Konzisztóriumot tartottak a Vatikánban a Közel-Keletről

Az ülésen beszédet mondott Ferenc pápa, majd Pietro Parolin bíboros államtitkár tájékoztatást adott az október 2–4. közötti vatikáni találkozóról, amelyen a Közel-Kelettel foglalkoztak az érintett nunciusok és diplomáciai képviselők.

Ezt követően a közel-keleti egyházak pátriárkái bemutatták az iraki, szíriai, egyiptomi, szentföldi, jordániai, libanoni egyházi helyzetet és főbb problémáit. A megnyilatkozásokban hangsúlyozták a béke és a kiengesztelődés szükségességét a Közel-Keleten, a vallásszabadság védelmét, a helyi közösségek támogatását, a nemzetközi közösség szerepét, valamint a nevelés nagy jelentőségét, hogy olyan új nemzedékek szülessenek, amelyek egymással párbeszédet tudnak folytatni.

A konzisztóriumon kiemelték, hogy a Közel-Keletnek sürgősen szüksége van saját jövőjének újra-meghatározására. Hangsúlyozták, hogy Jeruzsálem mint a „hit fővárosa” mennyire jelentős a három nagy monoteista vallás számára. Rámutattak, hogy megoldást kell találni az izraeli–palesztin és a szíriai konfliktusra. Az Iszlám Állam által elkövetett erőszak kapcsán kijelentették, hogy Isten nevében nem lehet gyilkolni.

A konzisztórium résztvevői megerősítették, hogy a vallásszabadság az istentiszteleti és lelkiismereti szabadsággal együtt velünk született és egyetemes alapvető emberi jog, amely az egész emberiség számára érték. Kiálltak amellett, hogy a keresztényekre is vonatkozzanak mindazok a polgári jogok, amelyek más állampolgárokat is megilletnek, elsősorban azokban az országokban, ahol a vallás és az állam különválása még nem történt meg.

A konzisztóriumon kiemelték, hogy a keresztények nélküli Közel-Kelet súlyos veszteség lenne mindenki számára, hiszen a keresztényeknek alapvető szerepük van a régió egyensúlyának fenntartásában, és a nevelés terén nagy elkötelezettséggel vannak jelen.

Nélkülözhetetlen tehát a keresztények buzdítása, hogy maradjanak a Közel-Keleten, és tartsanak ki missziójukban azért is, mert mindig is hozzájárultak azoknak az országoknak a jólétéhez, amelyekben élnek. Ebből a szempontból áttekintették a keresztények elvándorlásának problémáját. Eszerint a keresztényeknek befogadásra kell találniuk azokban az egyházakban és államokban, ahová bevándorolnak. Szükség van megfelelő lelkipásztori struktúrákra a különböző rítusú hívek számára. Humanitárius segélyeket kell küldeni a Közel-Keletre, hogy a keresztényeket ösztönözzék a szülőföldjükön maradásra. Az egyházak és az államok nyilvánítsák ki különböző módon szolidaritásukat, látogatásokkal és zarándoklatokkal.

A nevelést illetően megemlítették, hogy számos közel-keleti országban az iskolai könyvek nem mutatják be pozitívan az államétól eltérő vallásokat. A helyi intézményeknek fontos lenne foglalkozniuk ezzel. A konzisztóriumon jelen levők hangsúlyozták, hogy vallásközi párbeszédet kell folytatni a muzulmánokkal az értelem közös alapján, és élő ökumenikus együttműködésre van szükség, hogy minden közel-keleti egyház hallatni tudja hangját.

A nemzetközi közösséghez fordulva azt kérték, hogy biztonsági zónákat kijelölve biztosítsák a keresztény menekültek számára a lehetőséget, hogy visszatérhessenek otthonaikba, például a Ninivei-síkságon. Végül felhívást intéztek mindazokért, akiket elraboltak a Közel-Keleten, hogy a világ közvéleménye ne feledkezzen meg róluk.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír