Konferenciával emlékeztek meg Szmrecsányi Lajos egri érsekről

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Szmrecsányi Lajos érsek nemcsak rendkívül magas életkora – 92 évesen hunyt el 1943. január 28-án – miatt írta be magát az Egri Főegyházmegye történetének meghatározó alakjai közé. A főpásztor nehéz időszakban állt a főegyházmegye élén: érseki szolgálatát az első világháború előtt kezdte meg, és a második világháború alatt hunyt el. A korszak keserűségei rányomták bélyegét munkájára, azonban Szmrecsányi Lajos higgadtsággal és korát megelőző szociális érzékenységgel válaszolt a történelmi helyzet kihívásaira. 

A konferencia kezdetén Horváth István, az Egri Főegyházmegyei Levéltár vezetője köszöntötte a megjelenteket, köztük Ternyák Csaba egri érseket, Ficzek László általános helynököt és Pajtókné Tari Ilonát, az Eszterházy Károly Egyetem (EKE) oktatási, képzésfejlesztési és tanulmányi ügyekért felelős rektorhelyettesét, valamint a számos érdeklődőt. 

Köszöntőjében Ternyák Csaba érsek kifejtette, ha Eger egykori főpásztorairól esik szó, főként Eszterházy Károly püspököt és Pyrker János László érseket emlegetjük; úgy tűnik, mellettük a többiek mintha eltörpülnének. Elég csak Szmrecsányi Lajos érsek tevékenységét szemlélni, hogy ráeszméljünk, a későbbi egri érsekek is nagyszerű emberek voltak. Önmagában azonban nem célszerű az egyes főpapokat szemlélni, szükséges, hogy úgy tekintsünk tevékenységükre, mint egy folyamat részére. Ternyák Csaba hangsúlyozta, Szmrecsányi Lajos nemcsak a múlt alakja, hanem tovább él közöttünk: munkássága bennünk lüktet és inspirál.

De milyen is ez a kép, amely tovább él közöttünk? Ezt Klestenitz Tibor történész, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársa mutatta be a korabeli sajtótermékek segítségével. Szmrecsányi Lajos 1905-ben, egri segédpüspöki kinevezését követően került a sajtó látóterébe, már ekkor megnyerő személyiségét és szociális érzékenységét méltatták. E pozitív kép Szmrecsányi élete végéig jelen volt a sajtóban. A korabeli újságcikkek arról is beszámoltak, hogy a főpásztor nyitott volt az újdonságokra mind a művészetek, mind a változó szokások terén; többek között azt is támogatta, hogy az egri strandfürdő koedukált legyen. Klestenitz Tibor megosztott egy anekdotát is, miszerint Szmrecsányi érsek egyszer interjút adott egy sportújságnak, melyben beszámolt sportszeretetéről és hozzátette, hogy rendszeresen olvassa a Nemzeti Sportot. 

Bartók Béla, az EKE docense előadásában szintén Szmrecsányi Lajos szociális tevékenységének egy jelentős epizódját ismertette. Az első világháború idején az orosz invázió miatt súlyos károkat szenvedett számos felvidéki és kárpátaljai település. A főpásztor maga is az érintett térségből, Sáros vármegyéből származott, ezért is érezte kötelességének, hogy nagy pénzösszegekkel támogassa a falvak újjáépítésére létrehozott alapítványokat. Heves vármegye egy egész falu újjáépítését vállalta, a főpásztor iránti tiszteletből esett a választás egy sárosi településre, a főként görögkatolikus ruszinok lakta Felsőhunkócra.

Kerékgyártó József helytörténész az Egri Főegyházmegye hadbavonult harangjairól tartott előadást. A hadiiparhoz nélkülözhetetlen fémek összegyűjtése már 1914-ben megkezdődött; a harangok rekvirálására 1915-ben került sor. Szmrecsányi Lajos érsek 1915 októberében ajánlotta fel hadicélokra a főegyházmegye harangjait. A főpásztor csakúgy, mint többi püspöktársa, hazafias cselekedetként írta le a harangok beszolgáltatását, azonban a hívek némi fájdalommal tettek eleget e hazafias kötelességnek. Szinte valamennyi templom közössége heves érzelmekkel búcsúztatta harangjait, virágokkal díszítették fel őket, és verseket írtak tiszteletükre. A hadbavonult harangok pótlása 1921-ben kezdődött, és 2001-ben, az egri bazilika Mihály-harangjának pótlásával ért véget.

A konferencia következő szakaszában az érdeklődők közelebbi képet kaphattak arról, hogyan befolyásolták Szmrecsányi Lajos érseki szolgálatát a nehéz történelmi események, és hogyan állt helyt a főpásztor a zűrzavaros időszakban. Tengely Adrienn történész, az EKE docense az őszirózsás forradalom idején történtekről beszélt. Mint az országban számos helyen, az Egri Főegyházmegyében is hamar a forradalom céltáblájává vált a papság, annak ellenére, hogy az egyház támogatta a forradalom vívmányait, mivel ezek alapján szerették volna az egyház belső reformját elindítani.

Szmrecsányi Lajos érsek különösen a szociáldemokrácia térnyerésétől féltette papságát és híveit, ami hamarosan be is következett, ám az Egri Főegyházmegye területén közel sem olyan zajosan, mint az ország más tájain. Ennek részleteit Benke Zsuzsa történész ismertette. A Tanácsköztársaság idején komoly károkat szenvedett több templom és egyházi közösség mind ingó, mind ingatlan vagyonában, a hívek és a papság állandó fenyegetettségben élt, azonban az Egri Főegyházmegye papjai közül egyet sem gyilkoltak meg, ellentétben más egyházmegyékkel. Szmrecsányi Lajos érsek kétszer is a Vörös Hadsereg fogságába került.

A rombolás lezárultával újra az építésé lett a főszerep az Egri Főegyházmegyében. Az egyik ekkor épült intézmény, az angolkisasszonyok (ma: Congregatio Jesu) nyíregyházi leányiskolájának történetét Komiszár Dénes történész, a kállósemjéni Kállay-kúria múzeum munkatársa mutatta be. Nyíregyházát a török idők után evangélikus vallású szlovákok telepítették újra, s a város a 20. század első felében is megőrizte evangélikus többségét. A katolikusok térnyerése Énekes János plébánosnak volt köszönhető, aki sikeresen lobbizott a városi közgyűlésben a katolikus intézmények alapításáért és szerzetesrendek letelepítéséért. Az angolkisasszonyok 1929-től 1948-ig tevékenykedtek Nyíregyházán, iskolájuk diákja volt Tolnay Klári színésznő is. 

Urbán Márta, az Egri Főegyházmegyei Levéltár munkatársa Szmrecsányi Lajos érsek egyházigazgatási reformjairól tartott előadást. Szmrecsányi érsek 1922-ben változtatott az egyházmegye kerületi beosztásán, ezzel új lelkipásztori státuszokat hozott létre. Urbán Márta elmondta, a főpásztor számára kiemelten fontos volt nemcsak a papok számának növelése, hanem a papképzés színvonalának emelése, ezért alapított kisszemináriumot a papság iránt érdeklődő 14–18 éves fiatalok számára, illetve tette kötelezővé az egyházművészet oktatását a szeminaristák számára.

Vámosi Katalin, a miskolci Herman Ottó Múzeum művészettörténésze Szmrecsányi érsek és a miskolc-mindszenti plébánia levelezését ismertette. A korszakban három plébános tevékenykedett Miskolc legnagyobb katolikus templomában: Zábrátzky György, Kemenes Kronberger József és Viezer József. Előadásában a hallgatók megismerhették, melyek azok az ügyek, melyekben egy vidéki nagyváros plébánosai az érsekség támogatását kérik; ilyen volt például a templom renoválása, illetve katolikus közösségi ház létesítése.

Gárdonyi Máté, a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola tanára a magyar püspökök 1928-as ad limina látogatásáról tartott előadást, melyen Szmrecsányi Lajos érsek nem vett részt, csupán a jelentést juttatta el a Szentszékhez. A jelentés viszonylag szűkszavú: Szmrecsányi érsek pozitívan értékelte egyházmegyéjét, különösen papságát, viszont kérte a Szentszéket, hogy tegye egyszerűbbé a rítusváltást a római katolikus–görögkatolikus vegyesházasságokban. A főpásztor jelentését, mielőtt eljutott volna a Szentszékhez, az apostoli nunciatúra értékelte. A nunciatúra szűkszavúsága ellenére elfogadta Szmrecsányi érsek jelentését, tekintettel a főpásztor idős korára és érdemeire. 

Láda Bertalan művészettörténész, a Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárának munkatársa ismét a nyíregyházi katolikus fellendülés egy fontos fejezetét ismertette, a ferences rend letelepedését. A szerzetesek számára 1934-ben tervezett templomot és kolostort a pasaréti rendházat is tervező Rimanóczy Gyula, egy, a vasútállomáshoz közel található telekre. A város vezetősége azonban 1935-ben egy központibb helyen fekvő telket ajándékozott a ferenceseknek, ahol már Wälder Gyula tervei alapján kezdődött meg a neobarokk stílusú épületegyüttes felépítése. A második világháború kitörése miatt azonban csak a rendház készült el, mely „befejezetlen mementóként mutatja, hogy a háború pusztítása sok mindent derékba tört” – fogalmazott Láda Bertalan.

Benke Tibor előadásában a kunszentmártoni Katolikus Agrárifjúsági Legényegylet történetét mutatta be, mely 1937-ben alakult meg Gecse István káplán vezetésével. A kunszentmártoni egylet működése jelentős eltérést mutatott a KALOT-ot országosan jellemző tulajdonságokkal, ugyanis tagjai nem a szegényparaszti rétegből, hanem az önálló középbirtokosok közül kerültek ki. A kunszentmártoni legényegylet nagy népszerűségnek örvendett színvonalas rendezvényei, jótékonysági előadásai és mezőgazdasági tanfolyamai miatt, sőt, működésére a csendőrség is felfigyelt, mivel a nagybirtokreform sürgetésével kritikát fogalmaztak meg a rendszerrel szemben. Az egyesület a második világháborút követően is működött, csupán a kommunista hatalomátvétel után szűnt meg.

Veres Gábor művelődéstörténész, az EKE docense az egri Líceum múzeumában történt reformokról tartott előadást, melyet Szmrecsányi Lajos érsek és öccse, Szmrecsányi Miklós művészettörténész szorgalmazott. A Szmrecsányi testvérek nemcsak a Líceum múzeumáért tettek sokat, hanem Eger művészettörténeti értékeinek megőrzéséért is. Szmrecsányi Miklós e munkájáért 1927-ben díszpolgári címet kapott Egerben.

A konferencia utolsó előadásán egy manapság is sokak figyelmét felkeltő témát, az egyházi könyvcenzúrát mutatta be Verók Attila, az EKE docense. A Szmrecsányi Lajos érsek által létrehozott könyvbíráló bizottság tagjai jelentős irodalmi tevékenységet folytató világi és szerzetes papok voltak, köztük Kriston Endre egri segédpüspök, illetve Petró (Pétery) József, a későbbi váci püspök. Szmrecsányi érsek arra kérte munkatársait, ha könyvet bírálnak, sose az író személyét vegyék figyelembe, hanem kizárólag a művet. Szintén az érsekség hatáskörébe tartozott az egyházi tiltólistán, a híres-hírhedt indexen szereplő könyvek olvasására vonatkozó engedélykérelmek elbírálása. Verók Attila szerint ez a jogosítvány a mai vadászengedélyhez hasonlított, mivel nemcsak a kérelmeket, hanem a kérelmezők személyét is szigorúan megvizsgálták. Az előadó néhány esetet is ismertetett, melyben pedagógusok, lelkipásztorok, illetve tudományos kutatók kértek engedélyt indexen szereplő művek olvasására.

A konferencia Horváth István moderálásával kötetlen beszélgetéssel zárult, melyen Szmrecsányi Lajos érsekkel kapcsolatos anekdotákat oszthattak meg az előadók és az érdeklődők. 

Fotó: Balogh Ferenc

Benke Zsuzsa/Magyar Kurír