Kéziratos könyvek, egyháztörténeti ritkaságok nyomában – Megtartották a IX. Scriptorium Konferenciát

A tudományos tanácskozást megnyitva Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök, majd Varga Lajos nyugalmazott váci segédpüspök, az OKGYK igazgatója mondott köszöntőt. A IX. Scriptorium Konferencia a legújabb egyháztörténeti, levéltári és művelődéstörténeti kutatási eredményeket mutatta be öt szekcióban.

Az első ülésszak Boros István elnökletével a szerzetesrendi és egyházmegyei forrásokra fókuszált. Kristóf Ibolya Váli Mihály és a csornai premontreiek kapcsolatát, Benei Bernadett pedig Csepellényi György boldoggáavatási ügyének 18. századi pálos kéziratait ismertette. Szücsné Papp Rita a Hajdúdorogi Főesperesi Levéltár magyar nyelvű leveleit mutatta be, míg Barna Gábor egy mirákulumtörténet útját követte végig a kézirattól Dugonics Andrásig. A szekciót Szabó Réka, Kocsis Zsuzsanna és Dömötör Éva közös előadása zárta, amely az élesdi kastély építési évét tisztázta a hallgatóság előtt.

A délutáni, Varga Lajos püspök által vezetett második szekció a kora újkori irodalmi és jogi jellegű kéziratokat állította a középpontba. Hubert Ildikó a Vay Ádámné Fekete Erzsébet felett elmondott halotti beszédeket, Szelestei N. László pedig egy Sepsiszentgyörgyről előkerült verseskötet-töredéket vizsgált. Takács László a Francia Nemzeti Könyvtárban őrzött kéziratos imádságoskönyvekről számolt be, Tóth Ferenc pedig II. Rákóczi Ferenc Emlékiratok című művének egyik utolsó kéziratához fűzött gondolatokat. Végül Varga Mónika a tiszántúli és dél-alföldi boszorkányperes jegyzőkönyvek kéziratainak területi és társadalmi beágyazottságát elemezte, amelyet szakmai hozzászólások követtek.

A csütörtöki nap utolsó szekciójában Barna Gábor elnökletével a középkori és kora újkori narratív források kerültek terítékre. Kordé Zoltán egy második tatárjárás kori motívum hagyományozódását mutatta be a 14. századi itáliai krónikásoknál, Teiszler Éva pedig Árpád-házi Szent Kinga legendáit és lengyelországi tiszteletét ismertette. Pelczéder Katalin egy veszprémi határjárás szövegváltozatait és helynévi tanulságait mutatta be az 1082 és 1749 közötti időszakból. A szekciót W. Somogyi Judit előadása zárta, amely az egyházi és világi vezetőket megnevező kifejezéseket elemezte a kora újkori itáliai kancelláriai nyelvben.

Pénteken a szegedi dómban bemutatott szentmise után Takács László elnökletével folytatódott a konferencia a negyedik szekcióval, amely kifejezetten a könyvtártörténeti és bibliofil ritkaságokra koncentrált. Varga Lajos püspök a Váci Egyházmegyei Könyvtár egyik antikva példányában található bejegyzést ismertette, Boros István pedig Nádasdy Ferenc váci könyvtárához szolgáltatott újabb adalékokat. Kisdi Klára a Magyarországon fellelhető párizsi bibliákról tartott átfogó előadást, majd Hursán Szabolcs mutatta be Batthyány Lajos Ernő kancellár újonnan feltárt kéziratait az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtárból és az MTA Könyvtárából.

A záró, Kordé Zoltán által vezetett ötödik szekció a kora középkortól egészen a modern kori egyháztörténetig ívelt. Ivancsó István Csépes János görögkatolikus vértanú pap vorkutai haláltáborból küldött megrázó leveleit mutatta be, Pappné Kocsis Réka pedig a Jordánszky-kódex fordítási kérdéseihez nyújtott új adalékokat. Varsányi Orsolya a Keleti Gyűjtemény egyik keltezetlen arab nyelvű keresztény imádságoskönyvét vizsgálta, Zágorhidi Czigány Balázs pedig Fehér Mátyás Jenő munkásságát és a Kassai kódex kérdéskörét járta körül. A konferencia tudományos részét Sölch Miklós zárta Érszegi Géza Index Actorum Romanorum Pontificum című kéziratának kiadásáról szóló előadásával, amelyet követően a résztvevők szakmai programként meglátogatták a Somogyi-könyvtárat.

Varga Lajos nyugalmazott segédpüspök a konferencián bemutatta azt a bejegyzést, amely Caius Plinius Secundus Historia naturae című, 1514-es kiadású kötetében található. Ez a kötet a Váci Egyházmegyei Könyvtár muzeális állományának jelenleg is zajló feldolgozása során mint különleges, kultúrtörténeti ritkaság került a kutatók fókuszába. 

A könyv egykor Nováczky Endre (1796–1871) váci egyházmegyés pap tulajdona volt, aki azt 1840-ben, bécsi tartózkodása idején vásárolta meg. Az ő kézírásos bejegyzése nemcsak a korabeli papság széles körű nemzetközi kapcsolatrendszerére és magas szintű könyvgyűjtő kultúrájára világít rá, hanem izgalmas könyvészeti kérdéseket is felvet. Nováczky a kötet zárófeliratát (kolofonját) tanulmányozva arra a következtetésre jutott, hogy volt a műnek egy olyan változata, amelynek összes lapja egyedi rézmetszéssel készült. Úgy vélte, hogy ha létezne ilyen teljesen rézmetszetes kiadás, annak értéke – a hatalmas munka és költségek miatt – felbecsülhetetlen lenne. Feljegyzése szerint egy Miklovicz nevű úr a korában hatalmasnak számító összeget, 16 ezer forintot is megadott volna egy ilyen példányért, de sehol sem találtak ilyet. A kötetnek valóban volt egy korábbi, 1511-es párizsi kiadása, de az sem teljes egészében rézmetszetes lapokból állt. Ugyanakkor ez sem von le a kötet eszmei értékéből, amely a korai francia könyvnyomdászat és díszítés nyomait őrzi, olyan neves mesterek műhelyéből, mint Nicolas des Pres, Jean Petit és Poncet le Preux. Nyomdászok és rézmetszők együttes munkája kellett ahhoz, hogy e díszes könyv megjelenhessen.

Bár Nováczky feltételezése a teljes rézmetszetes könyvről téves volt, a Vácott őrzött példány így is rendkívül ritka, ezenkívül még húsz példány ismert belőle világszerte. A benne olvasható korábbi széljegyzetek (margináliák) pedig bizonyítják, hogy a könyv már a 19. század előtt is aktív használatban volt, és a megjelenése óta eltelt bő ötszáz évben többször tulajdonost váltva végül a Váci Egyházmegyei Könyvtárba került.

Forrás: Váci Egyházmegye

Fotó: Gál Ferenc Egyetem

Magyar Kurír