Konfliktusoktól a közösség felé – Ferenc pápa fogadta a Lutheránus Világszövetség képviselőit

Beszéde kezdetén Ferenc pápa felidézte Lundba tett látogatását, abba a városba, ahol a Lutheránus Világszövetséget megalapították. Az ökumenizmus jegyében telt felejthetetlen úton megtapasztaltuk a megbékélés evangéliumi erejét, tanúsítva, hogy „párbeszéd és közös tanúságtétel révén már nem vagyunk egymás számára idegenek” (Közös nyilatkozat, 2016. október 31.). Már nem idegenek, hanem testvérek vagyunk.

„A konfliktusoktól a közösség felé tartó úton az Ágostai hitvallásra emlékezés napján [június 25. – a szerk.] azért jöttetek Rómába, hogy növekedjék az egység köztünk” – fogalmazott a pápa. A Szentatya kifejezte reményét, hogy az Ágostai hitvallás felolvasásának 2030. június 25-én esedékes 500. évfordulója pozitív hatással lesz az ökumenikus útra. Ferenc pápa megjegyezte, hogy a konfliktusoktól a közösség felé tartó utat csak válságokon keresztül lehet megtenni, de a válság segít a növekedésben.

A századok alatt megélt konfliktusoktól most a közösség felé haladunk, és ezért „válságba sodorjuk magunkat” – olyan válságba, ami az Úr áldása

– tette hozzá szabadon a pápa.

Abban az időben

az Ágostai hitvallás megpróbálta megakadályozni, hogy a nyugati kereszténység szétszakadjon, mivel azt eredetileg a Katolikus Egyházon belüli kiengesztelődési dokumentumnak szánták,

és csak később vált az Evangélikus Egyház hitvallási iratává. Az evangélikusok és a katolikusok már 1980-ban, a hitvallás felolvasásának 450. évfordulója alkalmából megerősítették: „Amit az Ágostai hitvallásban közös hitként elismertünk, az segíthet abban, hogy a mi korunkban is új módon valljuk meg ezt a hitet” (Közös nyilatkozat 27). Megvallani közösen azt, ami összekapcsol a közös hitben. Ahogy Pál apostol szavai szólnak: „Egy test…, egy a keresztség. Egy az Isten” (Ef 4,4.5–6).

Egy az Isten. Az Ágostai hitvallás első cikkelye hitet tesz a Szentháromság egy Isten mellett, kifejezetten utalva a niceai zsinatra, ami pedig nemcsak a katolikusok és az evangélikusok számára, hanem az ortodox testvérek és sok más keresztény közösség számára is kötelező érvényű hitvallási forma. Ez egy közös kincs, és dolgozzunk úgy – kérte a pápa –, hogy ennek a nagy zsinatnak a 2025-ben esedékes 1700. évfordulója új lendületet adjon az ökumenikus útnak, amely Isten ajándéka, és immár visszafordíthatatlan út számunkra.

Egy a keresztség. Amit Isten kegyelme örömünkre ad, hogy egyre inkább legyőzzük a megosztottságot, fokozatosan gyógyítsuk az emlékezetet, és kiengesztelődve együttműködjünk, éppen a bűnök bocsánatára rendelt egy keresztségben találja meg az alapját. A szent keresztség az eredeti isteni ajándék, amely minden vallási erőfeszítésünk és a teljes egység elérése iránti elkötelezettségünk alapja. Igen, mert

az ökumenizmus nem az egyházi diplomácia gyakorlása, hanem a kegyelem útja.

Ez nem emberi közvetítéseken és megállapodásokon alapul, hanem Isten kegyelmén, amely megtisztítja az emlékezetet és a szívet, feloldja a merevségeket, és a megújult közösség felé irányít: nem lefelé irányuló engedmények vagy békítgető szinkretizmusok felé, hanem a különbségekben kiengesztelődött egység felé. Ennek fényében ösztönzi a pápa mindazokat, akik a katolikus–evangélikus párbeszédben vesznek részt, hogy magabiztosan folytassák a szüntelen imádságot, a közös szeretet gyakorlását és Krisztus Testének különböző tagjai között a mind nagyobb egység keresését.

Egy a Test. A pápa a taizéi ökumenikus közösség rendszabályából idézett: „Szenvedéllyel keressétek Krisztus Testének egységét!”. Az egység iránti szenvedély a szenvedésen keresztül érlelődik, amelyet Krisztus Urunk Testének sebei iránt érzünk. Amikor fájdalmat érzünk a keresztények megosztottsága miatt, akkor közelítünk ahhoz, amit Jézus átél, továbbra is látva, hogy tanítványai széthúznak, és megszaggatják a köntösét.

Ferenc pápa köszönet mondott a lutheránus küldöttségnek, mely egy paténát és egy kelyhet ajándékozott neki, melyek a taizéi közösség műhelyében készültek, és amelyek felidézik az Úr szenvedésében való részvételünket.

Valójában mi is egyfajta passiót élünk át, kettős jelentésben: egyrészt fájdalmat, mert egyelőre nem lehet ugyanazon oltár és ugyanazon kehely körül összegyűlni; másrészt szenvedélyt az egység ügyének szolgálatában, amiért az Úr imádkozott, és amiért felajánlotta életét.

Folytassuk tehát szenvedéllyel az utat a konfliktusoktól a közösségig, a válságon keresztül. A következő szakasz az Egyház egységének, a szolgálat és az Eucharisztia közötti szoros kapcsolatnak a megértése. Fontos, hogy lelki és teológiai alázattal nézzük a megosztottsághoz vezető körülményeket, bízva abban, hogy ha nem is lehetséges meg nem történtté tenni a múlt szomorú eseményeit, akkor is egy kiengesztelődött történelmi felfogásban újra lehet őket olvasni. A Lutheránus Világszövetség 2023-as közgyűlése fontos lépés lehet az emlékezet megtisztításában és megannyi lelki kincs gyarapításában, amelyekkel az Úr az évszázadok során elhalmozott minket.

Ez az út, amely a konfliktusoktól a közösségig vezet a válságon keresztül, nem könnyű út, de nem vagyunk egyedül: Krisztus elkísér bennünket.

„A keresztre feszített és feltámadott Úr áldjon meg mindannyiunkat, és különösen önt, kedves Junge tiszteletes, aki október 31-én befejezi főtitkári szolgálatát” [Martin Junge – a szerk.] – mondta Ferenc pápa, aki végül megköszönte a látogatást, és arra kérte vendégeit, hogy imádkozzanak együtt, mindenki a saját nyelvén mondva a Miatyánkot a keresztények közötti teljes egység helyreállításáért.

Ennek módját pedig a Szentlélekre bízzuk, aki kreatív, nagyon kreatív, és egyben költő is.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír