1926-ban Horváth Ignác horvát nyelvű plébános a mariazelli bencésekhez fordult azzal a kéréssel, hogy engedélyezzenek másolatot készíteni a mariazelli Szűzanyáról azért, hogy akik nem tudnak elzarándokolni betegségük vagy idős koruk miatt a Mária-kegyhelyre, azoknak is legyen lehetőségük kifejezni áhítatukat a Szűzanya szobra előtt. Sárközi Ágnes írását tesszük közzé.
A kópházi Nakovich Mihály Általános Iskola diákjai 2024 augusztusától egy éven át az ausztriai Wulkaprodersdorfban (horvát nevén Vulkaprodrštof) imádkozhattak a mariazelli Szűzanya szobra előtt. A pandémia éveit leszámítva 2006 óta minden évben elzarándokoltunk Mária kegyszobrához. Ha közelebb volt, akkor gyalog, távolabbi helyekre autóbusszal. Nem volt ez máshogy idén sem. Csatlakoztak hozzánk a kópházi Szent Kristóf Zarándok Egyesület tagjai is. A zarándoklaton negyven gyermek és harmincöt felnőtt vett részt, akik a forró nyári napon hitben és közösségben tettek tanúságot Istenhez és Szűz Máriához való ragaszkodásukról.
A 27 kilométeres zarándoklatot a felnőttek közül tizenöten gyalogosan kezdték meg Kópházáról, vállalva az út fáradalmait, hogy személyes áldozatukkal is kifejezzék hálájukat, kéréseiket és bizalmukat a Szűzanya iránt. Az út utolsó 4 kilométeres szakaszát gyalog tették meg a gyermekek is, akik friss lelkesedéssel és tiszta szívvel kapcsolódtak a közös imádságba és éneklésbe.
A zarándokok Vulkapordányban ünnepélyes szentmisén vettek részt, melyet Szarka Gábor kópházi plébános mutatott be; koncelebrált a helyi plébános, Stephan Jahns atya.
Gábor atya prédikációjában a Szűzanya tiszteletéről, oltalmazó szeretetéről beszélt. A szentmisét követően a hívek elimádkozták a loretói litániát, majd ünnepélyes körmenetben vitték a vándor Mária-szobrot, megemlékezve a Szűzanya irgalmas közbenjárásáról.
A nap agapéval zárult, ahol zarándok és vendéglátó együtt osztozott a hála, az öröm és az összetartozás érzésében.
Szöveg: Sárközi Ágnes
Fotó: Egresits József; Sárközi Fanni
Forrás: Győri Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria







