Kondorosi Noémi: Kérdések könyve – Svéd Szent Brigitta látomása nyomán

A könyv 16 beszélgetést és 13 tanítást tartalmaz. A misztikus látomásban egy szerzetes kérdezi Jézus Krisztust, Szent Brigitta pedig feljegyzi a válaszokat. A kérdések sorát közbeiktatott tanítások szakítják meg.

A kérdések és válaszok lefedik azokat a témaköröket, amelyek életünk sorsfordító szakaszaiban mindnyájunkban felvetődhetnek, kérdésként vagy kétségként Istenről, a teremtésről, a megváltásról, életről, halálról, szenvedésről, bűnről, kárhozatról és üdvösségről.

A könyvet Kondorosi Noémi teológus fordította és látta el magyarázatokkal. Megvilágítja: mivel Brigitta látomása egységet alkot, és rendkívül gazdag tanítást tartalmaz, önálló könyvként adják közre.

Olvashatjuk a kötetben a Kérdések könyvének eredeti prológusát is, amelyet Alfonso da Jaen püspök, Svéd Szent Brigitta gyóntatója és munkatársa írt:

„Egy nap az úrnő lóháton Vadstena kastélya felé tartott, az udvartartásával együtt. Közben Istenhez fohászkodott. Rögtön elragadtatásba esett, és mintha a testi érzékeitől megfosztva önmagán kívülre került volna, a meditáció extázisába emelkedett elméjében. Lelki szemével látott egy létrát, amely masszívan állt a földön, és a teteje az eget érintette. A tetején, a mennyben, meglátta Jézus Krisztust, ahogy egy csodálatos trónon ül, bíróként a végítéletkor; lábánál állt Szűz Mária, és rengeteg angyal és szent vette körül a trónját. Brigitta látott egy szerzetest a létra közepén félúton. Egy ismerős, élő férfit, teológiai tudományokban kiemelkedő tudóst, akiből azonban sugárzott az álnokság és a rosszindulat. Sokkal inkább tűnt ördögnek, mint engedelmeskedő, szerény szerzetesnek. Szent Brigitta érzékelte a szerzetes minden belső gondolatát és szívének érzéseit, valamint azt is, hogy mereven elzárkózik a trónon ülő bíró, Krisztus elől zavaros, ellenőrizetlen kérdéseivel. Brigitta látta és hallotta lelkében, ahogyan a bíró, Krisztus ezekre szelíden és türelmesen válaszol, a legnagyobb bölcsességgel, röviden és egyesével – és ahogyan Szűz Mária időnként szól Brigittához. Mivel közben megérkezett a kastélyához, szolgái megállították a lovát a zablájánál fogva, és gyengéden rázogatták úrnőjüket, hogy felébredjen az elragadtatásból. Amikor magához tért, szomorúságot érzett, hogy elveszítette ezt a hatalmas mennyei édességet.”

Kondorosi Noémi kiemeli: a Kérdések könyve megmaradt Brigitta szívében és elméjében, „mintha a szöveg egy márványlapra lett volna vésve”. Azonnal leírta a saját nyelvén, és a gyóntatói lefordították irodalmi nyelvre, ahogyan azt a Mennyei kinyilatkoztatások más könyveivel is tették.

Miért van betegség, éhség és más testi szenvedés? – teszi fel többek között a kérdést a szerzetes. Jézus válasza: „Arra, hogy miért jön az emberre betegség és éhség? (...) írva van a törvényben, hogy a tolvajnak többet kell visszafizetnie, mint amit elvett. Mivel a hálátlan emberek megkapják ajándékaimat, és visszaélnek velük, valamint nem adják meg a nekem járó tiszteletet, ezért a jelenben testi szenvedésekkel sújtom őket, hogy a jövőben a lelkük megmeneküljön. Időnként megkímélem az embereket a testi büntetéstől, de azon keresztül büntetem őket, amit szeretnek. Ezért aki nem ismer el engem jó dolgában, majd megismer és megért a bajban.”

A tudós, de az alázatot nélkülöző szerzetes megkérdezi azt is Jézustól: „Miért nem helyezhetem magam mások fölé, ha gazdag vagyok?” Krisztus így felel erre: „…a világ gazdagságából csak annyiban részesedsz, amennyiben élelemre és ruházatra szükséged van (…) Ha azt állítod, hogy a mulandó javak a tieid, biztosítalak, hogy becsapod magad mindazzal, ami a szükségleteiden felül való.

Minden mulandó dolog a közösségé, és szeretetből egyenlően hozzáférhető kell legyen a szükséget szenvedők számára.

Bitorlod a fölösleges javakat, amelyeket szeretetből másoknak kellene adnod. Azonban sok ember jóval többet birtokol, mint mások, de értelmesen és megfontoltan osztja el. Ezért, hogy az ítéletkor ne essél súlyos vád alá amiatt, mert másoknál többet kaptál, tanácsos lenne, ha nem helyeznéd magadat gőgösen mások elé, és nem hordanál össze javakat. Amilyen kellemes ezen a világon az ideiglenes javakból több birtoklása, mint amennyi másoknak van és így fölösleggel rendelkezni, ugyanennyire szörnyű és mérhetetlenül fájdalmas lesz az ítélet még a jogszerűen birtokolt jó dolgok tulajdonlása esetén is, ha azokat nem észszerű módon használod.”

Megkérdezte a szerzetes azt is Krisztustól: „…miért engeded meg a templomokban istenségek elhelyezését, hogy ugyanúgy tiszteljék őket, mint téged, habár a te királyságod nemesebb minden másnál?” Krisztus válasza: „Ha elpusztítanám azokat a dolgokat, amelyeket az emberek nálam jobban szeretnek, és akaratuk ellenére kényszeríteném őket, hogy engem imádjanak, akkor igazságtalanságot követnék el velük szemben, mert elvenném a szabad akaratukat és óhajaikat. Mivel nem hisznek bennem, és valami nálam élvezetesebbet találtak a szívükben, ezért értelemszerűen megengedem nekik, hogy megjelenítsék, amire vágyakoznak és ami az elméjükben van. A teremtett világot nálam, a Teremtőnél jobban szeretik, noha felismerhetnének a jelekből és a tettekből, ha használnák az értelmüket. De mivel vakok, így átkozott, amit létrehoznak, és átkozottak a bálványaik. Megszégyenülve kellene álljanak és büntetést kapniuk a bolondságuk miatt, mert elutasították annak megértését, hogy milyen édes vagyok én, az Istenük, aki az emberiséget forró szeretettel megteremtettem és megváltottam.”

A könyv végén a fordító Kondorosi Noémi Érdekességek a Kérdések könyvéről című tanulmányában kiemeli: az utolsó sorokban Krisztus előrevetítette, majd a Szentlélek be is jelentette a „szemtelen” szerzetes halálát. „Borzasztó fordulat.” Jézustól tudjuk, hogy a Szentlélek elleni bűnre nincs bocsánat. Mindennapi vétkeinkre van, de

aki a megismert hitigazság ellen viaskodik, az a Szentlélek ellen vétkezik, és kizárja magát az üdvösségből.

„Nem az a vétek, hogy a könyvbeli szerzetesnek kérdései vannak, hogy töpreng a hittételek fölött vagy kételkedik, hanem hogy a kapott válaszokat nem fogadja el.”

Mivel azonban rémületes lenne ezzel a halálmotívummal zárni a jelenést, végül megszólal a mennyei Atya, és feltárja Szent Brigitta és az olvasó előtt is az üdvtörténetet:

nem a halálé az utolsó szó. Isten szeretetből teremtette az embert, gondoskodásával kíséri, az örök életre hívja.

„Az ember szabad akarata azonban lehetővé teszi, hogy elutasítsa az Istennel való közösséget. Az életünkben hozott döntéseinknek következménye van, ami járhat negatív végkifejlettel. Isten szeret minket, és ha megbánjuk vétkeinket, akkor megbocsát.”

A könyvhöz Barsi Balázs Széchenyi-díjas ferences teológus, filozófus írt ajánlást. Leszögezte: „Az egész íráson végigvonul Isten szeretetének valósága. Vagyis az, hogy Ő szereti az embert és az ember feladata Őt viszontszeretni Krisztusban. Az Úr elfogadná a párbeszédet, ez a bűnös szerzetes azonban nem.”

A kötetet Balázs András római katolikus pap, festőművész illusztrálta.

Kondorosi Noémi: Kérdések könyve – Szent Brigitta látomása nyomán
Kondorosi N. Kiadó 2025

Fotó: Kondorosi Noémi Facebook-blogoldala

Bodnár Dániel/Magyar Kurír