Kocsis Fülöp a máriapócsi zarándoklaton: Azért jöttünk, hogy megerősítsük egymást a hitben

A zarándoklat előtti este és éjszaka a fiatalok hangolódásáról szólt. Ők a Máriapócsot körülölelő „Boldogságok útján” zarándokoltak Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspökkel és további paptestvérekkel. Az ifjúsági imaest témájában az egyházmegyei zarándoklat mottójához kapcsolódott: az „együtt” hívószó körül hallgattak elmélkedéseket, tanúságtételeket a fiatalok. 

Az imádságos és mély, de mégis jó hangulatú együttlét már a délutáni órákban elkezdődött. Akkor két csoportban – szorosan nem az imaesthez kapcsolódóan – találkoztak: az egyházmegye ministránsai a nemzetközi ministránstalálkozóra vonatkozóan tartottak gyűlést, néhányan pedig a nyári loretói nemzetközi ökumenikus tábor részleteiről beszélgettek, osztottak meg egymással tudnivalókat, gyakorlati feladatokat.

Az imaest szokásos módon játékos, ismerkedős körrel indult a kegytemplom előtti téren, majd a fiatalok a főpásztorral, Szocska A. Ábellel és nyolc görögkatolikus lelkipásztorral közösen elindultak a Máriapócsot körülölelő „Boldogságok útjának” 13 kilométeres szakaszán. Az alkonyatkor kezdődő éjszakai zarándoklat útvonalát mécsesek jelezték a zarándokoknak, akik fáklyával, zseblámpával igyekeztek megtalálni a helyes lépéseket az időközben sötétté vált erdőben, valamint – a kínálkozó lelki beszélgetések fényénél – saját életükben.

Az ifjúsági imaestről szóló részletes beszámoló ITT olvasható.

*

A zarándoklat első szertartását, a Parakliszt Orosz István Mokiosz atya végezte a kegytemplom előtti külső, tábori oltárnál. A szertartás evangéliumi szakasza Mária és Erzsébet találkozásáról szólt.

„Erről a rokoni találkozásról vegyünk mintát. Ez nem illendőségi látogatás volt, hanem egy imádságos együttlét: az asszonyok felismerték, hogy milyen fontos szerepük van a családban, tudták, hogy Isten szereti őket, terve van velük. Nekünk is feladatunk, hogy rájöjjünk: mi a szerepünk Isten családjában. Legyünk Isten családja, járjunk és éljünk együtt Krisztussal” – fogalmazott Orosz István Mokiosz, aki Isten nagy családjába való tartozásról beszélt.

*

A főpapi Szent Liturgia szertartását Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök és Kocsis Fülöp érsek-metropolita végezte az egyházmegye csaknem valamennyi görögkatolikus papjával együtt; a prédikációt Kocsis Fülöp mondta.

„Ezen a mai napon egyrészt pünkösd ünnepének az ünnepzárása van, holnap mindenszentek vasárnapja lesz, és ezen a május 25-én Keresztelő Szent János ereklyéi megtalálásának az emlékét is ünnepeljük” – emlékeztetett az érsek-metropolita beszéde elején, majd feltette a kérdést a zarándokoknak: „Mit jöttetek ki itt látni Máriapócsra? Miért jöttetek ide? Miért jöttünk ide Máriapócsra?”

„Ma, amikor sokan összejöttünk a Nyíregyházi Egyházmegyéből és máshonnan is, azért is jöttünk, hogy megerősítsük egymást a hitben. Mert amikor sokan akarnak találkozni Máriával és Márián keresztül az ő Szent Fiával, Krisztussal, amikor sokan együtt akarunk részesülni az Urunk, Jézus testéből és véréből, milyen megerősítő az!

Milyen nagy öröm, amikor ilyen sokan együtt vagyunk Máriapócson! Testvéreim, egymást a hitben nagyon meg tudjuk erősíteni.

A másik hitének megerősítésének feladata leginkább, paptestvérek, a mi szolgálatunk része. Azért köteleződtünk el, hogy hitet ébresszünk, és hitet erősítsünk másokban. És atyának szólítanak bennünket, s bár nem szoktuk a híveket gyermekeinknek nevezni, legfeljebb lelki gyermekeinknek, de ugyanúgy működik, mint a családban a hitátadás. Nem merem azt mondani, hogy ne tanítsátok imádkozni a híveket, de sokkal inkább figyeljünk arra, hogy a magatartásunkból vegyék át, hogy hinni érdemes. A mi esetünkben hatványozottan igaz az, amit Jézus mondott: a szív bőségéből szól a száj. Gyönyörű szép dolgokat tudunk mondani az Evangéliumról.

Nagyon szépen ki tudjuk fejteni a teológiai tanításokat, de azt hallják meg a szívek, ami a szívünkben van.

Úgyhogy, amikor meg akarjuk erősíteni a híveinket, akkor nemcsak a prédikációra, katekézisre, a lelkipásztori szolgálatokra kell gondolni, hanem elsősorban arra, hogy én a magam hitét erősítsen meg, hogy az a szívből kihalló szó valóban az Istenről beszéljen. Úgyhogy, amikor idejövünk Máriapócsra, az egyházmegyei zarándoklatra, az egyházmegyei találkozóra, akkor egymást is kell, hogy erősítsük ebben. Hogy aztán, amikor hazamegyünk, a híveinket ebben a megerősített hitben tudjuk részesíteni, és tudjuk nekik továbbadni.

Nagy feladatunk tehát, hogy egymást erősítsük a hitben.”

Kocsis Fülöp külön szólt a paptestvérekhez is: „A paptestvérek is tudják egymást erősíteni a hitben. Nagyon is fontos, hogy ez megtörténjék. Hogy ne csak egyedül próbáljuk megküzdeni a hitet, a papi szolgálatot, a nehézségeket, a küzdelmeket, a kísértéseket, hanem azt megosztva, egymást tudjuk erősíteni.

Ábel atya gondolatával teljesen összecseng az én álmom, hogy a papi közösségek imádkozó közösségek legyenek. Megerősíthetjük egymást abban is, hogy beszélgetünk, meghallgatjuk a másikat, tanácsokat adunk egymásnak. De a hitünk azzal erősödik igazán, ha közösen imádkozunk. Legyenek imádkozó papi közösségek, és akkor ennek a magatartás mintáját veszik át a hívek is, és természetes módon egyre erősödni fog az, hogy az imádság fog bennünket össze.

Az imádságon keresztül maga a Szentlélek az, amelyik összekovácsol bennünket az Isten nagy családjává. Amikor leszállt a pünkösdi Lélek az apostolokra, megerősítette őket, és olyan erővel tudtak prédikálni, mint Jézus. Hatalom volt a szavukban aznap, mintegy háromezer ember megtért.

A Szentlélek leszállása nemcsak egyéni ajándékokat ad, hanem közösséget teremt. Ezért is mondjuk a pünkösdöt az Egyház születésnapjának, mert megszületett az a közösség. Abból a tizenkét emberből, akiket Jézus magához hívott.”

Azért jöttünk Máriapócsa, hogy megerősítsük egymást a hitben, hogy a hitben kölcsönösen mindenki a sajátját adja hozzá. Így tudjuk megvalósítani azt a csodálatos, hatalmas nagycsaládot, amit az Isten elgondolt, amikor Egyházat szervezett.

Mindent megad a Szentlélek, egyházi gyülekezeteket létesít, prófétává avat, gyógyító hatalmat ad… Kérjük a Lélek ajándékát önmagunk számára, de még inkább, egész közösségünk számára, hogy görögkatolikus egyházunk valóban az Isten családja legyen. Ámen.

Kocsis Fülöp szentbeszéde teljes terjedelmében a Nyíregyházi Egyházmegye oldalán elolvasható, a spotifyon visszahallgatható, az eseményről pedig ITT fotógalériát is találnak.

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír