A Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén fekvő Goma városában zajló összecsapások tragikus következményekkel, rengeteg áldozattal járnak. Csak hétfőn, január 27-én a kongói nemzeti hadsereg és a Ruanda által legalább 3500 katonával támogatott M23-lázadók közötti heves harcokban legalább 17 ember meghalt és 370 megsebesült. A lázadók állítólag a gomai repülőteret is ellenőrzésük alá vonták. Külföldi nagykövetségeket rohamoztak meg, bankokat és élelmiszerüzleteket raboltak ki, a kórházak tele vannak sebesültekkel, tüntetések vannak a főváros, Kinshasa főterein is.
Edouard Makimba Milambo, a Caritas Congo ügyvezető titkára az AgenSIR olasz katolikus hírügynökségnek számolt be január 28-án a helyzetről. Gomában a lakosság leírhatatlan félelemben él: négy napja nincs víz és áram, a piacok zárva vannak. Egész családok menekülnek templomokba, házakba és más ideiglenes szálláshelyekre. A Ruanda által támogatott M23 mozgalom tuszi lázadói már több napja elfoglalták és felgyújtották a várost, és az összecsapások folytatódnak a kongói fegyveres erőkkel (FARDC) és szövetségeseivel (Wazalendo).
Ez a konfliktus mintegy 30 éve tart, több mint 10 millió áldozatot követelt, és többé-kevésbé egyértelmű motivációja a régió ritkaföldfém- és egyéb ásványkincs-lelőhelyeinek ellenőrzése.
A világ koltántermelésének nyolcvan százaléka ugyanis Észak-Kivuból származik.
„Az aggodalom egyre növekszik az egész városban – mondta Willy Ngumbi, a gomai egyházmegye püspöke a vatikáni médiának. – Ismét menekülni kell, de hová?” Emlékeztetett arra, hogy a fennálló helyzet már eddig is hatalmas szenvedést okozott a lakosságnak.
Makimba Milambo atya drámai állapotokról számol be Gomából, ahol a kórházak működése összeomlott, több száz sérült érkezett. A helyi vezetők szerint több mint kétszáz civilt öltek meg az M23 által elfoglalt területeken, és 180 ezer embernek kellett elhagynia lakóhelyét.
Ennek következtében a fővárosban, Kinshasában is feszült a helyzet: Franciaország, Ruanda és Uganda nagykövetségeinél tüntetések, fosztogatások és gyújtogatások kezdődtek. „Fiatalok tiltakoztak az amerikai nagykövetség előtt gumiabroncsokat égetve – mondta a Caritas Congo ügyvezető titkára –, hogy elítéljék, amiért hallgatnak az ország keleti részén történtekről.”
Gazdasági érdekek táplálják egy regionális háború veszélyét, amely a több évtizedes erőszak által már így is meggyötört civil lakosságot sújtaná. Aki Kivut ellenőrzés alatt tartja, az a réz, a koltán és a kobalt, vagyis az egyre inkább stratégiai fontosságú anyagok ellenőrzése felett rendelkezik. Ezeket el lehet adni a nagyhatalmaknak, mivel szükség van rájuk elektromos akkumulátorok, szélturbinák vagy napelemek gyártásához, valamint az okostelefonok kijelzőinek és a számítógépek képernyőinek működtetéséhez.
A Világbank jelentése szerint a Kongói Demokratikus Köztársaság a világ öt legszegényebb országa között van. A lakosság 73 százaléka 2024-ben napi 2 dollárnál kevesebből élt.
További próbatételt jelentenek a szélsőséges időjárási viszonyok, például a földcsuszamlások és az áradások, amelyek abból fakadnak, hogy a népesség a nagyvárosokban (a fővárosban, Kinshasában 17 millióan laknak) koncentrálódik, és a népességnövekedés több mint 3 százalékos. Gomában a közel egymillió lakos mellett legalább 700 ezer belső menekült él a külvárosokban, szörnyű körülmények között.
Ngumbi püspök január 28-án hírt adott arról is, hogy
lebombázták a Charité Maternelle kórház neonatológiai osztályát, újszülöttek haltak meg. A lakosság leírhatatlan félelmet él át.
Bombázták az egyházmegyei bíróság épületét is, betörtek az újonnan felavatott épület üvegablakai. A katonák és lakosság fosztogatja az üzleteket, a raktárakat, mindez súlyosbítja az amúgy is siralmas humanitárius helyzetet.
A gomai püspök felhívást intézett a fegyveres konfliktusban érintett valamennyi félhez és a lakossághoz, hogy „az emberi méltóság és a nemzetközi jog” alapján „feltétlenül tartsák tiszteletben az emberi életet, valamint a magán- és közintézményeket”. Különösen hív az élet védelmére és a szexuális erőszak elkerülésére szólít fel. Arra kéri „a híveket és minden jóakaratú embert, hogy nyújtsanak segítséget minden rászorulónak”.
Eközben Olaszországban az Együtt a Kongói Békéért hálózat szóvivője, John Mpaliza elítélte Goma megszállását, és azonnali tűzszünetre szólított fel. A hálózat elítéli a nemzetközi közösség és különösen az Európai Unió kettős mércét mutató politikáját, amely soha nem rejtette véka alá, hogy támogatja a ruandai rezsimet, és 2024. február 19-én enyhén szólva is elítélendő gazdasági megállapodást írt alá olyan ásványi anyagok szállításáról, mint a koltán, az arany és a volfrám, amelyekkel Ruanda nem rendelkezik, és amelyek az ENSZ szakértői csoportjának egyes jelentései szerint éppen a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén zajló fosztogatásból származnak. Elítélik azt is, hogy az Európai Unió az elmúlt években több tízmillió euróval többször is támogatta a ruandai hadsereget. Olyan háborút támogatnak, amelyet „nagyon álszent módon és nyilvánvaló gazdasági érdekek miatt törzsi csatározásoknak neveznek, hogy folytathassák a kétes kereskedelmet és az erőforrások kifosztását, amelyben az egész Kongói Demokratikus Köztársaság gazdag”.
Gianni Magnaguagno atya Uvirában tartózkodik, ahol annak ellenére, hogy több mint háromszáz kilométerre van Gomától, „előző nap fiatalok gyűltek össze a téren, hogy a háború ellen tüntessenek – mondta a vatikáni médiának –, és mi csak imádkozunk, és reméljük, hogy nem kerülünk egy újabb háború kereszttüzébe, amely felesleges vérontással járna. Úgy tűnik, az emberi kapzsiság végtelen. A jelenlegi helyzet katasztrófa. Amikor baj van, a kongóaiak azonnal reagálnak, és gyakran azokat ostorozzák, akik nem tehetnek róla, de azt be kell ismerni, hogy a nemzetközi közösség hibás ebben a helyzetben. Gisenyiben, Ruandában, a gomai határ túloldalán a kongói népi milíciák (Wasalendo) mindenütt támadnak, gyújtogatnak és lövöldöznek. A vicenzai egyházmegye olasz világi misszionáriusa, a 29 éves Marco Rigoldi, aki hét éve él a Kongói Demokratikus Köztársaságban, menekülni kényszerült feleségével, Arielle Angelique-kel együtt, aki várandóssága kilencedik hónapjában van” – sorolja a tragédiákat.
Maradjunk egységben, maradjunk testvérek” – szólította fel Ngumbi püspök a kongóiakat, hangsúlyozva a püspökség küldetését, ami a térség békéje és a testvériség.
Az Egyesült Államok és az Európai Unió elítélte a támadásokat. Az Afrikai Unió január 29-re rendkívüli ülést hívott össze. Közben a Világélelmezési Program felfüggesztette a segélyezést az ország keleti részén. A romló humanitárius helyzet pedig már nem kockázat, hanem keserű valóság.
A Kongói Demokratikus Köztársaság, korábbi nevén Zaire, Közép-Afrikában található. Az ország rendkívül gazdag természeti erőforrásokban, ennek ellenére a világ egyik legszegényebb állama. Politikai instabilitás, polgárháborúk, etnikai konfliktusok, fertőző betegségek, az infrastruktúra hiánya és kiterjedt korrupció jellemzi. Területe huszonnégyszer nagyobb Magyarországnál (2 345 410 km²). Lakossága 2000-től húsz év alatt megkétszereződött, és azóta is dinamikusan nő, jelenleg több mint 110 millió fő. A népesség mintegy 80–95 százaléka keresztény, 5 százaléka muszlim, illetve törzsi vallású. A római katolikusok aránya körülbelül 50 százalékos, míg a lakosság mintegy 20 százaléka valamely protestáns keresztény felekezet híve. Ferenc pápa a béke zarándokaként két éve, 2023. január 31. és február 3. között apostoli látogatásra érkezett a Kongói Demokratikus Köztársaságba.
Forrás: Wikipédia
Forrás és fotó: AgenSIR; Vatican News olasz nyelvű szerkesztősége
Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria