Könyv jelent meg a kolozsvári Szent Mihály-plébánia 18–19. századi történetéről

A kolozsvári Szent Mihály-templom felújítása három éve lázban tartja a „kincses város” és egész Erdély katolikus közösségét, valamint a szakembereket, akik a különböző munkálatok során betekinthettek a templom érdekességeinek, történelmi rétegeinek, építési, statikai problémáinak és díszítése szépségeinek tárházába. Míg a munkálatok lázban tartják az érintetteket és az érdeklődőket, egy széles körű kutatómunkára alapozott kötetben tárul fel e templom néhány olyan „titka”, amely mindeddig a levéltár iratai közt lapult, és ami a mai munkálatok előzményeire is fényt vet, valamint a kolozsvári plébániai élet sok érdekes, apró részletére, nagyobb összefüggésére.

A kolozsvári Szent Mihály-templom Erdély szimbóluma, falai között közel ötven országgyűlést tartottak, fejedelmeket választottak, püspököt szenteltek. Erdély második legnagyobb temploma, a katolikusoknak a gyulafehérvári székesegyház és a csíksomlyói kegytemplom mellett legjelentősebb temploma. Plébánosai közül kettő: Lönhart Ferenc és Márton Áron Erdély püspöke lett.

E templom plébánosa mindig szoros kapcsolatot tartott a gyulafehérvári püspökkel, az itteni pasztorális-kulturális-egyházi élet az egyházmegye egésze számára igazodási pont volt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a 18–19. századi püspökök fogalmazta elvárás: „a kolosvári plebánosi állomás választás utján oly egyénnel látassék el, ki mind az egyházi föhatalom bizodalmát, mind a kolosvári hivek közszeretetét birja, kinek szellemi miveltsége, társalgási nyájassága, igazságszeretete elegendö kezességet nyujtson arra, hogy a katholikus hivekben az összetartást, s önbizalmat fölébreszteni képes legyen”.

Marton József egyháztörténész, nyugalmazott egyetemi tanár, a kötetben tükröződő kutatómunka irányítója írja: „Igen sok tudományos tanulmány és szakkönyv jelent meg Kolozsvár kulturális és egyházi intézményeiről, a várost formáló személyiségek történetéről. Már-már az az érzésünk, hogy a kincses város múltjáról újat írni nem lehetséges. És íme, Veres Stelian A kolozsvári Szent Mihály egyházközség plébánosai a XVIII–XIX. században című könyve megcáfolja feltételezésünket, amikor a kolozsvári római katolikus Szent Mihály-egyházközség 18–19. századi plébánosait és munkásságukat bemutatja. A jelzett korszakban olyan papi személyiségekkel ismertet meg, akikről az utókor teljesen megfeledkezett, pedig munkájuknak ma is élvezői vagyunk.”

A kötet a Szent Mihály-plébánia 18–19. századi plébánosait, tevékenységüket mutatja be, és ez a perspektíva lehetőséget kínál a templom 18–19. századi történetének a bemutatására is, valamint fényt derít a vallási élet menetére, a kolozsvári hívek hitéletére, vallási csoportosulásaira, mély Mária-tiszteletére, ugyanakkor a plébánia és a város szoros kapcsolatára, hit- és kulturális élet összefüggéseire, a katolikus plébánosoknak a város köz- és művelődési életében betöltött szerepére.

A szerző levéltári kutatásaira és a korabeli sajtó vizsgálatára építve olyan izgalmas és eddig nem ismert részleteket tár az olvasó elé, amelyek egy kalandregény érdekességével vetekednek: hogyan vélekedett a vikáriusi rangban levő kolozsvári plébános az 1848–49-es eseményekről, hogyan keveredett adósságba a 19. század végén az egyik plébános – olyannyira, hogy peres úton állomáshelyéről elmozdították –, hogyan folyt a plébánosválasztás és hogyan került a kolozsvári egyházközség világi vezetése e témában vitahelyzetbe, hogyan épült a templom tornya, hogyan újult meg a maihoz hasonló átfogó restaurálás nyomán a 19. században a templom, hogyan alakult a főtér képe a századok során?

Olvashatnak olyan érdekességekről is, mint a felekezetközi kapcsolatok, a különféle vallásos társulatok, az iskolahelyzet, a misealapítványok, vagy a könnyező Mária-kegykép szerepe a város vallási életében.

„Munkájában Veres Steliannak sikerült egységbe fognia két évszázad kolozsvári plébánosainak működését egy olyan időszakban – a 18. században –, amikor a felvilágosodás eszméi a vallásos életet is racionalizálni akarták, továbbá – a 19. században – amikor a társadalmi reformok és forradalmi-liberális eszmék az egyházat magát, de még inkább kulturális pozícióit kikezdték, megpróbálták háttérbe szorítani. A jelzett korszak kolozsvári plébánosai – a külső és belső akadályokat legyőzve – a Szent Mihály-plébánia felvirágoztatásáért dolgoztak; a városnak ma is a szimbólumát jelentő főtéri templomot külsőleg-belsőleg szépítették, monumentális tornyát felépítették, s közben nem feledkeztek meg egyéb kulturális feladataikról” – írja a doktori munkát kísérő, vezető Marton József az elkészült munkáról, kiemelve a munka erényeit: a hatalmas, feldolgozandó anyag közt nem veszett el a szerző, hanem a választott vezérfonal, a plébánosok működése és bemutatása köré sikerült minden fontos és érdekes információt felfűznie, bemutatnia úgy, hogy munkája nem lett szertelen, sőt sikerült egységbe rendeznie a rengeteg új adatot, apró vagy nagyobb jelentőségű információt.

Emeljük ki, amit a szerző, Veres Stelian szerényen említ csupán Bevezetője Források és módszerek című alfejezetében: 150 levéltári doboz anyagát nézte át és dolgozta fel, miközben ez az anyag még csak egybegyűjtve van, feldolgozva nem; az anyag nagyon változatos, így a releváns információt a téma szempontjából nagyon sok kevésbé fontos irat közül kellett kiválogatnia, s eldöntenie, mi szolgáltat plusz információt munkájához. Ugyanakkor – szemben az előzőekkel – a 18. századi plébánosok működéséről mindössze 13 doboz anyaga szól, azaz száz évről a kolozsvári levéltárban mindössze ennyi forrás található.

A történelmi érdekességek mellett a helyi gazdag, a civil szférára is kiható katolikus élet is mutatkozik a könyv lapjain, amely ma is példa lehet egyházi és világi vezetők számára egyaránt, és a kolozsvári, de általában az erdélyi hívek számára is eligazító, érdekes olvasmány lehet.

Gárdonyi Máté, a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem Közép- és Újkori Egyháztörténeti Tanszékének vezetője szerint „A kötet két évszázad kolozsvári lelkipásztorainak tevékenységén keresztül mutatja be a város, Kolozsvár és a Szent Mihály-egyházközség kapcsolatát. A kutatás konklúziója az, hogy ebben az időszakban szoros kölcsönhatásban állt egymással a vallási és a civil szféra. A szerző sok kiadatlan forrásra és a szakirodalom kritikus újraolvasására alapozva, jó stílusban megírva tárgyalja az erdélyi katolikus egyháztörténet egyik jelentős fejezetét.”

Szent István Társulat–Verbum, Budapest–Kolozsvár, 2021

A kötet megrendelhető a Verbum Kiadónál.

Forrás és fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír