Kicsi, de nagy hatású tér – Látogatás a budavári Szent István-teremben

Azt már a felületes szemlélő is könnyen megállapíthatja, hogy az újjáépítés során minőségi munkát végeztek a tervezők és a kivitelezők. Azért beszélhetünk újjáépítésről, mert ez a szoba a legtöbb várbeli helyiséggel együtt 1945-ben, Budapest ostroma során megsemmisült. A harcokban találatot kapott épületek megsérültek, majd a bombázást követő lassú tűzvész elpusztított szinte mindent. 

A Szent István-terem meglátogatása előtt azonban nézzünk körül kicsit a Várhegyen. Ha vesszük a fáradságot és felsétálunk, vagy éppen fellépcsőzünk a hegyoldalon vagy a Halászbástyán keresztül, sok újdonságot láthatunk. Sorra tűnnek el az eddigi foghíjak és a romos épületmaradványok, s a Nemzeti Hauszmann Program keretében visszaépülnek a budai Várnegyed palotái. Szinte teljesen készen van már a Szentháromság téren a pénzügyminisztérium csipkés tetejű, pompázatos neogótikus épülete, amely jó hosszan benyúlik a Fortuna utcába. A háború után kissé lecsupaszított, egyetemi kollégiumként használt palotát az eredeti tervek szerint alakították át. Belül folyamatban van a próbavilágítás, a termekben szinte állandóan égnek a lámpák.

További kis sétával eljutunk a Honvéd Főparancsnokság Szent György téri épületéig, amely magasságával jelentősen megváltoztatja a tér hangulatát. Vele szemben a szintén újjáépült Vöröskereszt-székház uralja a teret, amely eddig sokkal szellősebb benyomást keltett, legalábbis az utóbbi hetven-nyolcvan évben ehhez szoktunk hozzá. A Nemzeti Galéria felé haladva láthatjuk, hogy már szintén majdnem elkészült az egykori József főhercegi palota, amelynek helyén korábban csak a lerombolt épület pincemaradványai fogadták az arra járót.

Sok minden más is újjáépül a budai Vár területén. A végleges tervek szerint idővel, ha a Nemzeti Galéria kiköltözik egyszer, eredeti formájában állítják majd helyre a Duna felől jól látható kupolát is. A tervek már régen készen vannak ehhez is. A változás folyamatos, aki gyakrabban jön fel a várhegyre, az nyomon követheti a jelentős pénzösszegeket felemésztő vállalkozást, amelynek eredményeként majdnem minden olyan lesz, mint a második világháború pusztításai, Budapest ostroma előtt volt. 

Minket azonban most elsősorban a Szent István-terem érdekel. Bár a várpalota 1945-ben elpusztult, szerencsére a belső berendezésről is maradtak fekete-fehér fényképek. Ezek alapján tudni lehet, hogyan is nézett ki a hatalmas kandallós, díszes terem, ami országalapító királyunk, Szent István tiszteletére készült. A rekonstrukció során a tervezőknek és a kivitelezőknek nagy kihívást jelenthetett ez a sokoldalú munka. Nyilván voltak a teremben olyan elemek, részletek, amelyekről nem maradt fenn fénykép, ezeket ki kellett találni és nem kis fantáziával korhűen elkészíteni.

A pompás terem kialakításának ötlete Zsolnay Vilmostól (1828–1900) származott. A magyar kerámiaművészet iskolateremtő nagymestere 1897-ben egy Ferenc Józsefnek címzett felségfolyamodványában kezdeményezte a Szent István-terem létrehozását. Az idős művész célt ért, de sajnos már nem élhette meg a terem átadását – a tervet a pécsi Zsolnay-gyár részéről fia, Zsolnay Miklós vitte végig.

1897 decemberében határozat született a királyi palota három új történelmi termének létrehozásáról. Hauszmann Alajos tervei alapján a Dunára néző, keleti épületrészben jött létre a birodalmi karaktert megjelenítő Habsburg-terem, vele szemközt, a nyugati, krisztinavárosi szárnyban a nemzeti identitást reprezentáló Hunyadi-terem, a két oldal közötti déli összekötő szárnyban pedig a Szent István-terem.

A három történelmi tér közül a hivatalosan 1902. február 11-én átadott Szent István-terem lett a legkisebb alapterületű, mégis a legnagyobb hatású. Először nem a Budavári Palotában, hanem az 1900-as párizsi világkiállításon lehetett látni, ahol nem csak a közönség körében aratott nagy sikert. A zsűri díjakkal honorálta a terem berendezését alkotó iparművészeti remekművek mestereit.

Hauszmann Alajos az Árpád-kor formakultúráját megidéző középkori stílusban tervezte az enteriőrt, amelynek kiemelkedő képzőművészeti alkotások is a részeivé váltak: a hatalmas kandalló párkányán elhelyezett, Stróbl Alajos által megformált Szent István-büszt ugyanúgy Zsolnay-kerámiából készült, mint a Roskovics Ignác festőművész művei alapján alkotott, Árpád-házi királyokat és szenteket ábrázoló pirogránit képek. Az átadás után nem sokkal nyilvánosan is látogathatóvá vált a Szent István-terem, amely Budapest egyik meghatározó turistacélpontjává vált. 

A Szent István-terem ikonográfiai programját Pauler Gyula főlevéltáros állította össze. A falakon körben a már említett Roskovics Ignác kartonjai alapján a Zsolnay-gyárban kivitelezett, zománcfestéses képeken az Árpád-ház tíz tagja kapott helyet. Az ajtók fölötti képek egy-egy történeti jelenetet ábrázoltak: Szent Istvánt és Gellértet, amint a kereszténységet hirdetik, István megkoronázását, valamint az államalapítást. Az északi hosszoldal közepén helyezték el a pirogránit kandallót, amit ugyancsak a Zsolnay-gyárban kiviteleztek. Ennek párkányán látható a Stróbl Alajos által mintázott, már szintén említett Szent István-mellszobor. A kandallótól jobbra és balra egy-egy neoromán szalongarnitúrát helyeztek el, amelyet Thék Endre, illetve a Gelb M. és Fia cég kivitelezett. 

A kiállításon olvashatunk a Szent István király körül kialakult kultuszról is: István királyt 1038-ban a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilikában temették el, ugyanott, ahol 1031-ben fiát, Imre herceget is. Szentté avatásukat Szent László király kezdeményezte 1083-ban. A sír korábbi felnyitásakor választották le a testről a szent király jobb karját, amely – legendás körülmények között – Biharba került, sokáig a szentjobbi bencés apátságban őrizték. Szent Istvánt és fiát, Imre herceget, valamint Szent Lászlót – a magyar „szent királyokat” – a középkorban nagy tisztelet övezte, kultuszuknak sok művészeti emléke maradt. Szent István király fő ereklyéje, a Szent Jobb a török időkben eltűnt. Később Raguzában (ma: Dubrovnik) bukkant elő újra, ahonnan Mária Terézia királynő 1771-ben visszaszerezte. Az ereklyét hosszú ideig a Budavári Palotában őrizték, ahol külön kápolnát építettek számára. Jelenleg a budapesti Szent István-bazilikában látható. Minden év augusztus 20-án ünnepi körmenetben hordozzák körbe; modern kori kultuszának ez a legfontosabb, évről évre ismétlődő eseménye.

Szöveg és fotó: Mészáros Ákos 

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2024. július 14-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.