Kiengesztelődés, hagyomány és bizalom – A Ratzinger-alapítvány és a PPKE-konferencia záróüzenete

A közép-európai térség országai ezer esztendővel ezelőtt a nyugati kereszténységhez csatlakoztak. Olyan szentek vezették az itt élő népeket, mint Szent Vencel, Szent István és Szent Hedvig, miközben az evangéliumot olyan missziós lelkű papok hirdették, mint Szent Szaniszló, Szent Adalbert és Szent Gellért. A tőlünk nyugatra élő, kulturálisan egységes népekhez akkor elsősorban a katolikus hit kapcsolt bennünket. Később azt az egységet, amelynek alapja a kereszténység volt, Európának kezdték nevezni. Európa védőszentjei: Nursiai Szent Benedek, Sienai Szent Katalin, Svédországi Szent Brigitta, Szent Cirill és Szent Metód, illetve Szent Edith Stein az európai térség történelmének különböző időszakaiban jelenítették meg azt az egységet, amelyet a kereszténység képvisel. Meggyőződésünk ezért, hogy a keresztény hit összetartó ereje ma, egy szekularizált európai közösségben is érvényes maradt. Mi tehát, akik Jézus Krisztus evangéliumát követve akarunk élni, joggal kereshetjük keresztény hitünk nyomán a kapcsolódási pontokat egymás között a mai Európában is.

Mint a konferencia résztvevői szeretnénk hangsúlyozni a térség országainak saját kultúrájuk megóvása érdekében tett erőfeszítéseinek értékét is.

A közép-európai térségben élő országok történelme szorosan összefonódott. Nem egyszer fájdalmat is okoztunk egymásnak, közös történetünket sebzettség is jellemzi. Tudományos tanácskozásunk munkájával szeretnénk előmozdítani az itt élő népek fejlődését és a köztük lévő kölcsönös tisztelet kultúráját. Találkozásunk célja egyben a kiengesztelődés szolgálata is.

Jézus Krisztus tanítása az Egyházban élő evangélium, amely nem a múltban keletkezett bölcsesség vagy irodalmi alkotás csupán. Üzenete ma is aktuális, konkrét erkölcsi és társadalmi kérdésekre adott válaszokban is testet ölt. Meggyőződésünk, hogy az evangéliumból fakadó ilyen erkölcsi válasz a társadalomban a szegényekre való különös figyelem, a gazdaságban pedig a bizalom és a tisztesség igénye, valamint a csalás és a korrupció elutasítása. Hangsúlyozzuk, hogy az evangélium szellemével ellentétes minden ideológiai és gazdasági gyarmatosítás, a gazdaság kínálta lehetőségekkel való visszaélés, valamint önző birtoklás- és uralomvágy. Meggyőződésünk, hogy egy – a család értékét elismerő és a nemzeti kultúrákat tiszteletben tartó – közösségelvű, de az emberi személy méltóságát középpontba állító társadalmi modell lehet az alkalmas formája a közjó megóvásának, és így az egyén kiteljesedésének. Hisszük, hogy az evangélium üzenete nyomán megvalósítható a tartós béke Európában. Az emberi élet értékéről vallott meggyőződésünkből és a Teremtőbe vetett hitünkből pedig közvetlenül fakad a teremtett világ, a környezet megóvásának erkölcsi kötelessége. Ebben az összefüggésben szeretnénk emlékeztetni Ferenc pápának a közelmúltban tett állásfoglalására:

„Ezért fontosnak tartom, hogy a mai időben se csökkenjen az államok közötti békés és konstruktív egyeztetésre irányuló akarat, jóllehet nyilvánvaló, hogy a nemzetközi közösségen belüli kapcsolatok és a multilaterális rendszer a maga egészében nehéz időszakon megy át nacionalista tendenciák újbóli megjelenése miatt, amelyek aláássák a nemzetközi szervezetek azon hivatását, hogy a párbeszéd és a találkozás tere legyenek minden ország számára. Ennek részben az az oka, hogy a multilaterális rendszert egyfajta képtelenség jellemzi arra, hogy hatékony megoldásokat kínáljon jó ideje megoldatlan helyzetekre, például néhány »befagyott« konfliktusra, és hogy a jelenlegi kihívásokat mindenki számára kielégítő módon kezelje. Ez részben a nemzeti politikák alakulásának eredménye, melyeket mind gyakrabban az azonnali és részérdekektől vezérelt konszenzus keresése határoz meg, nem pedig a közjón való türelmes munkálkodás, hosszú távú válaszok keresésével. Ez részben a nemzetközi hatalmi szervezetek és érdekcsoportok növekvő túlsúlyának eredménye is, amelyek saját látásmódjukat és elképzeléseiket erőltetik, amivel az ideológiai gyarmatosítás új formáit vezetik be, melyek sokszor nem tartják tiszteletben a népek identitását, méltóságát és érzékenységét. Részben pedig a világ bizonyos területein a több szempontból túlságosan gyorsan és rendezetlenül kibontakozott globalizáció által kiváltott reakció következménye, s így feszültség áll fenn globalizáció és lokalizáció között.

Figyelmet kell tehát fordítani a globális dimenzióra anélkül, hogy szem elől tévesztenénk azt, ami lokális.

A »gömbszerű globalizáció« elképzelésével szemben, mely megszünteti a különbözőségeket, és amelyben a jellegzetességek eltűnni látszanak, könnyen újjáélednek a nacionalizmusok, ugyanakkor a globalizáció kedvező lehetőség is lehet, amikor az »poliéderszerű«, vagyis pozitív feszültséget kelt az egyes népek és országok identitása, valamint a globalizáció között, azon alapelv szerint, hogy az egész felülmúlja a részt” (Ferenc pápa beszéde a Szentszékhez akkreditált diplomáciai testülethez 2019. január 8-án).

Mi, a konferencia résztvevői elkötelezettek vagyunk ezen értékek védelmében. E világi fáradozásainkon túl reményünket az Isteni Gondviselésbe helyezzük. Bizalommal tekintünk a jövőbe, mert tudjuk, hogy a Bárány drága vére minden népnek üdvösséget szerzett (vö. Jel 7,9). 

Forrás: Joseph Ratzinger – XVI. Benedek Vatikáni Alapítvány és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír