Kiállítás nyílt Gyergyószentmiklóson a közel hétszáz éves templom és egyházközség műkincseiből

Az egyházközségi tárlat szervezését, a tárgyak összegyűjtését és előkészítését Bernád Rita végezte, aki a megnyitón részletesen bemutatta a kiállítás értékes anyagát. A munka Dávid György főesperes-plébános felkérésére indult idén februárban, és szorosan kapcsolódik a 2032-ben hétszázadik „születésnapját” ünnepelni készülő város tervezett megemlékezés-sorozatához.

A kiállításra több mint száz darab tárgyat gyűjtöttek össze, és néhány oklevél és könyv kivételével most először mutatják be őket. Történelmiségük megértését 24 illusztrált pannó kíséri – mondta el Bernád Rita.

A készülődés folyamán előkerült műtárgyak értékesebb darabjai állományvédelmi beavatkozáson estek át: öt festményt, egy szobrot, öt templomi zászlót és több régi könyvet, valamint számos levéltári dokumentumot az elmúlt hónapokban restauráltak a megbízott szakemberek.

Az első teremben, a templom rövid kronológiájának bemutatásával indítva a Szent Miklós-templom déli oldalán 2013-ban végzett régészeti feltárás emlékeit mutatják be. Megtekinthető egy 17. századi kamaszlány csontváza és pártagyöngyei, egy gótikus ablaktöredék, egy padlótégla, valamint a feltárt sírok szerény, de annál érdekesebb leletanyaga (egy 18. századi kegyérem, egy gyűrű, egy rézgomb, egy pipatető és két pénzérme).

Ugyanebben a térben megcsodálható néhány 20. század első felében nyomtatott, a Szent Miklós-templomot is megjelenítő képeslap is a múzeum gyűjteményéből.

A következő teremben az egyházközség levéltárát és könyvtárát lehet megtekinteni, amelyek a történetkutatás fő forrásául szolgáltak a most látható gyűjtemény előmunkálatainak idején. A vitrinekbe helyezett eredeti tárgyak mellett a pannókon olyan műkincsek is megjelennek, amelyek államosítás végett más kollekciókba kerültek vagy állapotuk fokozott védelme miatt nem volt megvalósítható a bemutatásuk.

A régi könyvek tárlónként tematizálva láthatók. Ugyanitt bemutatnak néhány 17–18. századi szentképet is, amelyeket könyvjelzőként rejtegettek évszázadokig a régi könyvek lapjai, és amelyek közül kiemelt helyen említjük Szent Korona vértanú szűz egyházmegyénkben egyedülinek számító ábrázolását.

A levéltári anyagon belül külön említést érdemel néhány olyan oklevél is, amely ritkaságnak számít az erdélyi püspökség területén fennmaradt egyházközségi forrásokon belül, mint például a rózsafüzér társulat 1728-ban kelt alapító oklevele, Szabó József 1768-ban a kolozsvári jezsuita akadémia által kibocsátott magiszteri oklevele (ez minősül a legrégebbi magiszteri oklevélnek az országban), a templomépítő Sikó József kanonoki kinevezése 1760-ból, a helyi peres ügyek tárgyalását 1758-tól megörökítő, alsóbb szintű egyházi fórum, az úgynevezett egyházközségi „szentszék” jegyzőkönyve, vagy a millenniumi évre 1896-ban készített díszes tanítóegyesületi album.

A következő, legnagyobb terembe lépve rögtön a liturgikus tárgyak legértékesebb példánya fogadja a látogatót: az az úrfelmutató, amelyet gyergyói örmények vásároltak 1775-ben a Szent Miklós-templomnak, és amelynek az örmény nyelven gravírozott feliratával most szintén megismerkedhetnek a látogatók.

Ebben a nagy teremben mutatják be a templom alapvető berendezéseit: szobrok, festmények, zászlók, miseruhák és a szertartáshoz kapcsolódó tárgyak láthatók még itt.

A szobrok közül kiemelt helyre került az egyházközség meghatározó szimbóluma, a hajdan a templom nyugati homlokzatának egyik szoborfülkéjét ékesítő 18. századi szobor a templom védőszentjéről, Szent Miklósról.

Azok a templomi alapberendezések, amelyeket formájuk, méretük és rendszeres használatuk a múzeumba való kimozdításukat akadályozta, ismertető pannókon jelennek meg. Központi helyen jelenik meg a főoltár és a mellékoltárok illusztrált leírása, valamint azokhoz kapcsolódó tárgyak (egy festett angyalkafej az 1770-es években épült főoltárról, egy 1774-ben készült feliratos pixis), prédikációskönyvek és teológiai művek a 17–18. századból, valamint az oltárberendezések levéltári kutatása folyamán előkerült dokumentumok.

A tárlathelyiségek előterébe elhelyezték azt az egykor út menti keresztet, amelyet eredetileg az Arany János utcába állíttattak szokás szerint valamely természeti csapás emlékeztető jeleként. A kereszt átvészelte az 1874. április 14-én kitört tűzvészt, amikor a környékén öt utca házai porig égtek.

A kiállítás részletes ismertetése IDE KATTINTVA olvasható.

Forrás: Romkat.ro

Fotó: Mincsor Tamás, Bernád Rita, Buta-Vincze Csaba

Magyar Kurír