Korzenszky Richárd szentbeszédében felidézte: a diktatúra idején érdekes volt megfigyelni, hogyan éltek és működtek lelkes, elkötelezett kis közösségek, hogyan vállalták a szolgálatot mindenütt, ahol szükség volt rá. A mostoha körülmények között is megpróbáltak „ízt adni” közvetlen környezetüknek. Ezután, immár több mint három évtizede, megszűnt a nyilvános vagy burkolt egyház- és vallásüldözés Magyarországon, mindenki szabadon megélhette-megélheti vallásos meggyőződését. Az egyházaktól valami nagy dolgot vártak az emberek, a várt „csoda” azonban elmaradt, hiszen a társadalmi problémákat a szabadság sem tudta megoldani – fogalmazott szentbeszédében az emeritus tihanyi perjel.
A felolvasott evangéliumi szakaszhoz (Mt 5,13–16) kapcsolódva kiemelte: az élet sokszor és sokaknak lehet keserű vagy éppen íztelen, éppen ezért kell hogy legyenek emberek, akik ízt tudnak adni neki. Hiszen Jézus is azt mondta tanítványainak, hogy „ti vagytok a föld sója”. Ez a feladat ránk, hívő keresztényekre vár. Kötelességünk, hogy fáradhatatlanul hirdessük a mindentől független krisztusi igazságot.
Jézus nemcsak az ízesítő szerepét, feladatát szánja nekünk, hanem tanítványait a világ világosságának is nevezi. „Úgy kell hogy világítson a mi világosságunk az emberek előtt, hogy életünket, cselekedeteinket látva az emberek dicsőítsék a mennyei Atyát” – fogalmazott Korzenszky Richárd OSB. – A feladat nem könnyű, de fel kell ismernünk, hogy a kiépülőben lévő és az egész földkerekséget behálózó új világrend tulajdonképpen a mammon hatalma, ahol nem számít az egyes ember élete, csupán a gazdasági érdekek. Ennek az új rendnek a diktatúrája manipulálhatóvá teszi az embereket azzal, hogy mindenek fölé helyezi az egyéni érdekeket.
Azonban ma is találhatunk elkötelezetten gondolkodó, vitatkozó, cselekvő fiatalokat, akik tesznek azért, hogy Krisztus ügye a mai Magyarországon is jelenvaló legyen. Lehetséges, hogy az egyházszervezet az átalakulóban lévő európai társadalomban nem lesz mindenütt jelen, de a hívő közösségekre, a papokra és szerzetesekre szükség lesz továbbra is. A közösségeknek felelősséggel kell lenniük környezetükért és az őket szolgáló lelkipásztorokért, kerülve azt, hogy lelkipásztoraikat pusztán szolgáltatóknak tekintsék.
Nem szabad elcsüggednünk, amikor azt látjuk, hogy létszámunk fogyatkozik – hangsúlyozta az emeritus tihanyi perjel. – Sokkal nagyobb tudatossággal kell törekednünk arra, hogy ne hagyjuk el kincseinket, hagyományainkat, gyökereinket. A szigeteket, ahol elevenen él a kereszténység, össze kell kötni annak érdekében, hogy azok egymást erősítő közösséggé váljanak.
Nem veszítheti el az ízét a só, és nem rejthetjük véka alá a világosságot – hangzott el Korzenszky Richárd OSB prédikációjában. – Jelenlétünkkel tanúbizonyságot kell tennünk arról, hogy lehet boldogan élni úgy is, ha nem a felgyorsult világ játékszabályait követjük. „Ha hiteles az életünk, amelyből nem hiányozhat a kritikus hang sem ennek a világnak embertelenségeivel szemben, akkor képesek leszünk világítani. Hogy lássák az emberek, merre van az irány, az út, amely az életre vezet.”
A szentmisét követően az érdeklődők Richárd atya vezetésével megtekinthették a templom oldalhajójában kialakított tárlatot, mely az emeritus tihanyi perjel szentföldi fényképeiből ad ízelítőt.
Forrás és fotó: Budai Szent Imre-plébánia
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria