Kórházlelkész tartott előadást a betegek kenetéről a Rókahegyi görög esték novemberi alkalmán

„Az Egyház beteg” – kezdte előadását a többéves kórházlelkészi tapasztalattal rendelkező görögkatolikus pap, hozzáfűzve, hogy persze, ezt jól kell értelmezni, mert a megdicsőült része nem lehet beteg. Majd felsorolta a tüneteket, mire alapozza ezt a megállapítását, amit abban összegzett, hogy „nem működik az Egyház immunrendszere”.

A szentségekhez kell visszatérni, illetve az isteni kegyelmet felhasználni

– szögezte le Virág László atya. – Ehhez világossá kell tenni, hogy miről beszélünk: betegek szentségéről vagy utolsó kenetről. Természetes, hogy az előbbi az általánosabb, de olykor valóban már az utóbbiról van szó.

Tisztázta a szentség fogalmát – általánosságban, minden szentségre értelmezve –, majd rátérve a betegek kenetére úgy fogalmazott: a kórházban a „pőre igazság” van, testileg is, lelkileg is; nincs alakoskodás. A szertartás gyónással kezdődik, aminek alapja a teljes őszinteség, mert nem is lehet másképp. Ennek fényében már nem is a halál félelmetes, hanem az oda vezető út. Sok ember nem a haláltól fél, sokkal inkább a betegségtől és a vele járó kiszolgáltatottságtól. Ám a szertartásban jelen van a szentáldozás, ami a legnagyobb dolog a világon: Istennel egyesülhetünk – emelte ki az előadó.

„Bele kell állni a fénybe” – fogalmazott a kórházlelkész. Megállapítását egy hasonlattal világította meg: amikor az egyik villanyoszloptól haladt a másikig, nőtt az árnyéka, a lámpa alá érve eltűnt, majd továbbhaladva újra növekedett.

Krisztus világosságában kell maradnunk!”

– hangsúlyozta újra.

Ezt követően felvázolta a betegek kenetének történetét. Felidézte a Jakab-levelet, majd a 4. századtól kezdődő történelmi kifejlődést tekintette át egészen II. Vatikáni Zsinatig. Ez utóbbi hozta a fordulatot a szentség elnevezésében: „betegek kenete”.

A betegek kenetének definícióját részletezve Virág László atya arra hívta fel a figyelmet, hogy bármely keresztény ember részesedhet benne súlyos betegségében, öregségében, műtét előtt, halálveszélyben.

Majd a hatásait is részletesen felsorolta, hozzáfűzve azt is, hogy az ókori rövid eltérő gyakorlat után már csak a pap szolgáltathatja ki ezt a szentséget, mégpedig megáldott olajjal – amit a görögkatolikus egyházban a pap is megáldhat a szertartás keretében.

A Nyíregyházi Görögkatolikus Lelkészség kórházlelkésze a szertartás három imádságát is értelmezte és magyarázta, hangsúlyozva, hogy nem szabad engedni a sátán hazugságának, mert az a méltatlanságunkra alapozva igyekszik távol tartani bennünket a szentségtől.

Előadása végén Virág László atya visszatért a kezdő gondolatra, hogy az Egyház beteg, fogyatkozik: tagjainak száma csökken, amit a görögkatolikus egyház esetében statisztikai adatokkal is megerősített. Éppen ezért szükséges az isteni segítséghez, a kegyelemhez fordulni, amit a szentségeken keresztül (is) kapunk – húzta alá a kórházlelkész.

Gondolatmenetét a betegek által megfogalmazott „bakancslistával” zárta, amit azon kérdés kapcsán fogalmaztak meg, hogy mit tennének jobban az életükben. Többet lennének a szeretteikkel, bocsánatot kérnének a rosszaságaikért, kevesebbet törekednének a pénz után.

Az előadás után  több hozzászólás is elhangzott, illetve kérdéseket tehettek fel a résztvevők.

A Rókahegyi görög esték sorozat nyolcadik – a szentségekről szóló – sorozatának záró, decemberi előadása kánonjogi szempontból közelít a témakörhöz.

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Zajácz Tiborné

Magyar Kurír