Kórházlelkészségi munkatársak találkozója a betegek világnapja alkalmából Debrecenben

Jézus azt mondja: „Nyílj meg!” (Mk 7,31–37). Megnyitotta a süketnéma hallását, beszédét, a szívét, és most kérjük mi is, hogy nyissa meg a szívünket, érintsen meg bennünket – mondta bevezetőjében Palánki Ferenc püspök.

Homíliájában felhívta a figyelmet arra, hogy az érintés kifejezés az elhangzott evangéliumi és az ószövetségi (Ter 3,1–8) szakaszban egyaránt megtalálható.

Isten azt mondja az első embernek, hogy ne egyen a kert közepén lévő fáról, és ne is érintse annak gyümölcsét. Nem azért, mert megátkozta azt a fát, hanem ez egy lehetőség az embernek, hogy megmutassa Isten iránt a szeretetét. A Vatikánban található Sixtus–kápolnában az ember teremtését ábrázoló híres freskón Isten kinyújtja az ujját az ember felé, és az ember az ujját meghajlítja. Ott van az ember szabadsága, hogy megérintheti Isten ujját, de csak akkor tudja megtenni, ha szeretettel van Isten iránt, betartja a törvényeket, az élet szabályait, azokat az előírásokat, amelyek Istentől valók, vagyis a szeretet parancsát.

Mivel az ember elszakadt az Istentől, szükséges volt, hogy Isten jöjjön el és keressen, érintsen meg bennünket, gyógyítsa meg süket fülünket, hogy meghalljuk az élet örömhírét, evangéliumát; gyógyítsa meg nyelvünket, hogy tudjunk a szeretet nyelvén beszélni;

gyógyítsa meg a szívünket, hogy nyitottak legyünk mások felé, képesek legyünk arra, hogy másoknak gondját viseljük.

Az ember soha nincs annyira kiszolgáltatva a szenvedésnek, mint amikor igazán szeret.

Isten nem azt akarja, hogy szenvedjünk, de a kereszten megmutatta, hogyan kell másokért áldozatot vállalni – hangsúlyozta szentbeszédében a főpásztor.

„Viselj rá gondot!” – idézte Palánki Ferenc püspök Ferenc pápa a betegek világnapjára szóló üzenetének mottóját (ld. Lk 10,30–37), majd így fogalmazott: kell, hogy ez a mondat szíven üssön bennünket, hogy megszólítva érezzük magunkat. A bajba jutott emberről a megvetett, a szamaritánus gondoskodott. Isten emberei, egy pap és egy levita elmentek mellette.

A szamaritánus bekötözte a sebeit, elvitte a fogadóba, és azt mondta a fogadósnak: „Viselj rá gondot!” Ilyen figyelmes szeretettel kell nekünk is közelítenünk a betegekhez

– hangsúlyozta a főpásztor. – A Szentatya azt mondja, hogy egyszerű cselekedetekkel jobbá tehetjük a világot.

Szentbeszéde zárásaként a debrecen-nyíregyházi megyéspüspök hálás szívvel mondott köszönetet a kórházlelkészi szolgálat munkatársainak, hogy egyszerű, kicsiny gesztussal odaülnek a rászorulók mellé, és megszületik a szeretet, az érintés Isten és ember között. Megköszönte, hogy nap mint nap vállalják ezt a szolgálatot, meghallják Isten megszólítását, aki meg akar gyógyítani, érinteni minket, és örök életet akar nekünk adni.

A liturgia végén Tóth László kórházlelkészségi referens is a Szentatya üzenetéből idézett: „A Betegek 31. Világnapján, a szinodális együtthaladás során arra hívlak benneteket: gondolkodjatok el, hogy épp a gyengeség és a betegség megtapasztalása által tanulhatunk meg együtt vándorolni Isten stílusában, mely közelség, együttérzés és gyengédség.”

A szentmisében is megtapasztaltunk valamit ebből az isteni stílusból, a közelségből, együttérzésből, gyöngédségből – tette hozzá László atya. – Járjunk, vándoroljunk így Isten stílusában, legyen ismertetőjegyünk a közelség, az együttérzés, a gyengédség a betegek, a szenvedők, a gyámoltalanok felé.

*

A szentmisét követően a Megtestesülés-plébánián folytatódott a kórházlelkészek és a világi munkatársak találkozója, amelyen beszámoló hangzott el az elmúlt év történéseiről, és ismertették az idei év terveit.

A résztvevők meghallgathatták Pankotai József plébános, nyíregyházi kórházlelkész a betegágy mellett végzett szolgálatáról szóló tanúságtételét.

Elmondta: egy évvel ezelőtt kezdett kinevezett kórházlelkészként tevékenykedni Nyíregyházán; de már első szolgálati helyén, Újfehértón az ott működő kamilliánus család tagjaként a betegek, elesettek ellátása, kísérése is a feladatai közé tartozott. Papi ars poeticáját így határozta meg: Jelen lenni ott, ahol szükség van rám. Szolgálata során számos csodás gyógyulást tapasztalt meg. Így édesapjánál is, akinek tíz évvel ezelőtt leállt a veséje, nagyon rossz állapotban volt. A betegek szentségének kiszolgáltatását követő napon csodával határos módon a veséje újra működött, és azóta is jó egészségnek örvend.

Sokszor találkozik olyan helyzetekkel, amikor már érdemi kommunikációra nincs lehetőség a beteg állapotából adódóan, de mindig ellátja őket szentséggel. Fontosnak tartja, hogy visszajelezzen a hozzátartozóknak – telefonon, üzenetben, vagy egy szentképet hagyva a beteg éjjeliszekrényén. „Találkoztam olyan betegekkel, akik tudták, hogy meg fognak halni, és azt tapasztaltam, hogy nem féltek. Lezárták az életüket, elbúcsúztak a családtagjaiktól, az élettől. Mély, bensőséges beszélgetések részese lehettem. Az egyik beteg, aki imádságos életű, hitben élő férfi volt, amikor fel tudott készülni a távozásra úgy fogalmazott, hogy az volt élete legszebb napja. A szenvedések ellenére végtelen nyugalomban volt. Mindig viszek, adok valamit a betegeknek: szentképet, Oltáriszentséget, időt. Az embereknek jólesik találkozni azzal, akitől kapnak, aki visz nekik valamit.”

Utalva Palánki Ferenc püspök homíliájára Pankotai József atya a megérintettségről is beszélt. Sokszor, mélyen megérintődik ő is a betegekkel való találkozások során.

„Egy tized rózsafüzérnyi az út a plébániától a kórházig, ezt mindig elmondom, amíg beérek a beteghez.

Fontos, hogy a beteglátogatásra lélekben is készüljünk. Imádságos lélekkel jelen lenni a betegek és az elhunytak mellett – ez a titka a szolgálatnak.

Folyamatosan tartani a kapcsolatot az Istennel – ez a töltekezés forrása: zsolozsma, szentségimádás, szentmise, virrasztás. Innen forrásozik az erő a mindennapok küzdelmeihez” – hangsúlyozta Pankotai József atya.

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye; DNYEM Kórházlelkészi Szolgálat

Fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye; Geréné Sárga Monika beteglátogató

Magyar Kurír