Kolumbiában a gyermekkatonák megmentésére szentelik az életüket a szaléziak

A Sputniknews orosz állami hírügynökség jelentésben világosan kimondja: „A gyerekkatonák egy rejtett csapás, amely Kolumbiát sújtja.” A szaléziak számára ez nemcsak rejtett csapás, mert ezekért a gyerekekért dolgoznak, őértük szól a hivatásuk.

Ciudad Don Bosco ötven évvel ezelőtt alakult meg Medellinben, Kolumbia második legnépesebb városának legmagasabb részén, Aures körzetben, és több mint fél tucat védelmi és megelőzési programot kínál a veszélyeztetett gyermekek és fiatalok számára.

Alberto López, a madridi központú Szalézi Missziós Iroda kommunikációs főosztályának munkatársa azért utazott Medellinbe, hogy egy dokumentumfilmet forgasson a szaléziak munkájáról, amit a fegyveres csoportokba tartozó korábbi gyerekkatonákkal végeznek, hogy megtudja, mit szeretnének tenni az életükkel és mit gondolnak a békefolyamatról.

Az ENSZ által 2007-ben megállapított úgynevezett „párizsi elvek” szerint a gyerekkatona „bármely 18 év alatti személy, aki része valamilyen hagyományos vagy irreguláris fegyveres erőnek illetve fegyveres csoportnak, bármilyen formában, beleértve de nem kizárólagosan a szakácsokat, hordárokat, hírvivőket, információszerzőket illetve kémeket és bárkit, aki ilyen csapatoknak része, a családtagokat kivéve”. A definíció lányokra is kiterjed, amennyiben szexuális szándékkal vagy erőszakos házasságkötés gyanánt sorozták be őket. Ennek következtében a definíció nem kizárólagosan vonatkozik fegyvert hordó illetve hordott gyermekekre.

A Szalézi Missziós Iroda jelentésének célja az, hogy felhívja az emberek figyelmét erre a „nyílt sebre”, amelytől Kolumbia népe szenved és sír. Albert Lopez azt mondja: „Azzal kezdtük, hogy néhány nap intenzív munka során meghallgattuk a történeteiket, majd a munkafeltételekkel és a szaléziak kolumbiai béketeremtő munkájának megismerésével folytattuk. Ez volt a kezdete egy igen meglepő utazásnak.”

„Amikor eljutsz olyan helyekre, ahol valóban nagy szükség uralkodik, nincs folyó víz, áram is csak néhány órát naponta, a gyerekekkel, akik, ha minden jól megy, egyszer kapnak enni naponta... és látod a misszionáriusok örömét és optimizmusát, rájössz, mi az igazán fontos és mit kell még megtenni, de a legfontosabb, hogy akkor megérted, hogy nincs olyan rossz a világban, amit a szeretet meg ne tudna gyógyítani.”

A gyerekkatonákkal kapcsolatban így folytatja: „Mindazok ellenére, ami történt, ezeknek a gyerekeknek nagy szívük van, tele gyermekkori álmokkal, célokkal, amelyek elérhető közelségben vannak még akkor is, ha sokan ezek közül még nem valósultak meg.”

Forrás és fotó: Szaléziak.hu

Magyar Kurír