Kilencvenéves a pasaréti ferences templom – Erdő Péter bíborossal ünnepeltek

A pasaréti ferences templomot 1934. október 14-én szentelte fel Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás. A szentelés kilencvenedik évfordulójához kapcsolódva a ferencesek tíznapos rendezvénysorozatot szerveztek október 4. és 14. között, alkalmat adva a templom – és a hozzá kapcsolódó ferences rendház – múltjának és jelenének megismerésére, a pasaréti plébániaközösség összetartozásának megerősítésére.

A jubileumi ünnepségsorozat része volt az október 12-i hálaadó szentmise, amelynek Erdő Péter bíboros, prímás volt a főcelebránsa.

A szertartás elején Magyar Gergely OFM, a budapest-pasaréti Páduai Szent Antal ferences templom plébánosa köszöntötte az ünnepre egybegyűlteket: külön Erdő Péter bíborost, aki Áder János volt köztársasági elnökkel együtt vállalta az ünnepségsorozat fővédnökségét, majd a képviselőtestület tagjait, élükön Osztroluczky Dénes világi elnökkel; a szentmisén koncelebráló volt plébánosokat, Ocsovai Grácián, Lendvai Zalán és Kálmán Peregrin ferences szerzetest; a plébániai alapítású Szent Antal-díj korábbi kitüntetettjeit, a jelen lévő szerzetes- és paptestvéreket, diakónusokat, híveket.

„Kilencven év nem is olyan nagy idő, hiszen több száz éves templomokat is szoktunk ünnepelni, ugyanakkor a pasaréti templom nemcsak az otthona több generációnak, hanem a »születési helye« is, hiszen sokakat itt kereszteltek meg, növendékként sokan itt erősödtünk meg papi-szerzetesi hivatásunkban” – fűzte hozzá köszöntőjéhez Magyar Gergely.

Erdő Péter bíboros, prímás a homíliájában a templom évfordulójáról és az elhangzott evangéliumhoz (Mk 10,17–27) kapcsolódóan a gazdag ifjúról és az üdvösség ajándékáról beszélt.

Erdő Péter bíboros beszédét az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük.

Krisztusban kedves Testvérek!

Jeles évfordulót ünnepel ennek a plébániának a közössége. Kilencvenéves ez a szép és a maga idején nagy modern templom. Azért építjük a templomokat, hogy bennük az Isten szava meghallgatásával, a szentségek vételével és az imádsággal egyre közelebb kerüljünk Krisztushoz és általa a Szentháromságos Istenhez. Ennek a közeledésnek az útjáról hallottunk a mai evangéliumban.

1. A mai evangéliumban a gazdag ifjú képében a gyakorló, vallásos ember lép elénk. Olyan ember, aki nem képmutató, hanem valóban megtartja az isteni parancsokat úgy, ahogyan azt a kor vallásos emberei hirdették és tanították. A farizeusok hittek az üdvösségben, hittek az örök életben, hitték és tartották, hogy aki megtartja a Törvény parancsait – hiszen bennük Isten akarata olvasható –, az juthat be oda. És ez az ifjú ember tisztességgel és becsülettel megtartotta ezeket az előírásokat, és mégsem volt zártan gondolkodó, mégsem volt a szó rossz értelmében farizeus, aki azt hitte volna, hogy neki ez már elég is. Nem kell kérdeznie senkitől semmit, csak pontosan ismernie kell a törvényeket, és ha megtartja, automatikusan övé az üdvösség.

Nem, őbenne megmozdult valami, odament Jézushoz és megkérdezte tőle: mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? És Jézus először az általános, becsületes emberi viselkedést kéri számon: tartsd meg a parancsokat. Majd aztán egy magasabb mércét állít. Megkedvelte őt – olvassuk az evangéliumban. Olyan mércét, amely nem mindenkire, nem betű szerint kötelező, és biztosan nem úgy kötelező, mint ahogyan sokan abban az időben a törvény egyes pontjait akarták szóról szóra magukon és másokon számonkérni.

De megkedvelte őt – valami nagyobbra, valami többre hívja a kötelező minimumnál. Ossza el, amije van, adja árát a szegényeknek, és szegődjön nyomába, álljon be a tanítványok közé. És lehorgasztott fejjel, az új követelmény súlya alatt összeroppanva, szomorúan távozik a gazdag ifjú, mert nagy vagyona van, és ezt a nagy lépést nem tudja megtenni.

2. De Jézus tanítványai ennek a jelenetnek a hatására megzavarodnak. Hát rongyos koldusokból akar magának népet toborozni Jézus? Hiszen másoktól nem kívánta ezt ilyen radikálisan! Péternek megmaradt például a háza – mint tudjuk –, hiszen vendégeskedhetett is ott Jézus.

Hogyan van hát akkor a tulajdon? És Jézus nem viszi tovább a gondolatsort, nem azt mondja, hogy aki üdvözülni akar, mindenki mindenét ossza szét, mert hiszen oly kevés idő van már hátra a világ történetéből, hogy nem lesz szükségünk a javakra. Nem valamiféle szélsőséges álmodozó Jézus. Hanem egészen másra hívja fel a figyelmet. Azt mondja, hogy „embernek ez lehetetlen”.

Ki üdvözülhet? Embernek ez lehetetlen. Tehát a kérdés nem volt jól feltéve. A gazdag ifjú nem egészen jól tette fel a kérdést. Mit cselekedjem, hogy üdvözüljek? Nem jó ez a kérdés! Mert nem úgy áll a dolog, hogy bármit, akár a leghősiesebb emberi tettet is, ha kitűzzük magunk elé és végrehajtjuk, akkor miénk az üdvösség. Embernek ez lehetetlen!

A gazdag ifjú az üdvösséget azzal sem vásárolhatta volna meg, ha mindenét elosztja és többet az életben nincs tulajdona. Istennek lehetséges.

Az üdvösség Istennek az ajándéka. Annak az embernek a számára is, aki igaz ember, aki törekszik a parancsokat megtartani. Aki Jézus követőjévé szegődik.

Ott sem automatikus, hogy ilyen vagy olyan cselekedet fejében pedig jár az üdvösség.

3. Ajándék ez, de olyan ajándék, amelynek vannak feltételei. Olyan ajándék, amely nem akárkinek juthat osztályrészéül. Másutt azt tanítja Jézus, hogy lakodalmas meghívás ez, amit az üdvösségre mindnyájan kapunk. És nem lehet ezt megvásárolni, nem pénzzel kifizetett belépőjegyek, hanem a házigazda szeretetteljes meghívása az, ami bevezet oda.

De hát persze kell azért a mennyegzős ruha, a mi részünkről is. Ezt mondja a gazdag ifjú története is, hogy embernek ez lehetetlen, de Istennek lehetséges, viszont mi, emberek tegyük meg azt, ami tőlünk telik. Elsősorban tartsuk meg az Isten parancsait, és azután akit különös, nagy áldozatra hív Jézus, a személyes szeretet követésére, ne habozzék erőt venni magán, és ezt is megteheti. De ha megtette is, ne gondolja, hogy ezzel megvásárolta, kiérdemelte volna az isteni üdvösséget.

Hát ezt tanítja nekünk a mai evangélium, ehhez kérjük az éleslátást és az erőt ebben a szentmisében. Ámen.

A szentmisén a Déri András karnagy által vezetett Szent Antal kórus és a templom leánykara, a Csibekórus szolgált.

A szertartás végén Osztroluczky Dénes képviselőtestületi elnök – megköszönve Erdő Péter bíboros főcelebránsi szolgálatát – a főpásztort meghívta a templom centenáriumának tíz év múlva esedékes ünnepére.

Erdő Péter bíboros köszönetképpen azt mondta: „Ne szabjunk határt a kegyelemnek! Azt kívánom, legyen hosszú az élete az itteni közösségnek és a templomnak is – évszázadokra kiterjedő. Hiszen nem csupán egy nemzedék kedvéért épül egy templom, hanem mint szent hely, az örökkévalóságnak.

A múltból sajnos tudjuk, hogy mindig nagy lelki trauma, amikor egy szent helyet profánná kell nyilvánítani. Adja Isten, hogy itt ilyesmi ne következzék be, sőt hazánkban sehol sem. Azt gondolom, a társadalmi funkció, a közösségi élet a garancia az épületek megmaradására, a templomnak pedig szent funkciója van, a közösség központja az oltárral, a tabernákulummal. Adja Isten, hogy a pasaréti templom is megmaradjon mindenki javára! – mondta Erdő Péter.

A bíboros szavai után következett a Szent Antal-díj átadása. A kitüntetést a pasaréti Páduai Szent Antal-plébánia képviselőtestülete adományozza „azoknak, akik valamilyen tettükkel, tevékenységükkel, kitartó feladatvállalásukkal vagy hosszú időn át tartó hűséges jelenlétükkel, életmódjukkal a pasaréti egyházközségben tiszteletet érdemelnek, és így példaképként állíthatók a hívők elé, mint a plébánia múltjának és jövőjének meghatározó személyiségei.”

A Pálffy Katalin éremművész által tervezett kitüntetésen Páduai Szent Antal és az idén kilencvenéves templom ábrázolása látható. Felirata: Köszönet – megerősítés – példaadás.

Az idei kitüntetettek: Balogh Ilona Mária volt rajzfilmes, kántor, aki derűs, megértő szeretettel végez számos templomi és plébániai szolgálatot 1996 óta, valamint Déri András zeneszerző, karnagy, aki a „kiemelkedő színvonalú pasaréti zenei élet élharcosa és záloga” több mint negyven éve.

Posztumusz Szent Antal-díjat kapott a tavaly „váratlanul de nem felkészületlenül” elhunyt Szvoboda István, a közösség szelíd, ferences lelkülettel szolgáló „arca”. A kitüntetést özvegye vette át.

A templom kilencvenedik születésnapja alkalmából megtartott főpásztori szentmise a Te Deummal zárult.

* * *

Az ünnepségsorozat október 13-án, vasárnap 15 órakor Rimanóczy Gyula építész emléktáblájának elhelyezésével és avatásával folytatódik. Aznap délután kántorkoncertet tartanak a Pasaréti Közösségi Házban.

Hétfőn, október 4-én a templomszentelés évfordulóján egész napos szentségimádás lesz; este 18 órakor pedig Berhidai Piusz ferences tartományfőnök mutat be hálaadó szentmisét a pasaréti templomban.

A jubileum alkalmával a napokban egyháztörténeti és építészeti konferencia zajlott a Pasaréti Közösségi Házban, és számos közösségi program várta az érdeklődőket: családi nap, filmvetítés, előadóest 1934-es irodalmi szövegekből, koncertek, szabadtéri kiállítás. Mindezek megszervezésével a pasaréti ferencesek célja az emlékezés mellett a közösségépítés és - erősítés, a jelen szolgálata.

Magyar Gergely OFM plébános ennek szellemében így fogalmazott az ünnepségsorozat programfüzetében:

Egy templom nem pusztán épület, műalkotás, nem pusztán építészettörténeti érdekesség. A templom összefog egy közösséget, helyet, otthont ad az Istennel való találkozásnak, fészket ad a közösség lelki életének.”

Fotó: Gieszer Richárd

Körössy László/Magyar Kurír