Koronavírus: Helyzetjelentés Rómából magyar szemmel

Nem szoktam hangoztatni, de szívem egyik része az olaszoké. Szeretem őket bolondos magatartásukkal és – a számomra, északabbra született ember számára – sokszor bosszantó, néha irigylésre méltó lazaságukkal együtt. Összesen tíz esztendőt éltem köztük, ezalatt megismerni igen, kiismerni nem sikerült őket. Bevallom, a Duna fölött átívelő valamelyik hídon átmenve feleségemmel gyakran megállapítjuk, hogy a világ legszebb városában élünk, de Róma azért néha hiányzik. Ilyenkor gondolatban elmegyek Rómába. Az is előfordul, hogy a számítógép segítségével az olaszországi webkamerákon keresztül figyelem a nevezetes helyeken hömpölygő tömeget, s magamat is odaképzelem.

Ez történt tegnap is. Megdöbbentő volt azonban látni, hogy a máskor olaszoktól és turistáktól zsúfolt „nevezetes helyek” konganak az ürességtől. Eszembe jutott egyik kedves magyar ismerősöm, Markovits Ferenc, aki orvosként dolgozik az olasz fővárosban. Felhívtam, és kértem, számoljon be az egészségügy helyzetéről, illetve arról, mit tapasztal a városban járva. A beszélgetésből is kiderült, óráról órára változik Itáliában a helyzet…

Ferenc nem sok jót tudott mondani az egészségügyben az elmúlt években történtekről. Mint mondta, az állami kórházak esztendők óta az ágyszámok csökkentésével próbálkoztak, mondván, nem lehet ennyi helyet megfelelően finanszírozni. Ugyanezzel az indokkal próbáltak osztályokat is bezárni, ami most ellátási gondokat okoz, hiszen sok helyen a bezárt, s most megnyitott kórtermekbe nem tudnak ápolószemélyzetet biztosítani. Bár sok nyugdíjast is visszahívtak, ám az orvosok, ápolók így is erejükön felül végzik munkájukat. Mint Markovits Ferenc egy blogbejegyzésben írta: fiatalabb korában ő is képes volt heti 110 órát felelőségteljesen dolgozni, de az idő előrehaladtával ma már képtelen lenne rá...

Hogy mennyire változik a WHO által világjárvánnyá minősített COVID-19 megítélése Olaszországban, azt az orvos barátommal folytatott beszélgetés is bizonyítja. Mint mondta, hétvégén a Rómához közeli Ostiában jártak, ahol minden étterem tele volt vendégekkel. Hozzátette, szerdára megváltozott a helyzet, sokkal kevesebben vannak az utcákon. Arról is beszélt, hogy megítélése szerint a kormányzat nem mindig hoz egyértelmű döntéseket, sokszor kapkodónak tűnik, emellett sokakat megzavarnak a lapokban, rádiókban megjelenő álhírek is.

Mindezekről tegnap délután beszélgettünk. Azóta megint változott a helyzet... Üzletek, éttermek zártak be, hogy minél kevesebb helyen érintkezhessenek egymással az emberek. Talán ezért is láttam teljesen kihaltnak a webkamerákon az utcákat, tereket.

Fent azt írtam, kiismerhetetlenek az olaszok. Nejemmel mindig nevettünk, mert ahol két-három ember megállt, ott pillanatokon belül tömeg verődött össze, hiszen a két-három ember biztosan tudja, hogy valami jó, izgalmas dolog történik ott. A boltokban is ezt tapasztaltuk, bárhol pillanatok alatt vidám káosz tudott kialakulni. Markovits Ferenc azt mondta, tegnap óta már más arcukat mutatják az olaszok. Fegyelmezetten állnak sorba az élelmiszerboltok előtt, rendíthetetlen türelemről tesznek tanúbizonyságot.

Az is saját tapasztalatunk az olaszokkal kapcsolatban, hogy a bajban nagyon össze tudnak fogni. Most is segítik a rászorulókat, önkéntes fiatalok segítik az idősebbeket, kismamákat, elesetteket. A segítség azonban másfelől is megnyilvánul. Olaszországnak Kína is segítséget ajánlott fel. A két ország szerződést írt alá, hogy az annyira hiányzó lélegeztetőgépekből ezer darabot, szájmaszkokat, valamint az ápolóknak és orvosoknak védőruházatot, illetve a vizsgálatokhoz szükséges eszközöket küld az ázsiai ország.

Németh László olaszországi főlelkész a havonta bemutatott római magyar misékhez kapcsolódóan mindig kiosztja a jelenlévőknek, másoknak pedig az interneten küldi el az elmúlt hónap eseményeiről is beszámoló üzenetét. Ma reggel ennek rendkívüli kiadását küldte el.

Többek közt ezt írja: „A koronavírus miatt minden márciusi magyar szentmisét és a régóta tervezett firenzei zarándoklatunkat is el kellett halasztani. Március 10-én, kedden a Szent Péter-bazilikában még el tudtam mondani a magyar szentmisét, igaz, nem a magyar kápolnában, hanem fent a bazilikában, de a délelőtt folyamán a bazilikát is bezárták. Sokan már pár hete nem tudnak szentmisére menni, mert a templomok zárva vannak. Nemzeti ünnepünket se tudjuk megünnepelni úgy, ahogy szoktuk. Azt mondják, a vírus megfékezésének legfőbb eszköze, hogy az emberek ne érintkezzenek egymással, mindenki maradjon odahaza. Otthonaink magánya, csendje lehetőséget kínál arra, hogy most a nagyböjtben többet imádkozzunk. Levegyük a polcról a könyvek közül a Szentírást, és olvassuk, és ne ugyanoda tegyük vissza, hanem méltó helyre.”

Németh László levelében mindenkit közös imára hív. Kéri, hogy Erdő Péter bíborosnak a Magyar Kurír oldalán is megjelent, járvány idejére írt imáját nemzeti ünnepünk alkalmából, március 15-én déli 12 órakor mondjuk el – egymástól távol, de lélekben együtt!

Fotó: Vatican Insider; Ansa

Bókay László/Magyar Kurír