Kibővült a látóköröm, és a saját problémáim eltörpültek – Egy tizenéves önkéntes Barabáson

– Úgy gondolom, hogy a másokon való segítés nincsen korhoz kötve. Egy tizenhat éves ugyanúgy tud segíteni, mint egy negyvenéves. Itt most egy dolog fontos: hogy segítsünk ezeknek az embereknek, úgy, ahogyan tudunk, mindenki a maga módján.

– Te mivel tudtál a bázison segíteni?

– Rengeteg feladat volt, a szendvicskészítéstől kezdve a papírmunkán át a játékok pakolásáig. Nincsen szabályozva, hogy ki mit csinál, mindenki azt a munkát végzi, ami éppen akad. Én kipróbáltam magam „recepciósként”, akinek feladata, hogy jegyezze az újonnan érkező menekülteket, és az adományok pakolásában is részt vettem.

– Milyen volt hangulat a karitászbázison?

– Jobb volt, mint vártam. Aggódtam, hogy nagyon nyomott lesz a légkör, de az önkéntesek kedvesek és befogadók voltak, a menekültek többsége is nyitott volt. Még mosolyogtak is.

– Volt-e valami, ami különösen megérintett?

– Leginkább az, hogy az emberek mennyire segítőkészek és összetartóak tudnak lenni nehéz helyzetekben. Jó volt látni, hogy mennyi segítő önkéntes gyűlt itt össze, és mennyire önfeláldozóak és tettre készek voltak, legyen bármiről szó.

– Menekültekkel tudtál beszélgetni?

– Csak pár szót. Nem beszélek oroszul és ukránul sem, közülük pedig sokan az angolt nem beszélték jól. Emellett érthető módon voltak visszahúzódóbb családok is, valószínűleg nem is vágytak volna a társaságunkra. A nyitottabbakkal viszont a jó nyelvérzékkel rendelkező emberek tudtak beszélgetni.

– Mi volt az összbenyomásod? Hasznosnak érezted magad? Esetleg máskor is eljönnél, ha szükség lenne további segítségre?

– Összességében nagyon jól éreztem magamat, sokat adott ez az egy nap is. Segíthettem másokon, ezáltal új embereket ismerhettem meg – leginkább az önkéntesek között –, így nem is lehet okom panaszra. Kibővült a látóköröm, és a saját problémáim eltörpültek annak láttán, hogy mennyire sok ember van nálam nehezebb helyzetben. Én nem tudhatom, hogy hasznos voltam-e, ezt nem én látom, de remélem, mások úgy gondolják, igen. Szívesen eljövök máskor is, mivel nincs olyan, hogy valaki túl sokat segített, segíteni mindig lehet.

Bátorítok minden fiatalt is, hogy segítsenek ott, ahol tudnak, mert a világnak szüksége van ránk.

Forrás és fotó: Székesfehérvári Egyházmegyei Karitász; Katolikus Karitász

Magyar Kurír