Korzenszky Richárd aranymiséje Kapuváron

A szentmise elején Dukai Miklós egyházközségi elnök köszöntötte az aranymisés perjelt, majd Lukácsi Zoltán, a Győri Hittudományi Főiskola kapuvári születésű rektora olvasta fel Áder János köszöntő levelét. A tihanyi szerzetesközösség meghívta az államfőt a „közös szülőföldre, a Rábaközbe”, hogy együtt ünnepeljen az aranymisés Korzenszky Richárddal, azonban külföldi tartózkodása miatt a köztársasági elnök nem tudott részt venni az ünnepen.

Prédikációja elején Richárd atya megköszönte a fogadtatást. Tóth Árpád versét idézve – „Most itt ülök, roppant hegyek közt, / Betegen a többi beteg közt, / Múltnak háttal, halállal szemközt” – rámutatott: hetvenen túl az embernek tudomásul kell vennie, megette már a kenyere javát. Minden nap ajándék, és minden nap kegyelem. Kegyelem ez a nap is, a kapuvári ünnep.

Szent Anna ünnepéről szólva hangsúlyozta, hogy ez a család ünnepe is. A tihanyi bencés perjelt Kapuvárhoz kötik a családi gyökerek és gyerekkora. Felelevenítette a kedves helyszíneket, a játékokat, emlékezett a hegyekre, az Alpok vonulataira, melyek tiszta időben feltűnnek a város határán. Mint elmondta, már gyerekként megfogalmazódott benne a vágy: jó volna egyszer feljutni egy nagy hegyre. Ez a vágy teljesült, megtapasztalta: egy hegyre fölmenni nem könnyű, de nagyszerű dolog; és ami lent rendezetlennek, összevisszaságnak tűnik, az föntről, a magasból, ha az ember távlatot nyer, rendezett lesz, és szép.

Az aranymisés szónok így folytatta: „Ötvenéves papi szolgálattal a hátam mögött elmondhatom, valamit láttam, próbálok rátekinteni arra, ami volt. Szokták kérdezni: nehéz volt, könnyű volt? Nehéz volt, és szép, ezt mondhatom őszintén. Nehéz volt a vállalás. De elkötelezettség nélkül nem lehet értelmes életet élni. Hogy tudtam vállalni, köszönöm szüleimnek, akik vállalták egymást, és vállalták a hitet. Ehhez bátorság kellett. Szüleim tanították meg nekem a »Ne féljetek!« üzenetet, mely az evangélium egyik közvetlen üzenete.”

Majd az emmauszi tanítványok történetét idézte Korzenszky Richárd, mely számára az egyik legfontosabb történet. Ebben fogalmazódik meg az evangélium egyik legszebb kérése: „Maradj velünk, mert esteledik, és a nap már lemenőben van.” Az Úr a tanítványokkal marad, és megváltozik az életük. Szárnyaló szívvel mennek vissza azon az úton, ahol csüggedve jöttek. Mert megtapasztalták, hogy az Úr él, és felismerték a kenyértörésben. Papnak lenni azt is jelenti, hogy el kell mondanom, az Úr él. De csak akkor tudom elmondani, ha saját magam megtapasztalom, ha beengedem az életembe, ha megengedem, hogy átalakítsa azt – hangsúlyozta a bencés perjel. – És akkor mennem kell az emberek közé, akár alkalmas, akár alkalmatlan, és hirdetnem kell, hogy érdemes élni. A mennyek országa hasonlít a földbe rejtett kincshez, amelyet ha megtalál valaki, eladja mindenét, és megveszi. Semmi más nem fontos ebben az életben, csak az az Úr, akivel mindannyian találkozhatunk. Aki képes átalakítani az életünket. A kereszténység egyik nagy titka, hogy mindannyian Krisztus-hordozók lehetünk a másik ember számára – ha befogadtuk magunkba Jézust, és vállaljuk a másik embert.

Korzenszky Richárd elmondta: hálát adni jött – az életért, a gyökerekért, a hivatásért, papi példákért – külön kiemelte a jelen levő Nagy László atyát. Arra kérte a híveket, ne szűnjenek meg imádkozni hűséges családokért, hivatásokért, a papokért és a szerzetesekért.

A szentmise végén Radó Tamás kapuvári plébános megköszönte Richárd atyának, hogy elfogadta a meghívást, és közösen ünnepelhették a Szent Anna-templom búcsúját.

Az aranymisés tihanyi perjel végül reményének adott hangot, hogy gyémántmiséjét is megünnepelheti majd Kapuváron. Ugyanakkor hozzátette: szeretné, ha előbb újmisét is ünnepelhetnének együtt, melyre oly rég volt példa a rábaközi kisvárosban. Megköszönte a ministránsok, a Haydn Vegyeskar és mindenki szolgálatát, akik hozzájárultak a szép és méltó ünnepléshez, majd aranymisés áldásban részesítette a jelenlevőket.

Fotó: Kovács Tibor István

Borsodi Henrietta / Magyar Kurír