Kőhegyi távlatok – Dér András és Ritter Imre a Budaörsi Passió közösségformáló erejéről

Dér Andrással, a misztériumjáték rendezőjével és Ritter Imrével, az Europassio Szövetség vezetőségi tagjával, a magyarországi német nemzetiségek országgyűlési képviselőjével beszélgettünk.

– A budaörsi kőhegyi szabadtéri passióelőadás egy hagyomány újjáteremtése. 1933. június 11-én, pünkösdhétfőn volt az ősbemutató. Hogyan alakult ki ez a szép tradíció, és miért voltak kezdettől fogva kétnyelvűek az előadások?

Dér András: Az első passiójátékot valóban 1933-ban mutatták be itt, Budaörsön. Bató Géza, a kiváló gimnáziumi tanár írta a szövegkönyvet és rendezte a darabot. Jézus Krisztus szerepét a fia, az akkor színiakadémista Bató László játszotta, a visszaemlékezések szerint ragyogóan. Egy évvel később Aubermann Miklós plébános és Ernst Mayer káplán átírták a szöveget németre, és ettől kezdve mindkét nyelven előadták a passiót. 

Ritter Imre: A II. világháború előtt Budaörs volt Pest megye legnagyobb német nemzetiségű települése, közel tízezren éltek itt, több mint kilencven százalékban német nemzetiségűek. Ma elsősorban a német nyelvű passió-előadásoknál van szükség korrepetitorokra. A harmincas években ez pont fordítva volt, a budaörsieknek a magyar nyelvű előadásokhoz kellett magyar korrepetitor, hiszen a hétköznapokban németül beszéltek. A helyi németeket mindig mély vallásosság jellemezte, a keresztény hitük és a nemzetiségi identitásuk elképzelhetetlen volt egymás nélkül. Bató Géza nem volt budaörsi, de több színjátszó csoporttal is együttműködött, egyházi témájú darabokat adtak elő. Így született az ötlet, hogy passiót is vigyenek színre. Valóban emberfeletti munkával, tíz építési engedély beszerzésével, kőből, márványból és téglából fölépítették a Kőhegyen Jeruzsálem különböző helyszíneit, és eljátszották a passiót. Az itt lakók javarésze mezőgazdasági termelőmunkából élt, s a kőkemény napi munkájuk mellett három hónapon keresztül készültek az előadásra. Az emberek akkoriban még nagyon szigorúan betartották a vallási előírásokat, a vasárnapot Isten napjának, misenapnak hívták, és tiszta lelkiismerettel mutatták be a passiót a Kőhegyen. 

– A II. világháború kitöréséig minden évben eljátszották Budaörsön Krisztus szenvedéstörténetét. Ám 1939-ben megszakadt ez a hagyomány. A háború után a németeket erőszakosan kitelepítették, így csaknem ötven éven át nem mutatták be a Budaörsi Passiót. Aztán az 1990-es évek közepétől ismét felelevenítették ezt a hagyományt.

D. A.: 1996-ban a németországi auersmacheri Passio Színjátszó Egyesület vendégszereplésével és a budaörsiek statisztálásával a Jókai Mór Művelődési Házban rendeztek két német nyelvű előadást. Itt egyértelműen megmutatkozott, hogy a passiónak csodálatos közösségformáló ereje van. Ritter Imre fejéből – de sokkal inkább a szívéből – pattant ki az ötlet, hogy fel kellene újítani itt, Budaörsön a passió-előadásokat. A millennium évében, 2000-ben a Bakk Endre Kanonok Alapítvány sikeres pályázatával, valamint Budaörs Város Önkormányzatának anyagi támogatásával újra lehetőség nyílt a Budaörsi Passió bemutatására. Felkértek a rendezésre, de abban az évben még a Csíksomlyói passiót adtuk elő, mivel a Budaörsi Passió eredeti szövegkönyvét nem találtuk, az csak 2002-ben került elő Bató Géza hagyatékából. Ekkor kissé átdolgoztuk, és rövidítésekkel, betoldásokkal jött létre a mostani változat, amelybe a csíksomlyói lelkiséget is igyekeztünk belevinni. A törzs azonban változatlanul Bató Géza szövege.

R. I.: Budaörs nemcsak az egyik legnagyobb német település volt, hanem az egyik legtehetősebb is. Hihetetlenül gazdag kulturális és társadalmi élet zajlott itt, színjátszó körökkel, hat fúvószenekarral, rengeteg egyházi és világi ünneppel. A Kőhegy emblematikus helynek számított a kápolna, a sziklára kihelyezett kereszt és a Budaörsi Passió miatt is. Így természetes volt, hogy amint lehetőségünk nyílt rá, igyekeztünk feleleveníteni ezt a szakrális hagyományt.  

– Az imént szóba került a csíksomlyói lelkiség. Mit jelent ez?

D.A.: A Bató Géza által megírt passiójáték Jézus földi tevékenységét helyezi a középpontba: csodatételeit, kereszthalálát és feltámadását. Mi viszont beépítettük a darabba az angyali üdvözletet, a betlehemi gyermekgyilkosságot, a kísértőket, az ördögöket is – Bató Gézánál ezek egyike sem szerepelt. Az ördög az ellensúlyt képviseli a passióban, megkísérti Jézust és Júdást, jelen van Kajafásnál, Heródesnél és Pilátusnál is. Szeretnénk, ha a mai ember átérezné, hogy folyamatosan kísértéseknek vagyunk kitéve. Van, aki számára az édesség, másoknak a szépség, a hiúság, a hatalom vagy ezer más dolog jelenthet kísértést, amelynek ellenáll vagy nem, amelyet észrevesz vagy nem, esetleg tudatosan vállal. Ezek a kísértések is megjelennek a darabban, corpusokban, szövegben, képekben, zenében.

– A Budaörsi Passiót megszületésének pillanatától fogva pünkösdkor adják elő, ami a Szentlélek kiáradásának ünnepe. Miért van ez így?

D. A.: A magyarázat teljesen egyszerű és profán. Húsvétkor még nem lehet előadást tartani a szabad ég alatt. Ezért a harmadik isteni személy eljövetelének ünnepén mutatjuk be a darabot, amely a feltámadással ér véget, így megjelenik benne a pünkösd üzenete. Az első Budaörsi Passió megalkotói és előadói ragaszkodtak ehhez a csodálatos, szakrális helyszínhez, és mi is így vagyunk ezzel. A kúpszerű hegyek, dombok, az egész környezet sokat ad hozzá az előadáshoz. Az itteni barlangban szerzetes és remete is élt. Nem véletlen, hogy kápolna épült itt, és keresztet állítottak ide az emberek. Erős kisugárzása van ennek a megszentelt helynek.

– Hatodik alkalommal rendezte meg a passiót. Mennyiben térnek el egymástól az egyes előadások?

D. A.: Minden rendezés más és más, a szövegen és a jeleneteken is módosítani szoktunk valamennyit. A szereplők is évről évre változnak. Mivel a darabot két nyelven adjuk elő, fontos, hogy a színészek tudjanak németül is. Minden alkalommal igyekszünk reagálni kissé a világ változásaira. Az alaptörténet természetesen ugyanaz marad, de a hangsúlyok eltolódhatnak. Idén például a szeretet, a tolerancia és a befogadás üzenetét különösen fontosnak tartottuk. A mai világban a tolerancia szinte csak szavakban létezik. Isten nevében gyilkolja egyik vallás a másikat, a politikai ellenfelek lejáratják egymást, a rombolás erői tobzódnak mindenütt. Mindezt szerettük volna megjeleníteni a darabban is, szembeállítva a pusztító tendenciákkal Krisztus tanítását. A farizeusok felháborodnak és értetlenkednek, mert Jézus az Emberfiának nevezi magát, egy asztalhoz ül a vámosokkal, az utcanőkkel, szóba áll a szamariai asszonnyal, és nem ítéli el a házasságtörő asszonyt. Féltik a hatalmukat, ezért bosszút esküsznek ellene. Az előadás arra kívánta buzdítani a nézőket, hogy a gyűlölködés és a kirekesztés helyett inkább lássuk meg a másik emberben a szépet, a tisztát, a jóra való hajlamot.

– Kik játsszották idén a főbb szerepeket?

D. A.: Jézust  Merán Bálint, Máriát Karsai Klára, Júdást Dobrányi Máté, Pilátust Bregyán Péter, Kajafást Berzsenyi Zoltán, Annást Sipos Imre, Péter apostolt Őze Áron, Eleazart Sütő András, a Sátánt Dér Denisa alakította. Meglepetésként pedig fellépett Rost Andrea is.

R. I.: Természetesen fontosak a „főszereplők” is, de a meghatározók az amatőr szöveges szereplők, a több száz statiszta, a táncosok, a kaszkadőrök és mellettük a szervezők, a segítő önkéntesek, akik átlelkesítik az előadásokat.  

– Idén május végén, június elején Budapesten rendezi meg az Europassio Szövetség évente esedékes nemzetközi találkozóját. Mikor és milyen céllal alakult meg ez a szervezet?

R.I.: Az Europassio (a passiót játszó helységek európai szövetsége) harmincöt évvel ezelőtt jött létre, de hivatalos megalakulására 1995-ben került sor a belgiumi Lignyben, tizenkét országból érkezett huszonhét delegáció részvételével. A szervezet célja Jézus Krisztus küldetésének hirdetése a passió ábrázolása útján, és a játszóhelyek közötti kulturális és emberi kapcsolatok elősegítése. A szövetség feladatának tekinti, hogy az egyes országokban támogassa, fellendítse a passiójátékok bemutatását, és segítse a vallásos, szakrális színházak létrejöttét, működését. Európában tizenhat országban játszanak passiót, Olaszországban, Németországban, Ausztriában például ötven-hatvan passió-színjátszóhely van. Évente tartunk kongresszust, a mostani, amelynek a helyszíne Budapest, a 35. nemzetközi találkozó lesz. Az Europassio Szövetség megalakulásától kezdve arra törekszik, hogy minden egyes passió-színjátszóhely a helyi történelmi, egyházi és politikai hagyományokat képviselje. A lényeg, hogy soha ne rendeljük alá a passiójátékot üzleti szempontoknak, és ne is egységesítsük az előadásokat, hanem minden egyes település előadásában jelenjen meg a saját hagyománya, kultúrája. Tudomásom szerint mi vagyunk Európában az egyetlen olyan passió-színjátszóhely, ahol ugyanazzal a szereposztással és statisztériával két nyelven adják elő a darabot. 

– Mit vár az Europassio Szövetség budapesti találkozójától?

R.I.: Eddig tizenkét országból, negyven passió-színjátszóhelyről jeleztek vissza, összesen háromszáz ember megjelenésére számítunk. A találkozókon mindig megnézzük az adott ország passióját, így lesz ez most is. Legalább negyven passiót láttam már Európa-szerte, de nyugodt szívvel és minden elfogultságtól mentesen állíthatom: a Budaörsi Passió Európa egyik legszebb passiója, amely még a nem hívő embereket is megérinti. Akik megnézik ezt az előadást, azok életre szóló élménnyel gazdagodva, lelkileg feltöltekezve térnek haza, megerősödve a hitükben és abban a meggyőződésben, hogy érdemes folytatni ezt a hagyományt.

Fotó: Lambert Attila 

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Az írás az Új Ember 2018. május 20-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg.