Könyv jelent meg Gyöngyössy Imre, Kabay Barna, Petényi Katalin és Gyöngyössy Bence filmjeiről

Az eseményen Csűrös Csilla, a Kossuth rádió vezető szerkesztője beszélgetett Petényi Katalin művészettörténésszel, filmrendezővel – aki felesége és alkotótársa is volt az 1994-ben elhunyt Gyöngyössy Imrének –, Kabay Barna filmrendezővel, producerrel és Gelencsér Gábor filmtörténésszel, egyetemi oktatóval, akinek 2024-ben jelent meg  Gyöngyössy Imréről írt nagymonográfiája, Szenvedés és szenvedély címmel.

Csűrös Csilla szerint a jelenlévők „elképesztő” hittel, elszántsággal, kitartással ápoljá Gyöngyössy Imre emlékét, és próbálják áttörni annak az érthetetlen hallgatásnak a falát, amely a Jób lázadásáért Oscar-díjra jelölt rendezőt övezi, olyannyira, hogy sok filmjét még be sem mutatták Magyarországon. 

A moderátor arra kérte beszélgetőpartnereit, röviden jellemezzék Gyöngyössy Imre művészetének lényegét.

Petényi Katalin az emberi személy tiszteletét, a hit és a szeretet fontosságát emelte ki az életművel kapcsolatban. Férje célja az volt, hogy szembeállítsa a reményt a reménytelenséggel, a megbékélést a gyűlölettel, ellenségeskedéssel – erre manapság nagyon nagy szükségünk van. Akárcsak arra az alapelvre, amely szintén jellemezte a filmrendezőt, hogy

próbáljunk ellene mondani minden erőszaknak.

Gelencsér Gábor monográfiájának a címe – Szenvedés és szenvedély – is jól megragadja Gyöngyössy művészetét. Filmjei ugyanis elsősorban olyan emberekről szólnak, akik a világ különböző pontjain, különböző korszakokban üldöztetést szenvednek. A szenvedélyesség pedig megjelenik ennek az erőteljesen stilizált művészetnek a stílusában, annak felfokozottságában. Adott esetben még a dokumentumfilmeknél is, nem csak a játékfilmeknél. Mindkét szóban benne van a passió, ez Gyöngyössy drámájának – Barokk passió – a címében is szerepel.

Kabay Barna elsősorban költőként említette Gyöngyössy Imrét, mert filmművészetének is különlegessége egy egészen egyedülálló képi költészet, mitikus világ. Szavaihoz kapcsolódva Petényi Katalin leszögezte: férje és alkotótársa alapvetően költő volt, mindent a költészettel látott és láttatott, ez tükröződik a filmjeiben is. Nagy fájdalommal és szomorúsággal élte meg, hogy életében csak Olaszországban jelenhetett meg a verseskötete, itthon nem. Elvitte a kötetét a Magvető Kiadóhoz, de az akkori vezető, az állambiztonsági szolgálatok korábbi ezredese közölte: amíg ő ott van, Gyöngyössy versei nem fognak megjelenni.

Petényi Katalin természetesnek mondta, hogy Imre költői látásmódjához érzelmek is kapcsolódtak. Másik lényeges jellemzője az empátia volt. Azonosult az emberekkel, akikkel, illetve akikről a filmjeit készítette. Az üldözöttekkel való testvéri sorsvállalása a börtönélményeiből származott. Egyébként a börtönben is fejben olaszul verseket írt, amelyeket később jegyzett le. Pannonhalmi bencés diákként nyolc évig tanulta az olaszt, tökéletesen beszélte a nyelvet. Petényi Katalin azt is felidézte: férje soha nem beszélt a saját börtönbeli szenvedéseiről, de nem tudta megbocsátani a rendszer rettenetes kegyetlenségét, azt, hogy húszéves fiatalokat vittek el mellőle kivégezni.

Kabay Barna emlékeztetett rá: Gelencsér Gábor a Szenvedés és szenvedély című nagymonográfiájában részletesen elemzi Gyöngyössy Imre Férfiarckép című, első dokumentumfilmjét. Ennek az az érdekessége, hogy Imre először a verset írta meg, majd az operatőrökkel – Sára Sándorral és Gaál Istvánnal – felosztották jelenetekre.

Egészen rendhagyó, lírai szöveges dokumentumfilm született meg. Erre próbáltak visszautalni Katalinnal, amikor 2013-ban elkészítették a Stigma című versfilmet, Gyöngyössy Imre stílusában. Az ő költői dokumentumfilm-készítése szinte egyedülálló a magyar filmművészetben.

Kapcsolódva a témához Gelencsér Gábor megemlítette a Két elhatározás című dokumentumfilmet, amely anyai szenvedéstörténet. Az alkotás bemutat egy idős asszonyt, akinek élethelyzete nagyon jellemző a korszakra, hiszen a fia az akkori szóhasználattal ’56-os disszidens, de tetten érhető, hogy az alkotókat nemcsak az érdekli, milyen az asszony környezete, hogyan él, hanem az is, hogy mi játszódik le a lelkében: miből vétetik a benne munkálkodó nagy akarat, küzdés. Az alkotók nemcsak a korszakot mutatják be, hanem az emberi nagyságot is ebben az idős asszonyban.

Petényi Katalin csodálatos asszonynak nevezte Verus nénit. Az anya szerepe, megtartó ereje Gyöngyössy Imre egész életművében rendkívül fontos volt. Az anya, aki őrzi Hérakleitosz tüzét, a halálból is „visszahozza” anyai erejével, szeretetével a fiúkat. Imre ezt érezte Verus néniben is, aki elvesztette a gyerekeit, az életben maradt fia pedig Londonban, tőle távol élt. Mégis éltette őt az, hogy hamarosan viszontláthatja a fiát.

Az Oscar-díjra jelölt Jób lázadásának megszületéséről Petényi Katalin elmondta: művészettörténészként könyvet írt az 1944-ben, 37 éves korában koncentrációs táborban meghalt Ámos Imréről. Elutazott a festőművész szülővárosába, Nagykállóra is, hogy minél jobban megismerje a gyökereit. Itt döbbenten szembesült azzal, hogy az egykor virágzó haszid közösségből mindössze két család tért vissza a koncentrációs táborból. Kiment a temetőbe, ahol látta az összetört sírköveket. Taub Eizik Izsák csodarabbi sírkápolnájában még ott voltak az imakéréseket tartalmazó kérőcédulák. Ez olyan óriási élmény volt számára, hogy amikor hazament, rögtön mondta Imrének és Barnának, hogy ide vissza kell menni filmet készíteni.

Miközben Gyöngyössy Imre a filmjeivel egyre több nemzetközi díjat kapott, itthon a hatalom akadályozta művei megvalósulását. Az Állambiztonsági Szolgálat titkos ügynökökkel figyeltette, ahogy ezt évtizedekkel később az ÁBTL dokumentumai is bebizonyították. Ezért 1980-ban elfogadta a Tellux Film németországi meghívását és alkotótársaival, Petényi Katalinnal és Kabay Barnával a München melletti Starnbergben önálló műhelyt, filmes központot alakított ki. Az alkotóhármas a legnagyobb német televíziókkal (ZDF, ARD, Bayerischer Rundfunk) együttműködve készítette filmjeit.

Csűrös Csilla közbevetette, hogy Németországba való kényszerű távozásuk kinyitotta az alkotás lehetőségét, és egyben a világ szenvedőivel való találkozást is lehetővé tette, amiből aztán filmek sora született. Kabay Barna erre így reagált: már Magyarországon is erőteljesen foglalkoztak a kisebbségek problémáival, de odakint valóban kiszélesedett a látókör, kiteljesedtek a lehetőségek, mert megvolt a bizalom. A német tévé főszerkesztősége a korábbi filmjeik alapján úgy gondolta, hogy a terveik biztosan megvalósulnak, érdemes rájuk pénzt költeni.

Csűrös Csilla fontosnak nevezte, hogy az alkotóhármashoz csatlakozott Gyöngyössy Imre és Petényi Katalin fia, Gyöngyössy Bence, aki beleszületett és belenőtt a filmes világba, filmrendező és filmproducer lett ő is, egy időben az RTL Klub, majd a TV2 programigazgatója volt. A saját filmművészetébe beépítette, de napjainkra reflektálva meg is újította örökségét.

Gelencsér Gábor kiemelte: Gyöngyössy Bence művészete kapcsolódik az édesapja, illetve a hármas alkotóközösség témáihoz. Első játékfilmje, a Romani Kris (Cigánytörvény) cigány tematika, amely Gyöngyössy Imrénél jelent meg sokkal korábban, az 1971-ben készült Meztelen vagy című filmjében. Béres József történetéből pedig dokumentumfilmet, tévésorozatot és játékfilmet is készített, A feltaláló címmel. Ez az üldözöttek, a mellőzöttek története. A hagyománykövetés tehát az ő esetében is felfedezhető.

Csűrös Csilla hozzáfűzte: az a hozzáállás, hogy az életigenlés jegyében a legnehezebb, legreménytelenebbnek látszó helyzetekben is fel kell venni a harcot az embernek az igazáért, a Béres-filmben csúcsosodott ki Gyöngyössy Bencénél.

A könyvbemutatón bejátszásokat láthattunk az alkotóhármas és Gyöngyössy Bence filmjeiből. Közben többször elhangzottak Gyöngyössy Imre versei, így a Curriculum vitae és ars poetica is:

Kényszerből vallok, az emlékek töredékein át.
belőlem-napbatekintők, konok hallgatók,

türelmes várakozók
kényszerítenek vallomásra.

Emberek, kiknek sorsa, élet-halála,
emlékrendszere én vagyok.

Okulásra vagyok, hittevésre. Kis fényforrás,
hogy értelmeződjön a történelem.

Magam vagyok, ki az ütéseket mérte,
s akin az ütések megmérettek,
Ifjúságom kényszerít vallomásra,
fiataloknak.

A kerekasztal-beszélgetést követően vetítették le Petényi Katalin és Kabay Barna Stigma – Tőkés Eszter a Szekuritáte célkeresztjében című, 52 perces dokumentumfilmjét. Barta Tibor, a köztiszteletben álló ortopéd orvos, a Szekuritáte „Stelian” fedőnevű ügynöke Kolozsváron 1985-ben feleségül veszi Tőkés Eszter fogorvost, hogy rajta keresztül állandó információkat adjon az ellenzéki magatartású Tőkés családról és a kolozsvári értelmiségről. Megfigyeléseiből és érzékletes leírásaiból a nyolcvanas évek erdélyi szellemi élete is kirajzolódik. Tőkés Eszter, amikor 2007-ben a CNSAS Szekuritáte iratanyagát feldolgozó bukaresti Intézettől megkapta iratanyagát, megrendülten szembesült múltjával. Barta Tibor tagadta ügynöki tevékenységét, és a CNSAS meghamisított papírjaival igyekezett igazolni magát. Bár számos jelentés egyértelműen felfedi „Stelian” személyét, máig rejtély, hogy Barta meggyőződésből, érdekből vagy kényszer hatására épült-e be a családba. A film alkotói interjút készítettek vele, amit azonban később visszavont, sugárzását nem engedélyezte.

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír