A két felhívás – amely idén első alkalommal valósult meg – a Ferenc pápa által meghirdetett jubileumi szentév mottójához, A remény zarándokaihoz kapcsolódott, lehetőséget teremtve arra, hogy diákok és öregdiákok alkotásaikon keresztül szólaltassák meg a remény különböző arcait.
Az esemény Zsódi Viktor SchP tartományfőnök ünnepi beszédével kezdődött, aki hangsúlyozta: a beérkezett művek nem pusztán kreatív teljesítmények, hanem személyes belső világokat tárnak elénk. Beszédében kiemelte, hogy a remény ma különösen fontos egy olyan világban, amelyet kiszámíthatatlanság, törékenység és gyors változások jellemeznek. A tartományfőnök arra is rámutatott, hogy a katolikus és piarista nevelés küldetése éppen ebben a környezetben válik életfontosságúvá:
segíteni a fiatalokat abban, hogy észrevegyék, felismerjék és megosszák a reményt – a valóság apró jeleiben, az emberi történetekben, a közösség megtartó erejében.
Kiemelte: „A fiatalok különösen sok irányból kapnak üzenetet arról, hogy mi bizonytalan, törékeny vagy kaotikus. Küldetésünk, hogy a való életre és az örök értékekre irányítsuk nemcsak a ránk bízottak, hanem az egész társadalom figyelmét. A pályázati alkotások ezt a látást és választ fogalmazzák meg művészi nyelven.”
A pályaművek sokszínűsége és mélysége jól mutatta, hogyan látják a fiatalok a hétköznapokban rejtőző reményt.
Zsódi Viktor beszédében arról is szólt, hogy a két pályázat mögött tudatos pedagógiai szándék áll: olyan terek megteremtése, ahol a fiatalok szabadon kérdezhetnek, kifejezhetik érzéseiket, gondolataikat, és ahol az alkotás által közelebb juthatnak Istenhez. Mint fogalmazott: „A karizma ilyenkor »testet ölt« abban az értelemben, hogy amit hiszünk – hogy Isten minden fiatal életében munkálkodik -, azt megpróbáljuk valósággá tenni: teret adni annak, hogy kibontakozzanak, alkossanak, és a remény felé forduljanak.”
Az ünnepség művészi kíséretéről a Budapesti Piarista Gimnázium két diákja gondoskodott. Goda Olivér, a 8.A osztály tanulója Homérosz eposzaiból adott elő részleteket, különleges irodalmi ívet adva az eseménynek. Vető Sámuel, a gimnázium 9. évfolyamos diákja Vecsey Ferenc Valse triste című művét szólaltatta meg, amelyet Horváth Bálint igazgató úr kísért zongorán – bensőséges, emelkedett légkört teremtve a díjátadóhoz.
A fotó- és novellapályázatokra három korcsoportból – 7–9., 10–12. évfolyam, illetve felsőoktatásban tanulók – érkeztek beküldött munkák, amelyeket szakmai zsűri értékelt.
A Fókuszban a remény fotópályázat alkotói azt keresték, miként jelenik meg a remény a hétköznapok apró, sokszor rejtett pillanataiban. A Reményre hangolva novellapályázat résztvevői pedig történetekben fogalmazták meg saját belső zarándoklatukat: a remény felismerését, elvesztését vagy újbóli megszületését.
A díjátadó végén a tartományfőnök arra buzdította a jelenlévőket, hogy „a fényképezőgéppel, a tollal, de mindenekelőtt az életükkel” legyenek továbbra is a remény hordozói. A rendezvény egyszerre volt közösségi, lelki és művészeti esemény: közös ünneplése annak a reménynek, amely a fiatalok alkotásain keresztül újra és újra felragyog.
További fényképek az eseményről ITT tekinthetők meg.
Szöveg: Kalmár Petra
Fotó: Barlay Vince
Forrás: Piarista Rend Magyar Tartománya
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria






