Könyv jelent meg a budai vár 1944–45-ös ostromáról

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Bevezetőjében Varga Antal alpolgármester felidézte: 1945. február 13-án véget ért Budapest ostroma, amely rengeteg véráldozattal járt, de a háború tovább folytatódott. A fővárosban az ostrom idején – amely a második világháború egyik leghosszabb ostroma volt, mintegy öt hónapig tartott – életek tízezrei vesztek oda, miközben Európa egyik legszebb városa romhalmazzá vált. A legtöbb ember az I. kerületben vesztette életét, ezért az önkormányzat kiemelten támogatta a kötet megjelenését. Az alpolgármester röviden felvázolta a Budai Vár csaknem nyolcszáz éves történelmét, rámutatva, hogy a rombolás és az építkezés váltogatták egymást. Most már hosszabb ideje az építkezés idejét éljük. Varga Antal azt kívánta, hogy ez a békeidő minél tovább tartson, és soha többé ne legyen fegyveres ostrom a budai várban.

A megjelenteket Beer Miklós váci megyéspüspök is köszöntötte. A főpásztor elmesélte, hogy Budapest ostromának az idején a családjával együtt az újbudai Villányi útról nyíló Tarcali utcában laktak. A keresztapja zászlósként harcolt a vezérkarnál, később a Szovjetunióba hurcolták hadifogolyként. Beer Miklós édesapja a Ganzban dolgozott mérnökként, de az oroszok elhurcolták több más férfival együtt ágyút tolni, ütegállást építeni. Az ostrom utolsó napjaiban, egészen pontosan február 12-én a Villányi úton találat érte ezt az üteget. Édesapjával együtt huszonnégy ember halt meg. Beer Miklós nem egészen kétévesen félárván maradt, édesanyja és anyai nagymamája nevelték fel. A főpásztor mindmáig megilletődve gondol az akkori áldozatokra, akik az édesapjával együtt áldozatai lettek az értelmetlen vérontásnak.

A kötet egyik lektora, Szakály Sándor történész, a VERITAS Történetkutató Intézet főigazgatója a könyvet bemutatva leszögezte: hiteles és valós az a kép, ami a szerzők írásai nyomán elénk rajzolódik. Egy ostromlott város minden- és hétköznapjai, orvosok és ápolók emberfeletti erőfeszítései. Élet és halál, születés és temetés. Aki kezébe veszi ezt a tartalmas, sok illusztrációval és melléklettel ellátott könyvet, közelebb kerülhet múltunk egy darabjának jobb megértéséhez, és talán megérez valamit abból a „várbeli szellemiségből” is, amit igazán csak azok ismernek, akik évtizedek óta a Budai Vár lakói, és már eleik is ott élték mindennapjaikat – mondta Szakály Sándor.

Ravasz István alezredes, hadtörténész, a kötet másik lektora felidézte, hogy a főváros ostromának kezdetekor Serédi Jusztinián bíboros, prímás, esztergomi érsek és Ravasz László református püspök javasolták Szálasi Ferenc nemzetvezetőnek, hogy nyilvánítsa Budapestet nyílt várossá, de kérésük nem talált meghallgatásra. Az előadó kiemelte a tábori lelkészek szerepét, akik a civil lakosokban és a katonákban is tartották a lelket. A most megjelent kötet alapvetően helytörténeti munka, egyéni visszaemlékezésekre épít, de rámutat a nagyobb összefüggésekre is – mondta Ravasz István, aki üdvözölte a szerzők tervét, hogy már készítik a könyv folytatását is. Ehhez kérik mindazok segítségét, akik korabeli fotókkal, feljegyzésekkel, naplókkal, térképekkel rendelkeznek.

A könyvet Mihályi Balázs, Tóth Gábor és Tulok Péter szerkesztették. Előszavukban így fogalmaznak: „A szerzők szeme előtt ugyanaz a cél lebegett: a sorsdöntő hetek megismertetése az ott élő emberek szemszögéből, azokéból, akik nem a történelmi események alakítói, hanem azoknak elszenvedői voltak.”

A könyvben a három szerkesztő mellett Buzinkay Géza, Deáky Zita, Kalakán László, Kulich Julianna, Martí Tibor, Punka György, Rohánszky Mihály és Szabó Balázs tanulmányai olvashatók.

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír