Korunk kihívása az információrobbanás – Konferencia a korszerű természettudományos nevelésről

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A résztvevők délelőtt plenáris előadásakat hallgathattak, a délutáni órákban pedig szekciókban mélyülhettek el a különböző témákban. Délelőtt hangzott el Freund Tamás előadása Agyhullámok, memória, kreativitás: belső világunk és az információrobbanás hatásai címmel, illetve Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató A művészetek és a természettudományos nevelés kapcsolata című előadása.

Miután a szervező Öveges József Tanáregylet elnöke, Leibinger Jánosné és a vendéglátó pedagógiai intézet vezetője, Barcsák Marianna köszöntötte az előadókat és a megjelenteket, Freund Tamás megtartotta előadását.

Hangsúlyozta, azért is fogadta örömmel a meghívást a konferenciára, mert úgy gondolja, az agykutatás mai eredményeinek számos üzenete van korunk társadalma számára, s különösen igaz ez a pedagógusokra, hiszen az infokommunikációs technológiák forradalmát éljük – ami új kihívások, megpróbáltatások elé állítja az embert, különösen a fiatalokat. Fontos azt is látnunk – tette hozzá az előadó –, hogy belső világunk milyen kiemelt szerepet tölt be a kreatív gondolkodás kialakulásában. A belső világ bevonását viszont akadályozza az információrobbanás.

Freund Tamás először némi neurobiológiai „alapozást” tartott a résztvevőknek, hiszen korunk egyik legnagyobb kihívása az agy működésének kutatása, megismerése. Az agy az evolúció csúcsa – kezdte Freund Tamás. Az anyag az emberi agy működésében ébredt tudatára. Hozzátette: az evolúciótól a hívő katolikus embernek sem kell megrémülnie, hiszen azt felfoghatjuk úgy is, mint a teremtés eszközét.

Az emberi agykéreg kiterítve körülbelül másfél négyzetméteres felületet adna, míg a főemlősöké csupán mintegy másfél négyzetdeciméter lenne. A magasabb rendű idegműködések, például a tanulás, memória, eredeti gondolat keletkezése, a kreativitás, érzelmek itt társulnak az érzékszervi információkkal. Freund Tamás illusztrációkkal mutatta be, miként képes az agyban található százmilliárd idegsejt hálózatot alkotva ezeket a funkciókat ellátni – végső soron agyhullámokat keltve.

Agyunk működésében fontos szerepet töltenek be azok a pályák, melyek érzelmekről, motivációkról szállítanak impulzusokat, mert ezek biztosítják, hogy belső világunk révén hosszú idő után is emlékezni tudjunk.  Ezért fontos a kreativitás szempontjából, hogy a tanulás folyamatában maradjon annyi idő a belső világ bevonására, amennyi biztosítja a hatékony tárolást és előhívást.

Ezeket a folyamatokat nehezíti meg manapság az információrobbanás. Aki az interneten kezd valami után kutatni, gyakran elkalandozik, mert mindig talál valami érdekesnek tűnő információt, s végül már azt se tudja, miért is kezdett el „szörfölni” a neten. Mindez azzal jár, hogy elveszti a primer motivációt és az érzelmi viszonyulást. Ilyen esetben az ember „teleírja” az agyát olyan ismeretanyaggal, ami csak felszínesen tárolódik, amin nincs rajta a „belső világ pecsétje”. Ezekből az információkból nem lehet eredeti gondolatot összegyúrni, hiszen közöttük nincs mibe kapaszkodni. További veszélye az információrobbanásnak, hogy megszűnnek a mély személyes kapcsolatok: egy-egy mosolygó vagy szomorú emotikont küldve kommunikálunk másokkal; érzelmi skálánk beszűkül, elvész. Ha nem teszünk ez ellen semmit, önzővé, a kulturális hagyományokat nehezen átörökítő emberekké válhatunk.

Freund Tamás figyelmeztetett: az ember az evolúció során képes volt fejlődni, alkalmazkodni. De az elmúlt száz év, a rádió, a televízió, a telefon, a mobil, a számítógép megjelenése az evolúció szempontjából csak egy pillanat. Ennyi idő alatt a genetika nem változhat meg; a viselkedésmintázatok változnak, melyek sok esetben torzulnak.

Uzsalyné Pécsi Rita A művészetek és a természettudományos nevelés kapcsolata című előadásában az elhangzottakkal azonos tapasztalatairól beszélt, hiszen ő a gyakorlatban minden nap találkozik ezekkel a problémákkal. „Elfogyott a beszélgetés” – mondta. Sokszor már igény sincs rá. Pedig Jézus is beszélgetve, példabeszédekben tanított. Amikor a tanítványok erre rákérdeztek, ő azt válaszolta, azért beszél így, hogy jobban megjegyezzék.

Pécsi Rita hangsúlyozta: rendkívül fontos a zene, a tánc, a művészetek szerepe az oktatás hatékonysága szempontjából. Bizonyított tény, hogy a zenével is foglalkozó tanulók jobban teljesítenek a többi tárgyban is, hatékonyabb módon sajátítják el a tudást. A zene, a komolyzene közvetlenül hat az agyra. Bizonyított tény, hogy ettől a kéregtest megvastagszik, több idegsejti kapcsolat keletkezik, növekszik a verbális emlékezet, a lényegfelismerés, a kreativitás, az emlékezés, az együttműködésre való hajlandóság.

Előadása végén az Öveges József Tanáregylet szervezésében megtartott konferencia résztvevőinek Pécsi Rita kiemelte: egyaránt az élet szolgálatában kell hogy álljon a fiatalok művészeti, valamint természettudományos nevelése, oktatása.

Fotó: Bókay László

Bókay László/Magyar Kurír