Konferenciával és díjátadással emlékeztek az egri bazilikát építtető Pyrker János érsekre

Ternyák Csaba egri érsek nyitotta meg a Pyrker-konferenciát a Líceum kápolnájában. A főpásztor örömét fejezte ki annak kapcsán, hogy Pius Maurer lilienfeldi apát is elfogadta a meghívást az eseményre. A főpásztor beszédében kiemelte, nagy adomány Egernek, hogy „a Jóisten ideadta nekünk Pyrker Jánost”, az ő személye és munkássága előtt szeretnének tisztelegni a mostani konferenciával.

Egerben leginkább mint pátriárka és érsek ismert Pyrker, Pius Martin Maurer lilienfeldi ciszterci apát előadásában viszont Pyrker püspök lilienfeldi működését, tevékenységét ismertette.

Pyrker János 1792-ben lépett be a lilienfeldi cisztercita kolostorba, ahol a László nevet kapta. 1796-ban St. Pöltenben szentelték pappá.

A kolostor apátjaként nagy hangsúlyt helyezett az apátság zenei életére, kottákat és hangszereket biztosított a miséken közreműködő kórusok számára. 1819-ben a császár szepesi püspökké nevezte ki, azután már nem tartozott a szerzetesek közösségéhez, ám rendszeresen látogatást tett körükben. 1842-ben, kolostorba lépésének 50. évfordulóján ornátust adományozott a kolostornak. Halála után szívét az egri bazilikában, teste többi részét pedig Lilienfeldben helyezték örök nyugalomra – ismertette Pius Martin Maurer lilienfeldi ciszterci apát.

Kiss Gábor, az Egri Érseki Bíróság titkára, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem munkatársa az érsek ad limina látogatásának egyházjogi, egyháztani-teológiai, valamint egyházpolitikai vonatkozásairól beszélt. Kánoni előírás a főpapok ad limina látogatása. Pyrker korában a császár engedélyével az itáliai püspökök háromévente, mások ötévente mentek Rómába a Szentatyához.

Bárány Zsófia, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetén belül működő OSZK Lipták Dorottya Sajtótörténeti Kutatócsoport tudományos munkatársa az országgyűlés és a vármegyék működését mutatta be, Pyrker főispáni működésére helyezve a hangsúlyt. A korban az érsekeknek ugyanis főispáni feladatai is voltak.

Tengely Adrienn, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem docense Pyrker korának hitbuzgalmi társulatairól beszélt. Akkoriban a püspökök, az alsópapság és a laikusok is kezdeményeztek társulatalapításokat. Az 1860–70-es évektől jelentős társulatalapítási hullám indult meg, ebből az időből ered az Élő Rózsafüzér, az Oltáregylet, valamint a Jézus Szíve Társulat. A 20. század elejére az egész katolikus társadalmat átszőtték a hitbuzgalmi társulatok, amelyeket a kommunizmus időszakában megszüntettek. A rendszerváltás lehetőséget adott ezeknek a társulatoknak az újjászületésére, megújulására, ám ezek ma nem annyira népszerűek, mint Pyrker korában voltak.

Benei Bernadett, az Egri Főegyházmegyei Levéltár levéltárosa, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos segédmunkatársa rámutatott, milyen rendeletekkel és módszerekkel segítették a mútban a himlő elleni védőoltás terjesztését. Ezek között szerepelt, hogy a helyi plébános a szószékről gyakran ajánlotta a híveknek az oltást, emellett ismertető cédulák osztásával népszerűsítették. Számos dokumentum bizonyítja, hogy egyházi személyek, plébánosok tettek jelentést arról, hogy az oltakozás milyen ütemben haladt. A 19. század első felében igyekeztek minél több embert meggyőzni a védőoltás hatékonyságáról, és felszólították az orvosokat kötelességük elvégzésére. A himlő elleni kötelező védőoltás bevezetésére 1876-ban került sor.

Löffler Erzsébet történész előadásában az Indiából származó kolera terjedéséről és gyógyításáról szólt a jelenlévőkhöz. Mint mondta, a kolera összesen hét hullámban söpört végig Európán, ebből öt érintette Magyarországot is. Pyrker érsek is írt naplójában a kolerajárványról. A betegség és a halálozások leginkább a kisgyermekeket és az időseket érintették. Morvai János tiszabábolnai plébános levélben tájékoztatta az érsekséget azokról a gyógymódokról, melyeket saját környezetében alkalmazott. Ezekkel országos hírnévre tett szert. A plébános nőket is kiképzett, hogy gyógyító munkáját segítsék. Az ő példáján felbuzdulva egyre többen alkalmaztak gyógyító asszonyokat. Gyakran előfordult, hogy egyes gyógymódok (például a bizmut használata) nemhogy nem használtak, hanem egyenesen ártottak, akár halált is okoztak. A ruhákat, ágyneműket gyakori mosással, testüket ecettel tisztították meg a kórokozóktól. A tömegsíroktól irtózva saját pincéikben rejtették el halott hozzátartozóikat az emberek. A királyi biztosok koordinálták a vármegyék közötti együttműködést a járvány megfékezésére. Egyre ritkábban tartották már Isten büntetésének a járványt, sokkal inkább összeesküvés-elméletek kerültek előtérbe.

*

Ternyák Csaba érsek 2020-ban alapította az Egri Főegyházmegye legrangosabb kitüntetését, a Pyrker-díjat, mely Krisztus evangéliumát hitelesen megélő és tevékenységükkel a főegyházmegye küldetését támogató személyeknek adományozható. A díjazott személyéről a főpásztor dönt a Tanácsosok Testületének javaslata alapján.

A Pyrker-díj bronzból készült, 90 miliméter átmérőjű plakett Pelcz Balázs szobrászművész alkotása, mely az érsek portréját ábrázolja PYRKER–DÍJ felirattal.

Az elismerést Kuklay Antal kanonok és Anna Maria Federici, a Neokatekumenális Út magyarországi itiner katekétája után idén Bosák Nándor, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye nyugalmazott megyéspüspöke, egykori főszékesegyházi kanonok, az Egri Érseki Papnevelő Intézet volt spirituálisa, rektora és teológiai tanára kapta az Egri Főegyházmegye javára végzett kiemelkedő szolgálatának elismeréseként.

Laudációjában Veres András, a Győri Egyházmegye megyéspüspöke, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke kiemelte, hogy húsz év alatt egész papi nemzedék nőtt fel a díjazott lelkivezetői és rektori ideje alatt. A jövő papságának formálását következetesen, példamutató alázattal, szelíden, teljes odaadással végezte.

A díjat Ternyák érsek adta át Bosák Nándor nyugalmazott megyéspüspöknek.

*

A mai előadások és a Pyrker érsekről szóló korábbi kötetek, cikkek, tanulmányok sokat segítenek, hogy az ő személye és rajta keresztül az egyházmegye korabeli élete közelebb kerüljön a mai kor emberéhez – mondta Czapkó Mihály. Az érseki titkár mutatta be az Egri Főegyházmegye támogatásával a Líceum Kiadó gondozásában megjelent, A pátriárka című könyvet, amely Pyrker érsek életének kalandos eseményeit száz anekdotán keresztül tárja elénk.

A könyvben olvasható anekdoták nagyrészt Pyrker Életem című önéletrajzi művéből származnak, saját tapasztalatait, benyomásait tükrözik. Ternyák Csaba érsek a magyar kiadáshoz írt előszóban így fogalmaz: „Pyrker János nemcsak az Egri Főegyházmegye, hanem a magyar egyház történetében is kuriózumnak számít. (...) Kiemelkedő személyisége, különleges élettörténete sajátos rangot adott az Egri Főegyházmegyének és szerves része lett egyházmegyei identitásunknak.

Műveivel, az egri bazilikával, az érseki palota déli szárnyával, az Egri Érseki Tanítóképző megalapításával, az egri vár megmentésével és kultuszának megteremtésével kiemelkedőt alkotott, ami mind a mai napig hálával tölti el a szívünket.”

A délutáni szekció során elsőként Lukácsi Zoltán kanonok, a győri Brenner János Hittudományi Főiskola tanára tartott előadást, aki Greskovics Ignác prédikációit mutatta be, felhívva a figyelmet arra, hogy a prédikáció egyedi műfaj, melyet történészek rendszeresen használnak az adott kor sajátosságainak kutatásához.

Köves-Kárai Petra művészettörténész, az Egri Érseki Palota Látogatóközpont és a Főegyházmegyei Múzeum muzeológusa Johann Nepomuk Höfel festészetét ismertette. Szentek ábrázolásai mellett mitológiai alkotásai is születtek, történeti témájú művei, valamint híres emberekről készült portréi is fennmaradtak. Pyrker érsekről mint ciszterci apátról több portrét is készített, egy az Egri Főegyházmegyében ma is megtalálható. Az előadó kitért arra is, hogy Pyrkerről nemcsak olajképek készültek, hanem márványszoborban, bronzéremben, replikákban is megörökítették különleges arcát.

Doncsecz Etelka irodalomtörténész, az Eötvös Lóránd Kutatási Hálózat – Debreceni Egyetem Klasszikus Magyar Irodalmi Textológiai Kutatócsoport tudományos munkatársa Pyrker János László irodalmi tevékenységéről szólt, és beszélt a Tunisias című eposzának katolikus fogadtatásáról.

Tamássy Lénárt Orsolya, a budapesti Andrássy Egyetem docense az érsek bécsi kapcsolatait mutatta be, valamint Pichler és Hormayr körével való együttműködéséről szólva kiemelte, hogy Pyrker Bécsbe érkezése igazi társadalmi eseménynek számított. A császárvárosban való többszöri tartózkodását az is magyarázza, hogy vonzó volt számára az ottani kultúra és irodalmi élet. Pyrker 1810 körül írott művei a Habsburg irodalmi patriotizmus egyértelmű bizonyítékául szolgálnak.

Kovács Kálmán, a Debreceni Egyetem Irodalom- és Kultúratudományok Doktori Iskola Germanisztika Intézetének nyugalmazott egyetemi docense Pyrker Tunisias című eposzáról szólva nem a cselekményt mesélte el, hanem a mű természeti és a természettudományi vonatkozására mutatott rá.

A konferencia utolsó előadását Kósa Györgyi, a Debreceni Egyetem Irodalom- és Kultúratudományok Doktori Iskola Germanisztikai Intézetének PhD-hallgatója tartotta, aki Habsburg Rudolf alakját vette górcső alá Pyrker Rudolph von Habsburg című eposzában.

A konferencia szekcióit az Érseki Papnevelő Intézet és Redemptoris Mater Egyházmegyei Missziós Szeminárium növendékeinek zenei szolgálata színesítette.

A konferenciát szervező Horváth Istvánnak, a Főegyházmegyei Levéltár vezetőjének invitálására a nap zárásaként a résztvevők megtekinthették a Pyrker érsek életét bemutató kiállítást is, amely most nyílt a Főegyházmegyei Könyvtárban.

A tárlatot a kiállítás kurátora, Csorba Erzsébet történész, könyvtáros, a Főegyházmegyei Könyvtár munkatársa mutatta be.

Szöveg: Pap Ildikó

Forrás: Egri Főegyházmegye

Fotó: Szántó György, Horváth István, Balogh Ferenc

Magyar Kurír