Kinevezték a világ jelenleg legfiatalabb püspökét, aki nem akart főpásztor lenni

Az olasz Corriere della Sera napilapnak április 19-én nyilatkozva Christian Carlassare elmondta: valóságos sokként érte, amikor megtudta, hogy püspök lesz. A dél-szudáni apostoli nuncius kereste meg a hírrel, hogy a Szentatya kinevezi a rumbeki egyházmegye püspökévé.

Nehezen találta a szavakat, dadogva válaszolta: „Nem tudtunk volna korábban beszélni erről? Nekem nincs semmi tapasztalatom… és az emberek, akikkel foglalkozom, ott lent élnek, a mocsárvidéken… én nem tudok megmaradni egy íróasztal mögött…” Majdnem egy órán keresztül sorolta az ellenvetéseit, félelmeit, érzéseit, hangsúlyozta törékeny emberi természetét. „Gondolom, akkor igent mond” – hangzott a válasz. „Várjon, visszahívhatom egy óra múlva?” – kérte.

Feldúlt lélekkel ment le aztán a kápolnába, ahol térdre borult, szemét a kereszten függő Krisztusra szegezte. Mielőtt kimondta volna a mondatot, amit Charles de Foucauld-tól tanult: „Uram, rád hagyatkozom”, végiggondolta azt a tizenöt évet, amit ebben a sokat szenvedett országban töltött.

Christian Carlassare teológiából és missziológiából diplomázott, ezt követően 2004 szeptemberében szentelték pappá. Előbb Londonba küldték angolt tanulni, majd Szudánba, egy háború dúlta országba, ahol – úgy tűnt akkor – a második polgárháború után végre megkezdődni látszott egy lassú újjászületési folyamat. Küldetésének színtere Lokichogio volt, egy lapály az Isten háta mögött.

Így mesélte el érkezését a szavanna szívébe: „Ahogy Dél-Szudán területére értünk, alattunk egy jó órán át csak szavanna látszott, sehol egy ember. Aztán kezdődött a mocsár. A nuer lakosság, amely vár rám, a világ legnagyobb vízzel elárasztott területének szélein él. Még másfél órát repültünk a vízzel borított földek felett. Összeszorult a szívem: hova is megyek? A Nílus itt mindent bekebelez. A rózsafüzért morzsoltam, hogy legyen mibe kapaszkodnom.”

Majd így folytatta: „Amikor a repülő megkezdte a leszállást, kunyhók látszottak és egy fél kilométeres homokos pálya, tele birkákkal és tehenekkel. A pilóta feléjük fordult, mintha azt mondaná: »Eriggyetek innét!«, körözött párat, amíg el nem tűntek, és végre landolhattunk.”

Két misszionárius szállt le akkor a gépről, egy idős és egy fiatal, gyermekarcú. Egy csapatnyi ember ment eléjük: „Sokat imádkoztunk, hogy legyen papunk” – mondták. A konfliktusokkal terhelt időszakban ugyanis régóta nem volt már lelkipásztoruk. Fangakban, ahol tíz éven át missziója központja volt, egy, a közösség vezetőjeként tisztelt asszony fogadta Christian Carlassarét. Rebecca Nyaleaknek hívták, és úgy mérte végig, ahogyan egy őrmester méri fel a besorozásra érkező katonát: „Úgy fogadunk be, mint apánkat, akkor is, ha a fiunk lehetnél, és meglátod, segítünk majd neked, hogy férfi legyen belőled.”

A misszió területe nagyon kiterjedt: nyolcvan falu, melyeket gyalog vagy kenuval lehet elérni. Vannak olyan települések, ahova három-négy hét is kell, hogy eljusson. Christian atya már beutazta a mocsárvidéket, a szavannát, amikor először hívták új küldetésre. 2017-ben azt kérték tőle, foglalkozzon az új hivatásokkal, 2020-ban pedig kinevezték a hatalmas malakali egyházmegye általános vikáriusának. Most pedig ő lett a világ legfiatalabb római katolikus püspöke.

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Forrás és fotó: Aleteia.org

Magyar Kurír