A környezetvédelem tízparancsolata

Crepaldi a Vatikáni Rádiónak nyilatkozva elmondta: a dokumentumban az egyház társadalmi tanításának kompendiumából a környezetről szóló fejezet főbb gondolatait igyekeztek tíz pontban összefoglalni, hogy megismertessék a keresztény közösségekkel és mozgalmakkal „az egyház rendkívül gazdag társadalmi tanítását a környezet és a környezetvédelem kérdéseiről".

Mint arról az ICN beszámol, a püspök üdvözölte a környezetvédelmi világnap beiktatására irányuló ENSZ-kezdeményezést, de megjegyezte, hogy az idei téma, az alacsony szén-dioxid-kibocsátás mellett a gazdag és a szegény országok kapcsolatát is figyelembe kellene venni. „Az egyház társadalmi tanításában felvázolt cél és perspektíva – amelyet Benedek pápa is többször megerősített – az igazságos és egységes gazdaság. A szén-dioxid-kibocsátás csökkentése fontos, de vannak más fontos teendők is. Megoldást kell találni a szegény, elmaradott területek problémáira; s amikor elmaradottságról van szó, akkor nincstelen emberek millióiról beszélünk" – figyelmeztetett.

A szén-dioxid-kibocsátás mérséklésére irányuló nemzetközi törekvéssel kapcsolatban Crepaldi úgy fogalmazott: „E rendkívül összetett, vitás kérdés tisztázása komolyabb tudományos elkötelezettséget, a hosszú távú hatások felmérését igényli. Ehhez határozottabb politikai szándékra van szükség, mert az úgynevezett globális felmelegedés megfékezésére irányuló kormánystratégiák gazdaságilag nehezen fenntarthatóak, azaz túl költségesek. A tudósoknak, a politikusoknak és a civil társadalomnak további közös erőfeszítéseket kell tehát tenniük."

Az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsának titkára az alternatív energiaforrások fejlesztésére buzdított, ám megjegyezte: „Nem szabad elrugaszkodnunk a valóságtól: a mai gazdasági rendszereket képtelenség volna kizárólag alternatív energiaforrásokból működtetni."

A nukleáris energiára utalva a püspök megerősítette: az egyház „elítéli annak katonai célú felhasználását, de nem ellenzi a békés, társadalmi célú alkalmazást", majd hozzátette: „Rendkívül kényes kérdésről van szó, hiszen kulturális és politikai problémát jelent, amikor egyesek azt állítják, hogy békés célra fogják felhasználni az atomenergiát, de valójában katonai célokat tartanak szem előtt."

A tíz alapelv – vagy parancsolat – a következő:

1. A Szentírás rögzíti a környezeti kérdésekkel kapcsolatos erkölcsi alapelveket. Az Isten képmására teremtett emberi személy minden földi teremtmény fölött áll, ám ezekkel felelősen kell bánnia. Krisztus megtestesülése és tanítása bizonyítja, hogy a természet értéket képvisel: a világon semmi sem esik kívül a teremtés és a megváltás isteni tervén.

2. Az egyház társadalmi tanítása két fontos szempontra figyelmeztet. Nem tekinthetjük a természetet pusztán manipulálható kísérleti objektumnak vagy kiaknázandó erőforrásnak; de nem is abszolutizálhatjuk, nem helyezhetjük az emberi személy méltósága fölé.

3. A környezet kérdése globális ügy, hiszen a föld az emberiség közös java. A környezet iránti felelősségünk a jövendő nemzedékekre is kiterjed.

4. Az emberi méltóság szempontjából fontos megerősíteni az erkölcs és az emberi jogok elsőbbségét a techológiával szemben. A tudományos és technológiai eljárások legfőbb viszonyítási pontjának az emberi személy tiszteletének kell lennie.

5. A természetet önmagában nem tekinthetjük isteni valóságnak, ezért nincs elzárva az emberi tevékenységtől; a Teremtő ajándékozta az emberi közösségnek, és rábízta az emberi értelemre és felelősségérzetre. Következésképpen nem tilos beavatkoznunk az ökoszisztémába, de csakis úgy, hogy tiszteletben tartjuk annak rendjét és szépségét, valamint minden teremtmény hasznosságát.

6. A környezeti kérdés rávilágít arra, hogy jobban össze kell hangolni a gazdasági növekedés biztosítására és a környezet megóvására tett intézkedéseket, valamint az egyes országokon belüli és a nemzetközi stratégiákat. A gazdasági fejlődésnek számolnia kell a természet ritmusával és épségével, hiszen a természeti erőforrások korlátozottak. Minden, természetes erőforrásokat felhasználó gazdasági tevékenységnek bele kell kalkulálnia költségvetésébe a környezet megóvásának költségeit.

7. A környezet iránti aggódás azt jelenti, hogy tennünk kell a legszegényebb országok fejlődéséért. Isten azért adta világ javait, hogy mindenki bölcsen használja őket. E javakat igazságosan és szeretettel meg kell osztanunk egymással. A javak egyetemes felhasználásának alapelve iránymutató a környezeti kérdés és a szegénység bonyolult kapcsolatrendszerének kezelésében.

8. A környezet megóvásához nélkülözhetetlen az együttműködés, amelyet nemzetközi törvények alapján kötött globális megállapodások garantálnak. A környezetért való felelősséget a közjó követelményeit szem előtt tartó törvényekkel kell szabályozni.

9. Az életmódot mind egyéni, mind társadalmi szinten a józan önmérsékletnek és az önfegyelemnek kell meghatároznia. Az emberiségnek fel kell hagynia a fogyasztói magatartással, és olyan termelési módszereket kell előnyben részesítenie, amelyek tiszteletben tartják a teremtett világ rendjét, ugyanakkor minden ember szükségleteit kielégítik. Ezt az életmódváltást segítené, ha jobban tudatosítanánk magunkban, hogy a föld minden lakójával összetartozunk, és egymásra vagyunk utalva.

10. A környezeti kérdésekre lelki természetű választ kell adnunk, amely abból a meggyőződésből fakad, hogy a teremtett világ Isten ajándéka, amelyet az emberre bízott, hogy felelősséggel és szerető gondossággal használja. Az embernek alapvetően hálával kell tekintenie a teremtett világra. A világ annak az Istennek a titkához vezeti vissza az embert, aki megalkotta és fenntartja a mindenséget. Ha Istenről megfeledkezünk, a természet elveszti legmélyebb értelmét.

Ha viszont újra felfedezzük, hogy a természet teremtett valóság, akkor olyan kapcsolatot létesíthetünk vele, amelyből a természet jelképes és misztikus dimenziói sem hiányoznak. Ez utat nyitna az emberiség számára Isten, az ég és a föld Teremtője felé.

Magyar Kurír

Kép: www.newspaper.unsw.edu.au