Kolozsváron képzőművészeti kiállítással kezdődött az ökumenikus imahét

Elkezdődött a keresztények egységéért tartott imahét, melynek idei mottója: „Láttuk az ő csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk őt” (Mt 2,2). Az idei hét anyagát és istentiszteleti rendjét a Közel-keleti Egyházak Tanácsa állította össze. Az alkalomra összeállított imafüzet bevezetőjében írják: „Azzal bocsátjuk közre az anyagot, hogy amikor csak lehet, alkalmazzák a helyi viszonyokra. Vegyék figyelembe a helyi liturgikus és vallási gyakorlatot, a társadalmi és kulturális környezetet. Ideális esetben ökumenikus körben használják. Egyes helyeken már adottak az ökumenikus keretek az anyag feldolgozásához, másutt, reményeink szerint, az alkalmazás szükségessége fogja ösztönözni e keretek megteremtését.”

Kolozsváron Vizi Zakariás katolikus plébános és Sebestyén Ákos lelkész és közösségeik jószomszédi viszonyt ápolnak, ezt a kört ezúttal Felházi Lenke Zsuzsanna kántor és grafikus az Ars Sacra kiállításon megismert művészek meghívásával tágította. Így huszonhárom képzőművész munkái díszítik a Fehér galériaként is ismert közösségi terem falait.

Az ökumenikus imaalkalmon a házigazda, Sebestyén Ákos az imahét mottójából kiindulva arról beszélt, hogy mi, keresztények mindannyian elindultunk a napkeleti bölcsek nyomán, mert „láttuk csillagát”. Minden keresztény hajlékban rátalálni Jézusra, ma mégis sokan panaszkodnak magukra hagyottságuk miatt. Sok a magányos ember, nem is csak az idősek körében. A fiatalok arra panaszkodnak, nincs, akit igazán érdekelne a létük.

Bár soha ilyen közel nem laktak az emberek egymáshoz, hiszen egy tömbházban az egyik padlója a másik plafonja, lelkileg mégis nagy távolság van köztük. A lelkipásztor arra hívta fel a figyelmet: amennyire visszatalálunk Istenhez, annyira találunk majd vissza egymáshoz. „Egy hónapja éltük meg a csodát karácsonykor: velünk az Isten.” Ő nemcsak az ünnepen, hanem a hétköznapokban is kísérni akar, valóságosan velünk marad – fejezte be beszédét a házigazda lelkipásztor. A közös ima és ének után a közösségi teremben kiállításmegnyitóval folytatódott az ünnepi alkalom.

Felházi Lenke, a szervező szintén az ökumenikus imahét mottójához kapcsolta mondanivalóját. Kijelentette: „mi, művészek örök adventben élünk”; s tovább magyarázta ezt a lelkiállapotot: a művész várja az ihletet, keresi azt, és ez olykor gyötrelmes út. Ám a végén megszületik a mű, az alkotás, és benne felragyog, rajta átsugárzik az isteni ihletettség.

Az ökumenikus esten Egyed Emese erre az alkalomra írt verseit olvasta fel, Bodó Márta Cseh Katalin és az udmurt Tatiana Csernova Laczkó Vass Róbert fordította verseit mutatta be, zenével Kostyák Levente és Felházi Lenke gyönyörködtette a közönséget, Corelli Sarabandját és a Vietoris-kódex egy lassú táncát játszva blockflötén és zongorán.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Szerző és fotó: Bodó Márta

Forrás: Romkat.ro

Magyar Kurír