Kocsis Fülöp diakónust szentelt Szent István király és Szent Hierotheosz ünnepén

Egyházi személy szentelése önmagában sem mindennapi esemény egy település életében, a nyíracsádi szertartást az tette még különlegesebbé, hogy ezen a napon apa és fia egyszerre állhattak a hívek elé. Lélekmelengető, torokszorító érzés volt látni, átérezni azt, hogy

az apa, Tóth Elek, a helyi görögkatolikus egyházközség parókusa útját követve fia, ifjabb Tóth Elek is Isten igéjének hirdetését választotta élete hivatásául.

A Szent Liturgiát Kocsis Fülöp érsek-metropolita vezette, aki a szertartás részeként a hívek előtt öltötte magára az ünnepi ruhát, majd Szent Pál apostol Galatákhoz írt levelének részlete és Szent János evangéliuma aznapi szakasza olvasását követő prédikációjában először méltatta Szent István áldásos tevékenységét, majd a papság szentségének három szakaszáról beszélt.

„A mai napon a papság szentségében részesítjük Elek testvérünket. A diakónusi szolgálat a papság szentségének első lépése. A papság rendjébe lép ma Isten kegyelméből Elek testvérünk, aki régóta vágyik arra, hogy Isten embereként kiállhasson, és az ő igéjét hirdethesse. Nem véletlen, hogy a papság rendjéről szólt a mai apostoli és evangéliumi szakasz is. Szent István apostoli király volt. Mi, keresztények megköszönjük neki, hogy példaadó államférfi volt, de különösen azért vagyunk hálásak, hogy felismerte: Krisztus követése adhat népünknek jövőt.

Hierotheosz püspök jelenléte pedig arra utal, hogy nemcsak pogányok éltek az ősmagyarok körében, hanem már abban az időben is sokan követték a krisztusi utat” – hangzottak az érsek szavai, aki a papság szentségének első fokozatáról, s az ehhez illeszkedő apostoli szakaszról beszélt, melyben Szent Pál saját hivatásáról, saját, Isten általi meghívásáról vallott.

„Anyám méhétől kezdve ismert engem az Isten”, vallotta Szent Pál. Így vagyunk ezzel mindannyian, hisz minden embert már az édesanyja méhében kiválaszt és meghív az Isten az ő országába, és ki is jelöli az utat számára. Ha valaki követi ezt az utat, bizonyos, hogy az ő országába jut. A meghívást valamennyien megkapjuk, de vigyáznunk kell arra, hogy ne rontsuk el ezt a meghívást, amivel együtt a lehetőséget is megkaptuk, hogy ne térjünk le az Isten által mutatott útról. Mindnyájunk feladata ebben az életben, hogy megtaláljuk a magunk útját – magyarázta a híveknek a főpásztor.

„Akit diakónussá szentelünk, mint a mai napon Elek testvérünket, az már megtalálta azt az utat, amire hívja az Úristen. Ezzel megkapta a lehetőséget arra is, hogy ne térjen le erről az útról. Nagy fordulat következik ma be Elek testvérünk életében. Eddig is volt benne buzgóság, jóra való törekvés, de szentségi életében egészen új útra lép, amikor felszentelt diakónusként a papság szentségének első fokozatában részesül. Ez az egy esztendő készíti fel őt a papság teljességének szolgálatára. Ez a felkészülési idő teszi majd őt igazán pappá, amikor a szentélyben és a neki kijelölt közösségben, az emberek között szolgál.

Újjászületés ez számára, hisz a papság szentségének anyaméhében fog formálódni, hogy aztán majd a papság szentségét elnyerve valóban kiállhasson, és tanúságot tehessen Krisztusról”

– hangzottak Fülöp atya szavai, aki arra kérte a híveket, imádkozzanak Elek diakónusért, hogy az előtte álló felkészülési időszak valóban pappá formálja őt, hogy tudja vállalni a szolgálatot.

Kocsis Fülöp érsek-metropolita elmondta, hogy ifjabb Tóth Elek Hajdúdorogon végzi majd diakónusi szolgálatát. A templom szentélyében, az egyház közösségében, és abban az iskolában, ahol már eddig is teljesített szolgálatot. A diakónus számára a szentély lesz az a hely, ahol igazán megérezheti Isten támogató szeretetét, és ahonnan merítheti az erőt az emberek közötti szolgálathoz.

„Kívánom, hogy az oltár közelében érezze meg Elek testvérünk Isten szeretetét, s adjon ez neki erőt a papi hivatáshoz való felkészülés csodálatos, de olykor rögökkel teli útjához. Imádkozzunk azért, hogy diakónusi szolgálatát Istennek tetsző módon tudja végezni a mai naptól fogva” – zárta szentbeszédét Kocsis Fülöp.

A liturgia végén Tóth Elek parókus megköszönte a híveknek a közös hálaadást, a frissen felszentelt diakónus, ifjabb Tóth Elek pedig köszönetet mondott mindenkinek, aki valamilyen módon segítette őt abban, hogy élete fontos állomásához eljusson,

hogy ezentúl ne Isten hívó, hanem Isten küldő szavát követhesse.

Az ünnepi Szent Liturgia agapéval ért véget a templomkertben.

Szerző: Kedves Györgyné Zilahi Enikő

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír