Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita a Vatikáni Rádiónak: Debrecenben jól működik az ökumené

– Első alkalommal vett részt ezen a közös zarándokúton?

– A püspöktársakkal ez a második ökumenikus zarándoklatunk. Az elsőt Genfbe szerveztük, Fekete Károly volt a fő mozgatója, de akkor is ellátogattunk az ortodox központba, Chambésybe, Svájcban, és régóta terveztük, hogy katolikus helyre is eljöjjünk, így a „református Rómából” átjöttünk ide, a valóságos Rómába. Ezt a mondatot többször elsütöttük itt. Nagyon izgalmas és értékes találkozásaink voltak, szép élményeink, imádságaink.

– Rómában otthon van az ember, a katolikus ember különösképpen.

– Én Rómában otthon érzem magam, azért ez persze köszönhető annak a két diákévnek, amit annak idején, több mint harminc éve átélhettem itt. Ilyen értelemben sok mindent tudtam mondani a püspöktestvéreknek, de hála Istennek velünk volt még Palánki püspök atya két papja is, akik fiatalok, és szintén jól ismerik a római meglátogatandó helyeket. Rómában én nagyon jól érzem magam, de azt láttam, hogy ez teljesen átragadt Fekete Károly püspök úrra is, Palánki Ferenc püspök pedig szintén nagyon sokszor van itt. Mondhatni, neki köszönhetjük, hogy most ide jöttünk, hiszen neki egyébként is volt egy nagyon szép szolgálata: diakónust szentelni jött, és így született a gondolat és a lehetőség, hogy akkor mi is csatlakozzunk hozzá, és töltsünk el együtt néhány napot.

– Ennek a pár napos római látogatásnak melyek voltak az Ön számára a legjelentősebb állomásai, találkozói?

– Mondanom sem kell, hogy a Ferenc pápával való találkozás óriási jelentőségű volt. Már akkor sejtettük, minden résztvevő, aki ebben szerepet vállalt, mindenki látta, hogy ez mennyire fontos, és persze nekünk is nagy élmény volt. Amire nem számítottunk, és gondviselésszerű volt, hogy Habsburg-Lotharingiai Eduárddal is sikerült találkoznunk, és így közösen, négyesben nagyon jót beszélgettünk. Én a nagykövet urat már korábbról jól ismertem, mondhatom, hogy baráti, lelki, testvéri kapcsolat van köztünk, mert nagyon-nagyon imádságos ember. A családtagjait is ismerem, és örültem neki, hogy ő jött el hozzánk – hallva, hogy a három debreceni püspök itt van most Rómában. Járt nálunk egyébként Debrecenben is. Természetesen a Kurt Koch bíborossal való találkozás szintén nagy élmény volt. Beszélgetésünk vége felé mondta, hogy neki ez olyan nagy élmény volt, hiszen szinte minden egyes alkalommal problémával, nehézséggel keresik fel, most meg jött három, különböző felekezetű püspök, s igazából csak azért jöttek, hogy bemutatkozzanak, és azt a jó hírt hozzák el, hogy Debrecenben milyen jól működik az ökumené. Ez őt nagy lelkesedéssel töltötte el. Szóval talán ez a három találkozó volt a legfontosabb, de a görög kollégiumban is voltunk, a Pápai Magyar Intézet rektorával sok időt töltöttünk együtt, aztán, ami nekem különösen is kedves, a Keleti Intézetbe és a Russicumba is elmentünk, előbbi helyen a rektorral találkoztunk. Mindezeken túl nagyon sok templomot néztünk meg, nagyon sok helyen együtt imádkoztunk – szóval nagyon összetett, nagyon gazdag volt ez a háromnapos program.

– Ottlik Géza nyomán – az Iskola a határon című regényre utalva – lehet mondani, hogy „Debrecen a határon” …és ez most egy fájdalmas valóság, a háború valósága. Hogyan lehet ebből a felekezeti hármasságból – görögkatolikus, római katolikus és református püspökök, püspökségek és hívek, közösségek, plébániák, gyülekezetek – tőkét, erőt kovácsolni, hogy segítsetek az Isten nevében ott, ahol viszály, háborúság és halál van?

– Többször is kérdeztek minket arról, hogy mi újság van az ukrán határon, mi újság van a bevándorlókkal, és ezen a területen is arról számolhattunk be, hogy közöttünk nagyon nagy nemcsak az egyetértés, hanem a hatékony együttműködés is. Egyébként Debrecen városában egy olyan szeretetszolgálat működik az egyházakkal és a város vezetésével együtt, amely szervezetten látja el a rászorulókat. Ez azért is nagyon fontos, mert vannak olyan kéregetők, akik mindenkihez fordulnak, és nagyon hangosan kiabálnak, hogy milyen nagy szükségük van segítségre, és vannak, akik csöndesek. Hogyha ezt szervezetten tudjuk csinálni, akkor sokkal kiegyenlítettebb és hatékonyabb a támogatás. Ez Debrecenben nagyon jól működik, tehát, túl a felekezeti, közös imádságos együttléten, ebben az emberbaráti, másokat segítő munkában is nagyon jól tudunk együttműködni. Ez most is megmutatkozott, a háborús menekültek befogadásakor, mind a város, mind az egyházak a maguk módján, szervezetten tudtunk segíteni, sőt egy nagyszabású jótékonysági hangversenyt is szerveztünk közösen a Nagytemplomban, és egy este több mint 30 millió forint gyűlt össze. Ez mindig egy jó „gyűjtőhely”, gyülekezőhely, II. János Pál pápa is eljött ide imádkozni. Persze a pillanat is szülte ezt a lehetőséget, hiszen a háború kitörése után két hónappal voltuk, minden magyarban ott dolgozott, hogy nagyon-nagyon segíteni kell. Ezt a szándékot szervezni kell, és ebből a szempontból is nagyon fontos, hogy ne mindenki a maga területén csinálja, amit tud, az is derék dolog, de sokkal fontosabb, ha egymásra figyelünk és egymást kiegészítjük, szervezetten segítünk. Úgyhogy a támogatásokban is nagyon sokat jelent az, hogy mi hárman barátok, testvérek, együttműködő munkatársak vagyunk.

– A Szentatya szerint „a háború nem az orosz és az ukrán fél között zajlik igazából, hanem sokkal mélyebb összefüggésekben lehet megérteni”. De valójában mégiscsak ortodox keresztények állnak szemben egymással. Hogyan tudnak Önök spirituálisan segíteni ebben? Egy görögkatolikus jobban átérzi ezt, mint egy római rítusú.

– Ki tudja, hogy mi lakik az emberben? Hiszen azt elmondhatom, hogy most, amikor Rómában három napot együtt töltöttünk, sok beszélgetés, sok találkozás volt, és éppen Fekete Károly püspök úr volt az, aki többször is feszegette ezt a kérdést, hogy hogy is van ez. Hiszen ugyanazon egyház két közössége, a pravoszláv egyház ukrán és orosz fele egymásra támad. Ez a legdrámaiabb, legfájdalmasabb! Nyilván az is borzasztó, amikor keresztények egymásnak esnek, de amikor egy gyökerű és egy forrású egyházról van szó… A kijevi Rusz megszületésének gyümölcse mind az orosz, mind az ukrán egyház. Láthatóan hármunk közül neki fájt legjobban, vagy számára volt ez a legnagyobb kérdés. Erről sokat beszélgettünk.

A mi válaszunk görögkatolikus részről, hogy úgy mondjam, magától értetődik, hiszen az áttelepültek legnagyobb része keleti rítusú, legalábbis ami az ukránokat és ruszinokat illeti. A magyarok között természetesen sokan vannak római katolikus és református vallásúak is. Mi az ukrán nyelvűek lelkipásztori támogatását segítjük, vannak ukrán papok, akik vagy emiatt jöttek át, vagy már korábban is elkezdték itt a szolgálatot. Ez tehát a mi Görögkatolikus Egyházunknak a különleges feladata. Akik idejönnek, akár ortodoxok, akár katolikusok, azokat mi befogadjuk, és az egyházunk tagjainak tekintjük, ameddig itt élnek velünk, és igyekszünk lelkipásztori és lelki módon is gondoskodni rólunk.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír