Könyvet olvasva a szabadság nagyobb fokát élhetjük meg – Bemutatták Valaczka András legújabb kötetét

A beszélgetésen részt vett Molnár-Bánffy Kata, a SaltComm kommunikációs ügynökség tulajdonosa és vezetője, a Képmás Magazin felelős kiadója; Fábri György kommunikációkutató, az Eötvös Loránd Tudományegyetem docense; valamint Valaczka András író, tanár.

A bemutató moderátora Kuzmányi István állandó diakónus, a Magyar Kurír és az Új Ember főszerkesztője volt.

Kuzmányi István bevezetőjében elmondta: ez a kötet akár füveskönyvként is olvasható, hiszen akárhol is ütjük fel, mindenütt találkozhatunk benne inspiráló gondolatokkal. Valaczka András könyve – csakúgy, mint az előző, Kamaszkatasztrófa című kötete – egyfajta új stílust képvisel, amit irodalomba oltott mentálhigiénének is lehetne nevezni.

Valaczka András szerint ebben a könyvben valóban jelen van a mentálhigiéné, mint ahogyan az irodalom is, de ez mégis elsősorban kulturális antropológia.

A szerző felhívta a figyelmet XIV. Leó legelső, Magnifica humanitas kezdetű enciklikájára, melyben a pápa A Gyűrűk Urából idéz, közelebbről egy fiktív szereplőtől, Gandalftól. Tolkien műve mélyen keresztény alapú, melynek középpontjában az áll, hogy a hatalom mindenkit megmérgező gyűrűjét bele kell dobni egy vulkánba. Valaczka András kiemelte: azt szereti, amikor nem ő, hanem az irodalmi alakok veszik kezükbe a tollat. 

Rámutatott, személy szerint az osztályfőnökök kezében képzeli el ezt a könyvet. Fontos kérdésekről esik benne szó, melyek azért is aktuálisak, mert az OECD felmérése szerint – mely azt vizsgálta, hogy az embereknek hány közeli barátja van – napjainkban száz emberből nyolcnak egyáltalán nincs közeli barátja, vagyis nincs, akit felhívjon, ha bajban van. Magyarországon ez az arány 13 százalék.

Vajon mennyire alkalmas egy könyv a fiatal nemzedék megszólítására, hiszen az ő világuk inkább az online tér? – hangzott a kérdés.

Molnár-Bánffy Kata tapasztalata szerint vannak olyan fiatalok, akik tudatosan használják a modern kommunikációs felületeket. Az idősebbeket sok esetben váratlanul érte a platformváltás; nem tudtak rá felkészülni, ezért közöttük is sokan vannak, akik valamiképp a rabjaivá váltak.

Fábri György szerint az sem mellékes, hogy az online platformokat még nem vizsgálták tudományosan, megfelelő mélységben, hiszen ehhez nem telt még el elég idő. A szakember rámutatott: kezdetben a Facebookon nem volt like, és nem állt mögötte algoritmus, vagyis inkább a barátok, ismerősök voltak ennek révén kapcsolatban egymással. A platformokon végrehajtott változások az ipar érdekeit szolgálták, szolgaságba taszítva a felhasználót.

Fábri György úgy látja: ami a közösségi felületeken történik, az drámai. Többek között azért, mert átalakítja az agy működését; úgy viselkedik, mint a drogok. A digitális közösségi média jelenléte a nyugati demokratikus berendezkedésre is negatív hatással volt.

Egy könyv elolvasása ugyanakkor folyamatos figyelmet igényel, nem lehet közben átlinkelni máshova, ahhoz, hogy tudjuk, mi áll benne, végig kell olvasnunk, nem hagyhatjuk félbe.

A kapunyitással összefüggő kérdések nem csak a tizenévesekben merülnek fel. Az idősebb nemzedék sem mindig tud válaszolni azokra a kérdésekre, melyeket a kötet felvet. Valaczka András könyve valamiképp önmagunkkal is szembesít – mutatott rá Fábri György.

Kuzmányi István szerint egyre kevesebb közös élményünk van, így a kapcsolódás is nehezebb. A kötet szerzője kiemelte: a web2 felületek azért érdekesek, mert itt a felhasználó állítja elő a tartalmat. Ez nem elhanyagolható szempont, hiszen legtöbbször azt látjuk ezeken a platformokon, ami az ismerőseinket érdekli.

Az oktatási szakember kiemelte: az iskola dolga az is, hogy legyenek közös pontjaink.

Ha nincsenek közös élmények, akkor létre kell hozni. Kirándulásokat, találkozókat, beszélgetéseket kell szervezni.

Nem lehetetlen vállalkozás a diákokkal filmet nézni, elolvastatni velük egy könyvet. Meg kell keresni ezeket a közös pontokat, elsősorban kisebb körökben. Ezek közé tartozik az Egyház is. Az emberiség napjainkban egy adaptációs nyomás alatt áll, melyhez evolúciós szempontból is alkalmazkodni kell.

Fábri György szerint az is kérdés, hogy lehet-e, érdemes-e nemzedékekről beszélni, mert a szociokulturális háttér, az anyagi lehetőség sokkal meghatározóbb, mint a generációs különbségek.

A szakember úgy látja, vannak ma is valós közösségek.

Egy könyv arról szól, hogy tessék szíves lenni élni, jelen lenni a világban.

Molnár-Bánffy Kata hozzáfűzte: látszik, hogy ezt a könyvet egy olyan tanár írta, aki nap mint nap találkozik a középiskolás korosztállyal. Vannak még olyan regények – hangsúlyozta –, melyeket évtizedekkel ezelőtt ugyanúgy olvastak, mint a mai fiatalok.

Napjainkban már csak egy napilap érhető el nálunk; az üzletekből szép lassan eltűnnek az újságok. De vajon miért érdemes olvasni? – tette fel a kérdést Kuzmányi István.

A József és testvérei, vagy A varázshegy egyaránt hosszú regény.

Thomas Mann arra hívja az olvasóját, hogy legyen türelemmel 

– emelte ki Valaczka András. – Előbbiben Jákob keresi az Istenét, valami világosra akar találni a tohovabohu káosza helyett.

A regényeket olvasva belelátunk a szereplők gondolkodási folyamatába is, ezt pedig semmi más nem tudja pótolni. Minél kevesebbet olvasunk, annál közelebb leszünk ehhez a tohovabohuhoz.

Molnár-Bánffy Kata szerint

az online felületek nem hagynak bennünket álmodozni, ami egy könyv olvasása közben lehetséges.

Emellett az olvasásban a szabadság nagyobb fokát lehet megélni.

Fábri György hozzáfűzte:

ha egy könyvbe, egy regénybe igazán belemerülünk, akkor világokat tapasztalhatunk meg, más életeknek lehetünk a részesei.

Emellett a szókincsünk, a műveltségi horizontunk is tágul.

Szerző: Baranyai Béla

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír