Kisboldogasszony-napi búcsút és a katolikus hitélet újraindulásának jubileumát ünnepelték Tordán

„Templomunk búcsújára gyűltünk össze. Urunk, Jézus Krisztus édesanyját köszöntjük születésnapja alkalmából, aki templomunk és egyházközségünk patrónusa – mondta a bevezetőben György Ferenc plébános. – Közben új kezdetet is ünneplünk: 300 éve, 1721-ben újra elkezdődött itt, Tordán és annak környékén a katolikus hitélet, főleg az akkori örmény kereskedők és a környékbeli, még megmaradt katolikus nemesség buzgóságából, amihez természetesen az akkori politikai és társadalmi élet is hozzájárult.”

Magyar kormányzati támogatásból megújult a tordai templom szentélye, és megújul majd a teljes templom. Az emléktábla, amely a bejáratnál balra fogadja a belépőt, s amelyen az elmúlt 300 évben Tordán szolgáló plébánosok neve olvasható, Magyarország kolozsvári főkonzulátusa támogatásával készült.

„Csodálkozzunk rá Isten gondviselő jóságára – buzdított György Ferenc. – Ahogyan a templom falán talált felirat, hálaadó himnusz mondja: Omnia ad gloriam unius veri Dei Patris, per dominum nostrum Iesum Christum, in Spiritu Sancto. Azaz: Minden dicsőség (a legnagyobb dicsőség) az egy igaz Istennek, Jézus Krisztus által, a Szentlélekben.”

A homíliában Kerekes László segédpüspök az ünnepnappal kapcsolatban rámutatott: a Szűzanya élete példázta, hogy Isten csöndesen lép be a történelembe; és

bármilyen hihetetlen, hogy Isten csöndben, gyöngéden, alázattal van jelen az életünkben, mégis így van.

Istenünk nem valamiféle energia, hanem megfogható, hiszen megtestesült Szűz Máriától.

Ő nem úgy működik, ahogy szeretnénk, ahogy elképzeljük vagy elvárnánk. Az igazságtalanságot miért nem oldja meg azonnal? – tesszük fel a kérdést, akár háborogva is. Isten azonban nem így cselekszik. Velünk szenved, zarándokol, elbátortalanodik. Szűz Mária élete azonban Isten nagy bizalmát, szeretetét mutatja. Aki tud és mer Istenbe kapaszkodni, az túlél bármi poklot, ahogyan azt Olofsson Placid bencés szerzetes fogsága, hányattatásai nyomán megfogalmazta.

Végül Kerekes László püspök Luther Márton egy prédikációját idézte, amelyben azt emlegeti, hogy sokszor a hívek az anyát kiemelik a fiú kárára – de ha az anyát elfelejtjük, oda jutunk, hogy a fiát sem tiszteljük! Vallásgyakorlásunk gépies, ez nem tetszik Máriának. Ahogyan Ferenc pápa is megfogalmazta:

vallásunk nem ideológia és filozófia, hanem mély, személyes találkozás, amelyben rácsodálkozhatunk a szerető Istenre.

Az ünnepen Călin Bungărdean tordai görögkatolikus lelkész románul intézett ünnepi gondolatokat a mára vegyes összetételű közösséghez.

A szentmise végén a templom bejáratánál Kerekes László segédpüspök megáldotta a jubileumra készült emléktáblát és harangot, majd az oltárhoz visszatérve a záró köszöntések és köszönetek hangzottak el.

Kőrösi Dániel kolozsvári konzul úgy fogalmazott: bár háromszáz évet mutat a tábla, de nemcsak háromszáz évet, hanem ezret ünnepelünk e szakrális helyen, ahol érzékelhető a közösségi erő. „Amit az őseinktől hozunk, alkotó erőt, s azt nekünk ápolnunk, továbbfejlesztenünk kell”– mondta a konzul, hozzátéve, hogy a közösség együtt dolgozva tudja építeni a jövőt.

György Ferenc a támogatók mellett állandó munkatársainak is megköszönte az ünnepség előkészítésében nyújtott segítséget. Kerekes László segédpüspök a plébános munkáját méltatta, akit mint egykori osztálytársat jól ismer, s akinek méltatta kitartását a tordai munkálkodása kapcsán.

Egy Pilinszky-idézettel zárta az ünnepséget, amely jól összegzi az ünnepelt események mögötti igazságot: „Az ember itt kevés a szeretetre…” Az ember önmagában kicsi és kevés mindannak a megtételére, amik Isten segítségével itt, Tordán megvalósultak.

Forrás és fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír