Kindelmann Győző: A „szeretetláng” Jézushoz vezet bennünket

A Szeretetláng magyar eredetű katolikus lelkiségi világmozgalom, amely az egyház tanítását vallva igyekszik megvalósítani az úgynevezett Szeretetláng Lelki Naplóban rögzített tanításokat. A Szeretetláng Lelki Napló Kindelmann Károlyné Szántó Erzsébet 1961 és 1983 között Jézustól és Szűz Máriától kapott magánkinyilatkozásait tartalmazza. Ennek teológiailag kivizsgált, kritikai kiadása 2010-ben jelent meg a Szent István Társulatnál, Erdő Péter bíboros ajánlásával. (A kötetről 2010. október 20-ai számunkban recenziót közöltünk – a szerk.) A Szeretetláng Mozgalom 2014 őszén, Kolumbiában megrendezett világkongresszusán a küldöttek a mindenki által csak Erzsébet asszonynak nevezett alapító unokáját, Kindelmann Győzőt választották meg nemzetközi koordinátornak.

– Mikor jött létre a Szeretetláng mozgalom?

– Kezdetben a „szeretetláng” mint lelkiség terjedt el; a hetvenes években először Magyarországon, később minden kontinensen. A korra jellemző, hogy a Lelki Napló elsőként németül jelenhetett meg, aztán az évek során százezres példányban fogyott el. Ez alapján közel húsz nyelven készültek fordítások. Hatalmas lendületet adott a lelkiség elterjedésének a spanyol fordítás, melyet az akkor Ecuadorban élő magyar jezsuita, Róna Gábor atya készített. Ennek köszönhetőn a lelkiség egész Latin-Amerikában elterjedt, s emiatt kezdeményezte Bernardino Echeverría Ruiz ecuadori bíboros a Szeretetláng mozgalom létrehozását 1995-ben.

– Melyek a Szeretetláng mozgalom főbb jellemzői?

– Három fő jellemzője van a társulásnak: máriás, eucharisztikus és karizmatikus. Máriás azért, mert a „szeretetláng” a Szűzanyától kapott kegyelmi erő az életünk megszentelődésére; eucharisztikus, mert kérései által Mária az Oltáriszentségben jelen lévő Jézushoz vezet bennünket, miközben bűnbánatra, böjtre és engesztelésre hívja gyermekeit. Karizmatikus pedig azért, mert a „szeretetláng”-ot olyan lelkesedéssel, dinamizmussal terjesztik világszerte, mint amilyen tüzes hittel, hevülettel hirdették Jézus örömhírét az első keresztények. A mozgalom követőinek legfőbb törekvése a Jézus Krisztussal való bensőséges egyesülés és az életszentség elérése, valamint az újraevangelizálás, a lelkek megmentése, saját és felebarátaink bűneinek jóvátétele az engesztelés által.

– Hány tagja van a mozgalomnak világszerte és Magyarországon?

– Nagyon nehéz ezt felmérni. A „szeretetláng” lelkiség ugyanis sokkal több helyen ismert, mint ahány helyen a mozgalom jelen van. Ráadásul ahhoz, hogy valaki tagja lehessen a társulásnak, általában nem szükséges hivatalosan elköteleződnie. Elegendő, ha valaki elfogadja szívében az alapszabályunkban lefektetett ajánlásokat. Ez a rózsafüzér imádság, az evangélium megélése, annak hirdetése, és a lelkiségünk szerinti engesztelés, ima és böjt. Ezek valójában az egyház által is ajánlott eszközök a megszentelődésre. A kérdésére válaszolva: világszerte 5-7 millióra tehető a „szeretetláng” lelkiségét elfogadók száma. Magyarországon 130 imacsoportunk van, a nyilvántartott tagok száma néhány ezer fő, de ennél sokkal többen ismerik magát a „szeretetláng”-ot. Ez abból is nyilvánvaló, hogy a Lelki Naplóból már az 1980-as években több tízezer példány jutott el hazánkba – akkor még külföldről.

– A hivatalos egyház hogyan viszonyul a mozgalomhoz?

– Szinte mindenütt a világon, ahol mozgalmunk megjelent, megkapta a hivatalos egyházi elismerést. Magyarországon Erdő Péter bíboros 2009. június 6-án, nagymamám születésnapján a kispesti Jézus Szíve-templomban hirdette ki a „Mária Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja Mozgalom” jóváhagyását, melyhez azóta csatlakoztak a veszprémi és a kalocsa-kecskeméti főegyházmegye főpásztorai is. A Szent István Társulatnál megjelent, teológiailag megvizsgált és jóváhagyott Lelki Naplóhoz is Erdő Péter bíboros írt Előszót, hangsúlyozva, hogy a mozgalom, „amely a világon számos egyházmegyében püspöki elismeréssel működik, és keletkezésének helyén, itt, Magyarországon is elevenen él, hitelesen katolikus lelkiséget és Mária-tiszteletet hordoz”.

– Milyen feladatok hárulnak Önre a Szeretetláng mozgalom nemzetközi koordinátoraként?

– Szinte minden magánkinyilatkoztatás körül teremnek vadhajtások, ezért egyik legfőbb feladatomnak tartom, hogy ezeket lenyesegessem. Alapvetően fontos ugyanis, hogy hűségesek legyünk az egyház tanításához, és engedelmesek a hierarchia iránt. Még akkor is, ha ez utóbbi egyesek számára olykor nehéznek tűnik. Mozgalmunk az egyházban született, és az egyházban kíván élni és fejlődni. Nemzetközi koordinátorként következetesen képviselem ezt az álláspontot. A másik lényeges feladat, hogy megismertessük a „szeretetláng”-ot azokban az országokban is, ahol még nem hallottak róla. Ugyanilyen fontos, hogy megszabjuk a lelkiségi irányokat, melyek mentén haladnunk kell; a közeljövőben például a misszióra fogjuk helyezni a hangsúlyt.

Magyarországon szinte ismeretlen az a karizmatikus lelkesedés, amely Afrikában, Latin-Amerikában, vagy éppen a Fülöp-szigeteken mindennapi tapasztalat. A Szeretetláng mozgalom rendezvényei ott hatalmas társadalmi megmozdulások is egyben. Ha például Brazíliában egy életvédő felvonulást szervezünk, az sok-sok ezer embert vonz, de missziós rendezvényeinken is több tízezres stadionok telnek meg. Itthon még a legdinamikusabb mozgalmak esetében is nagy boldogság, ha 6-7 ezer ember összegyűlik ilyenkor. A Szeretetláng mozgalom mindenütt egyértelműen kiáll a katolikus egyház tanítása mellett. Kiemelkedően fontos számunkra a karitatív tevékenység is. A polgárháborúval sújtott Kongóban például árvaházat tart fent az ottani közösség, egy karmelita szerzetesnő vezetésével.

Amikor a lelkiségünk terjesztéséről beszélünk, mindig az evangelizációt értjük alatta. A Lelki Naplóban ugyanis a Szűzanya így definiálja a „szeretetláng”-ot: „Szívem Szeretetlángja maga Jézus Krisztus.” Tehát amikor a „szeretetláng”-ot hirdetjük, egyúttal Jézushoz, sőt, egyenesen az Oltáriszentséghez hívjuk Mária segítségével az embereket. II. János Pál pápa mondta egyszer: „Azok az egyházi mozgalmak, amelyeknek nem az Eucharisztia a központja, inkább csak politikai pártokhoz hasonlítanak.” Nos, számunkra az Eucharisztiában jelen lévő Krisztus a központ – Jézus, aki képes megújítani minden életet, képes begyógyítani minden sebet.

– Az Ön édesanyja korán meghalt, édesapja súlyosan megbetegedett, ezért Önt és két testvérét Erzsébet asszony nevelte fel. Milyen emlékeket őriz a nagymamájáról?

– Lehetetlen erre néhány mondatban válaszolni. Valahányszor kinyitom a Szeretetláng Lelki Naplót a gyerekkoromra utaló bejegyzésnél, mindannyiszor elérzékenyülök a következő sorokat olvasva: „Három kisfiú volt: egy-, kettő- és háromévesek, kis csecsemők. Édesanyjuk hirtelen halt meg, a kis árvákat senki nem fogadta el. Én akkor fejeztem be hat gyermekem felnevelését özvegyen. Nagyon elfáradtam, pihenni szerettem volna, de ezt nem tettem meg. Újra elölről kezdtem a nevelést három kisgyermekkel. Kettőt vittem a bölcsődébe, egyet az óvodába. Ebben az időben az Úr Jézus állandóan betáblázta lelkemet az Ő rendkívüli isteni közléseivel, és így folytatódott az én nehéz életem, a fiam nagy bánatával együtt. A három kis árvát tizenhat éven keresztül neveltem. Ez alatt a tizenhat év alatt a fiam is súlyos beteg lett, nyolc évig le volt százalékolva. Így egyre nehezebb lett az életem, a három eleven fiú, a súlyos beteg apa és az Úr Jézus és a Szűzanya állandó kéréseinek és közléseiknek is teljes szívemből és erőmből eleget tettem, ahogy Ők irányítottak, vállalva minden megaláztatást, gúnyt és megvetést.”

Gyermek- és fiatalkorom éveiben számtalanszor megtapasztaltam, hogy amit az Úr Jézus és a Szűzanya kért a nagymamámtól, azt ő „aprópénzre váltotta” a mindennapok során. Élete tele volt áldozattal és lemondással. Az utóbbi különösen nehéz lehetett számára, mert – saját bevallása szerint is – ellentmondást nem tűrő, az akaratát tűzön-vízen keresztülvivő alaptermészete volt. Földi halála óta állandóan érzem a jelenlétét, azt, hogy Isten országában folyamatosan közbenjár értünk Krisztusnál.

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír