Könyv jelent meg Mindszenty bíborosnak a budapesti amerikai nagykövetségen töltött éveiről

Október 16-án, szerdán konferenciát tartottak a Külgazdasági és Külügyminisztériumban, ennek keretében ismertették a Menedékben – Amerikai diplomaták Mindszenty bíborosról 1957–1970 című könyvet. Az eseményen részt vett Michael August Blume apostoli nuncius is. A megjelenteket Kumin Ferenc helyettes államtitkár köszöntötte.

Magyar Levente miniszterhelyettes előadásában hangsúlyozta, két nemzet barátsága akkor lehet bizalmas, ha a humánumra épül. Az amerikai és a magyar nemzet életében mindig voltak olyan személyek, akik ennek szellemében munkálkodtak – például Jimmy Carter, aki visszaszolgáltatta hazánknak a Szent Koronát, Ronald Reagan és George Bush, akik támogatták hazánkat, hogy felszabaduljunk a szovjet uralom alól... és ilyen ember volt Mindszenty József bíboros, hercegprímás is, az emberi méltóság, a sziklaszilárd hit képviselője, egy egész történelmi korszak megtestesítője, alakítója és elszenvedője az eseményeknek.

Az Amerikai Egyesült Államok története olyan, mint egy tündérmese. Magyarországnak más sorsot szánt a Jóisten, de a nemzet legjobbjai, mint Mindszenty József, megtartották a hitet, továbbvitték a tüzet. Szenvedésekkel, megpróbáltatásokkal teli volt az élete, két totalitárius rendszer is üldözte, börtönbe vetette, megkínozták, saját hazájában lett száműzött, külföldön halt meg, de egész életében megtartotta a hitet, és a krisztusi szeretet irányította minden cselekedetét – emlékeztetett a miniszterhelyettes, majd idézte a hercegprímás püspöki jelmondatát: „Devictus vincit” (legyőzetve győz). Rámutatot: ez teljes mértékben igaz az életére, a kommunista hatalom üldözte, de megtörni nem tudta. Krisztusba, Egyházába vetett hite megerősítette a legsúlyosabb megpróbáltatások idején is.

David B. Cornstein, az Egyesült Államok budapesti nagykövete elmondta, egyetlen beszámoló sem lehet teljes anélkül, hogy ne említené előkelő helyen Mindszenty József bíborosnak a budapesti amerikai nagykövetségen eltöltött tizenöt évét. A hercegprímás számára menedékül szolgáló ikonikus épület a főváros központjában található Szabadság téren áll, és 1900-as átadása óta mindig a szabadság jelképeként tekintettek rá. Mindszenty bíboros hős volt, aki a nemzeti függetlenség és az emberi méltóság melletti, megalkuvást nem ismerő kiállást testesítette meg a könyörtelen elnyomás idején, mind a nyilas, mind a kommunista rémuralom alatt.

Donald B. Kursch nyugalmazott amerikai diplomata felidézte, hogy személyesen is ismerte Mindszenty Józsefet. 1971-ben, fiatalemberként került a budapesti amerikai nagykövetségre mint konzul, és egy élő legendával találkozott itt. A diplomata visszaemlékezett, hogy esténként a hátsó udvarban sétáltak Mindszentyvel, aki testében törékeny volt, de lélekben óriás, valódi magyar patrióta. Akkoriban már intenzív tárgyalások zajlottak az amerikaiak és a Vatikán között arról, hogyan érhetne véget a hercegprímás hosszú száműzetése. Korábban már a II. vatikáni zsinat során felmerült, hogy külföldre viszik Mindszenty József emlékiratait. A bíboros végül 1971. szeptember 28-án kénytelen volt elhagyni a nagykövetséget és Bécsbe távozni. Donald Kursch fotót készített róla, kikísérte. Csaknem két évtizeddel később pedig az a megtiszteltetés érte, hogy részt vehetett a bíboros, hercegprímás holttestének az esztergomi bazilikába történő hazaszállításában.

Frank Tibor történész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja felszólalásában kijelentette, Mindszenty József csaknem tizenöt éven keresztül híd volt az Amerikai Egyesült Államok és Magyarország között. Felsorolt néhány olyan eseményt, ami az 1956-os forradalomhoz és szabadságharchoz vezetett. Hruscsov főtitkár a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusán, 1956 februárjában elmondta híres, négyórás beszédét, amiben először beszélt nyíltan a sztálinizmus rémségeiről, nevükön nevezve az elkövetőket. Ez felrázta a világot, a kommunista rendszer ellenfeleit, hogy elindítsák a sztálinizmus elleni harcot. Ez történt Magyarországon is. A másik reménykeltő esemény egy évvel korábban történt. A szovjet csapatok 1955-ben kivonultak Ausztriából, nyugati szomszédaink visszanyerték szabadságukat és semlegességüket, felcsillant a remény, hogy talán ez történhet nálunk is; később azonban kiderült, hogy ez hiú ábránd volt. A történész megemlékezett az 1956-os lengyelországi eseményekről is. A lengyeleknél kicsit hamarabb történtek a forradalmi események, mint nálunk. Gomulka felismerte, hogy a szocialista rendszer változásokra szorul. A negyedik mozzanat a szuezi válság volt, éppen az 1956-os magyar forradalommal egy időben.

Arról sem felejtkezhetünk el – folytatta az előadó –, hogy az Egyesült Államokban elnökválasztást tartottak. Így Magyarország néhány hét alatt kikerült a figyelem középpontjából. Mivel hazánk a szovjet zónához tartozott, az USA nem kockáztathatta meg, hogy beavatkozásával kirobbantsa a harmadik világháborút. Az amerikai fegyveres segítségnyújtással kapcsolatos várakozásoknak nem volt realitásuk.

Frank Tibor gimnazistaként élte át 1956-ot és a forradalom leverését követő megtorlásokat, a forradalomban részt vevő tanárainak meghurcoltatását. Később, az 1963-as amnesztia után sokak számára enyhébb időszak következett. Ez azonban Mindszentyre nem vonatkozott. Ő csodálatosan, következetesen képviselte a magyar ügyet, azt, hogy létezik egy másik hitrendszer, ami kivezetheti Magyarországot a szolgaságból.

Ólmosi Zoltán történész, a Magyar Nemzeti Levéltár kutatója méltatóan szólt a kötetről. Mint rámutatott, rendkívül alapos munka; bőséges jegyzetapparátus, rövid életrajzi adatok szerepelnek benne, megismerjük belőle Mindszenty kettős rabságát, képet kapunk az egészségi állapotáról, és arról is, hogy mi a véleménye a püspökök kinevezéséről.

A történész előadásában főleg arról beszélt, hogyan jelenik meg Kádár János és Mindszenty József a források tükrében. Egyértelmű volt, hogy a bíboros mindvégig ugyanolyan törvénytelennek ítélte Kádár rendszerét, mint 1956–57-ben. Az MSZMP KB főtitkára pedig jogosnak tartotta a hercegprímás életfogytiglani börtönbüntetését, mondván, hogy az államrend ellen lázított, ezért szóba sem jöhetett, hogy ő is amnesztiát kaphasson 1963-ban. Kádár János ugyanakkor elismerte, hogy míg Mindszenty börtönbe vetése helyes volt, Grősz József kalocsai érseké nem. A főtitkár mindenképpen el akarta kerülni, hogy a bíboros vértanú legyen, hogy „mártírkoszorú” díszelegjen a fején. Többször kijelentette, hogy Mindszenty nem probléma; kormányának tagjai pedig „halott ember”-ként beszéltek a hercegprímásról.

Ólmosi Zoltán szerint a források alapján megállapítható: bezártsága ellenére Mindszenty József tudott világpolitikai összefüggésekben gondolkodni, de a Kádár János okozta szenvedéseitől nehezen tudott elvonatkoztatni: 1948-as letartóztatásának és 1949-es elítélésének idején ő volt ugyanis a belügyminiszter. Kádár alakja súlyosabb volt a bíboros szemében, mint az egész kommunista rendszer abnormalitása. Ephialtésszel, a perzsák ellen harcoló thermopülai hősök elárulójával azonosította, első számú zsarnoknak nevezte, aki még belügyminiszterként rendkívüli szorgalommal törekedett arra, hogy megrövidítse az életét. Kádár a megtestesült gonosz volt Mindszenty számára.

Glant Tibor történész, amerikanista, a debreceni egyetem docense a magyar történelem ikonikus alakjának nevezte Mindszenty Józsefet, az amerikai–magyar kapcsolatok jelentős személyiségének. Két amerikai diplomata megnyilatkozásait felhasználva mutatta be a bíboros egyéniségét. Edward Alexander 1965-ben került a budapesti amerikai misszió élére, sajtótitkárként. Később nehéz vendégként emlékezett Mindszentyre, akivel azonban mély emberi kapcsolatba került. A bíboros minden vasárnap misét mutatott be, és nem volt hajlandó követni Martin J. Hillenbrand nagykövetet. Közben ugyanis, 1967-ben a budapesti amerikai misszió nagyköveti rangra emelkedett. Egy másik követségi dolgozó, William Seth Shepard, aki később részt vett a magyar Szent Korona 1978-as hazaszállításában, a bíborossal való esti sétáira emlékezett, meglepte, hogy amint kiléptek az udvarra, mindenhonnan vakuk villantak, még akkor sem fényképezték őt ilyen intenzíven, amikor két évtizeddel később kormányzóként indult a választáson. Mindszenty József azonban csak mosolygott ezen, hozzászokott már ehhez.

Somorjai Ádám OSB Glant Tibor előadásával kapcsolatban megjegyezte, Mindszenty Hillenbrand nagykövethez fűződő viszonyát alapvetően meghatározta az, hogy az amerikai misszió nagyköveti rangot kapott. Ez azt jelentette, hogy az USA elismerte Ephialtész-Kádár János rendszerét, és ehhez ő nem adhatta a nevét.

A bencés szerzetes és szerző a kötet megszületéséről is beszélt, szerzőtársa és a könyv fordítója, Deák András Miklós pedig a fordítás nehézségeiről, műhelytitkairól szólt.

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír