Kisboldogasszony-napi eucharisztikus ünnepet tartottak Búcsúszentlászlón

Tódor Szabolcs helyettes esperes, búcsúszentlászlói plébános köszöntőjében emlékeztetett, hogy különleges az idei ünnep, hiszen ezekben a napokban számos templomban és különösen Budapesten az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus programjai zajlanak.

A kongresszus programjai, a szentmisék és a közös zsolozsma mind az Oltáriszentségben jelen lévő Jézusra irányítják figyelmünket, és arra, hogy Isten napról napra táplál és erősít bennünket, mert tudja, hogy a feladatainkat, munkánkat csak úgy tudjuk végezni, ha nap mint nap erősít bennünket. Nemcsak táplál, hanem át is formál, ha beengedjük őt a szívünkbe, ha kérjük a segítségét, vele táplálkozunk.

Az eseményre Zala megye számos részéről érkeztek zarándokok, plébániaközösségek, és ahogyan a Zalai Mária-himnuszban énekeljük: „Hívő Zala színe-java” részt vett a közös ünneplésben. A szentmise előtt szentségimádást tartottak.

A szentmise elején Mihályi Jeromos tihanyi bencés perjel így köszöntötte a híveket: „Mindannyian eljöttünk, hogy Kisboldogasszony ünnepén köszöntsük a Szűzanyát és találkozzunk Jézussal, aki valóban jelen van az Eucharisztiában, a szentmisében. Aki az ő Igéje által megszólít minket, táplál bennünket, mint minden forrás, amely belőle fakad.”

Homíliájában a bencés szerzetes hangsúlyozta, hogy Máriára tekintve is el kell gondolkoznunk azon, hogy mit is jelent: „Minden forrásom belőled fakad” (Zsolt 87,7). Kiből? Jézus Krisztusból! Máriában ott a ráhagyatkozás az Istenre, ott van a bizalom az Istenben, amikor hírül kapja, hogy gyermeke fog születni. Nem is akármilyen gyermeke: az Isten fiának fogják hívni, ő lesz a velünk élő Isten!

Könnyen kimondjuk, hogy mi bízunk az Istenben, de amikor jön életünkben a betegség, a nehézség, a küzdelem, amikor nem úgy történnek a dolgok, ahogy szeretnénk, nem úgy alakulnak a kapcsolataink, akkor nehéz odaadni az életünket, nehéz bízni Istenben. De bármilyen nehéz is, bármennyire küzdünk az életben, a hivatásunkban, emberi kapcsolatainkban, saját magunkkal, bűneinkkel, gyarlóságainkkal, mindezek ellenére igent kell mondanunk a saját meghívásunkra, élethivatásunkra, hiszen mindannyiunkat meghívott az Isten.

Meghívott, hogy vele legyünk, hogy odaajándékozzunk neki mindent

– hangzott el a szentbeszédben. – Az igazi odaadás a szívben dől el – erre mutat példát nekünk a Szűzanya. Merjünk igent mondani az Istenre! – bátorított a tihanyi perjel.

A szentmise végén rámutatott: minden vasárnap e szívbéli odaadást kell odavinnünk Jézushoz a szentáldozásban.

Ha újra és újra meg tudjuk újítani életünket, egyre jobban, egyre mélyebben el tudunk merülni a hitünkben, a Jézussal való személyes kapcsolatunkban, akkor valóban át fogjuk élni, meg fogjuk érezni és biztosan tudjuk majd, hogy minden forrásunk csak belőle fakad.

Az ünnepélyes szentmisét követően körmenetet tartottak a templom körül, majd szentségi áldásban részesültek a jelenlévők.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír