Kiénekeljük, ami bánt – Találkozás a Befogadás Hangja Fesztivál házigazdáival

Egy dob hangjait követve találjuk meg a PMZ zenekart a Csilla Háza Páty Integrált Intézmény közösségi termében. Az együttes tagjai először észre sem veszik, hogy megérkeztünk, annyira elmerülnek a zenélésben. Amikor meglátnak, lelkesen köszöntenek, az arcuk csupa mosoly. Négy férfi és két nő üdvözöl bennünket, mindannyian negyven körüliek. Ízelítőt adnak zenei repertoárjukból, azután leülünk beszélgetni. Nagy az izgalom, alig három hét múlva hivatásos előadóművészekkel lépnek színpadra, együtt fognak énekelni Mező Misivel, a Magna Cum Laude frontemberével.

A máltai intézményben huszonnégy speciális szükségletű – enyhe vagy közepes értelmi fogyatékossággal élő – fiatal él. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat 2003-tól fogadja be itt az állami gondozásból érkező lakókat. Belőlük alakult 2020-ban az együttes. „A covid örömteli eredménye a PMZ.

Amikor a járvány miatt be voltunk zárva, a nap huszonnégy óráját együtt töltöttük, mindent magunknak kellett megszerveznünk. Nagy kihívás volt, de az erőfeszítések közelebb hoztak minket egymáshoz. Ekkor született meg a zenekar, és közös pont lett abban a bezártságban, célt és tartalmat adott az életünknek.

Amikor aztán megnyíltak a kapuk, nagy karanténzáró bulit tartottunk. Ott lépett fel először a PMZ. Fantasztikusak voltak” – meséli Gyárfás Erzsébet intézményvezető.

Hogyan tudtak szinte a nulláról elindulni? – merül fel a kérdés. „Nagyon erős vágy élt mindenkiben, hogy zenélhessen, ez az erő indította el a zenekart, annak ellenére, hogy a többségnek alig volt valami zenei előképzettsége vagy tudása. Így vágtunk bele, szóval, bárki elkezdhet zenélni – magyarázza Varga-Berta Zsolt, a Csilla Háza munkatársa, az együttes vezetője.  – A covidjárvány alatt volt időnk. Megtanultuk az első dalt, aztán a következőt. Mindig az volt a cél, hogy a következő dal bonyolultabb legyen, mint az előző. Most már ötven dalból áll a repertoárunk. A zenélésben is sokat fejlődünk. Karcsi eleinte még csak egy ujjal ütötte le a billentyűket a szintetizátoron, ma egész dallamokat játszik két kézzel. Úgy gondolom, most már van annyi tudásunk, ami lehetővé teszi, hogy a dalok megszólaljanak és zenei élményt is adjanak” – teszi hozzá.

Kezdetben nem voltak hangszereik, aztán pályázati forrásból sikerült beszerezni a legfontosabbakat és néhány technikai eszközt is. „Egy-egy fellépésen a keverőpultosok csodálkoznak, hogy nincs lábdobunk, basszusgitárunk. De amikor megszólal a zene, csak néznek egymásra” – mondja Zoli, a zenekar énekese, dobosa. Nagy lelkesedéssel készülnek a fellépésre, és Zoli véleménye szerint sokat tanulnak a próbák alatt. A fesztiválon kapott adományokból további hangszereket szeretnének vásárolni, és zenetanárt is alkalmaznának, hogy fejlődhessenek.

Varga-Berta Zsolt, Csige Zoltán, Lotz Károly, Vajda Gyöngyi, Kovács Krisztina, Miller Ottó és Nagy Tímea alkotják a PMZ-t. „Csapat vagyunk, ha valaki fáradt vagy nincs kedve a próbához, nem igazán tudunk játszani.

Mindenkire szükség van, minden mindenkire épül”

– magyarázza Zsolt. Az erőfeszítések mellett közös a siker is, ez segít, hogy kihozzák magukból a lehető legtöbbet. „Ha rosszkedvűen gyűltünk is össze, az első hangok után elmúlik ez az érzés. A zene hatására feloldódunk” – teszi hozzá a zenekarvezető.

Az együttes hetente két-három alkalommal próbál. Mint mondják, nagyon szeretik a vezetőjüket, Zsoltot. Ottó elárulja, hogy Zsolt még a szabadnapján is bejön hozzájuk, ha próbálni kell. „Nélküle nem lenne együttes” – állítja Gyöngyi. A zenekar tagjai úgy érzik, emberileg is sokat jelent nekik a közös éneklés. Szavaikból kiderül: egymásra figyelést, türelmet, összehangolódást tanulnak a zene által. Fontos nekik a közösséghez tartozás, és vallják:

együtt énekelni egészen más, mint egyénileg”.

Mesélnek a fellépéseikről, s a pozitív élmények mellett rossz emlékek is előkerülnek. Az egyik alkalommal egy máltai játszótéren zenéltek. Családi nap volt sok-sok gyerekkel, akik játék közben csak fél füllel hallgatták a zenét. „Álmomban ne jöjjön elő az a nap, de tovább kell lépni” – mondja Zoli.

Az együttes minden tagja kudarcként élte meg, hogy akkor nem kaptak elég figyelmet a jelenlévőktől. „Ha nem figyelnek rájuk, az nagyon rosszul esik nekik. Az arcokról olvassák le, hogy érzi magát a közönségük. Nekik az a fontos, hogy örömet szerezzenek a zenével. Tudni kell, hogy az együttes tagjai kiskoruktól fogva intézményben éltek, soha nem vette körül őket feltétel nélküli családi szeretetből fakadó elfogadás. Mindig kritikát kaptak. Mivel fogyatékossággal élnek, legtöbbször úgy érezték, a világ megveti őket, odaszólnak nekik. Ez mélyen maghatározza az önértékelésüket. Zenélés közben ezért olyan fontos számukra a pozitív visszajelzés, valószínűleg fontosabb, mint általában másoknak.

Érzik, hogy amit megszólaltatnak, az szép, az érték. Várnak arra, hogy azt mondják nekik: ez jó volt, ügyesek vagytok.

És valóban ügyesek, de a jó szó, az elismerés nagyon kell nekik. Ez a fesztivál is azt az érzést erősíti bennük, hogy elfogadnak minket” – magyarázza Zsolt, mi minden van a háttérben. 

Egy karácsonyi fellépésük is a nehezen megélt élmények közé tartozik. Zoli csak annyit mond erről, hogy hideg volt a templomban. Zsolt igyekszik megvilágítani, miért olyan fájdalmas ez az emlék. Mint mondja, a karácsony különösen nehéz az életükben. Az évek során sokat javult a helyzet, de még most sem mondható, hogy teljesen megnyugodtak. Van egy népies karácsonyi műsor, amit a magukénak éreznek, ez segített, hogy másként éljék meg az érzéseiket.

Hozzáteszi: „A Csilla Háza lakói úgy érzik, sok rosszat kaptak az élettől, Istentől, s ezért a szívükben harag van. A próbákon mindig megbeszéljük, melyik dal miről szól, mit mond nekik a szöveg. Ez fontos ahhoz, hogy tudjuk, miért és hogyan énekeljük. Formál minket egy-egy dal, amiben összekapcsolódik egymással a lét és Isten. Jólesik kiénekelni a fájó dolgokat, ez segít békülni. A dalok sebeket szakítanak fel. Ahogy a népdalok kifejezik az örömöket és a fájdalmakat, azokon keresztül bennünk is kimondódnak a fájdalmaink, amiket egyébként nem tudnánk megfogalmazni. Kiénekeljük, ami bánt, és ettől könnyebbek leszünk. Gyógyulnak sebek, az istenkapcsolat. Változik az élethez való hozzáállás, erősödik az optimizmus, közelebb kerülünk a megbékéléshez. Így előre léphetünk.”

A PMZ tagjainak életében csúcsélmény lesz a Befogadás Hangja Fesztivál. A többi zenekarral együtt azt remélik, a közönségnek is emlékezetes élményt nyújtanak majd.

Május 8–9-én a MOM Kulturális Központban a Máltai Szeretetszolgálat eseményén részt vevők megismerkedhetnek a speciális művészet kiválóságaival, a rendezvényt kísérő vásáron pedig a karitatív szervezet és a felzárkózó települések üzemeiben készült termékekből válogathatnak. A fesztivál fővédnöke Herczegh Anita, a Máltai Szeretetszolgálat jószolgálati nagykövete.

A fesztiválon való részvétel regisztrációhoz kötött, a regisztrációs díj személyenként és naponta ezer forint. Regisztrálni az adomanyozz.hu oldalon lehet. A rendezvényen összegyűlt adományokból a Máltai Szeretetszolgálat a fesztivál házigazdái, a Pátyi Máltai Zenekar tagjai számára hangszereket vásárol, és speciális zenei szaktanári segítséget biztosít előadói pályájuk folytatásához.

A Befogadás Hangja Fesztivál részletes programjáról, valamint a fellépőkről bővebb tájékoztatás található a Magyra Máltai Szeretetszolgálat Facebook-oldalán. 

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2024. május 5-i számában jelent meg.