a rossz készség.”

Az „angyali doktor” a hét főbűnt pontosabban hét víciumként osztályozza. Úgy mint belénk rögződött készségeket, amelyek a bűn megcselekvése felé irányítanak bennünket, ha nem teszünk azért, hogy legyőzzük magunkban a gonosz készségeket, és erényes készségekkel helyettesítsük őket. Az erények tökéletesítenek bennünket, jóvá tesznek minket és cselekedeteinket is. „Milyen készségeket akarsz kialakítani magadban? Milyen személy akarsz lenni? Ha a jóságot keresed, és a bűn gonoszságát akarod elkerülni, akkor a hét főbűnnek halálos ellenségeiddé kell válniuk.”

A könyvet Rakonczásné Stiegelmayer Anita fordította.

Kevin Vost: A hét főbűn
Szent II. János Pál Intézet, 2025

Fotó: Szent István Társulat

Bodnár Dániel/Magyar Kurír