Az ünnep már délután elkezdődött közös imával, beszélgetéssel, megosztással, amelyet a templomban zsolozsma követett.
A szentmise kezdetén Székely János megyéspüspök megáldotta a gyertyákat, amivel a szerzetesek bevonultak az oltár elé, és amelyeket ott elhelyeztek, valamint kihelyezett cserepekbe magokat vetettek, jelezve, hogy életük a magvetésről szól.
A főpásztor szentbeszédében az Istennek adott, megszentelt élet fontosságát állította a jelenlévők elé. A szerzetesi életben hasonló történik, mint Simeonnal: a szerzetesek szívének templomába belépett Jézus, amikor igent mondtak rá. Isten betöltötte a szerzeteseket egészen. Egy életen át ölelik Krisztust.
A szerzetesi élet egy hatalmas igen Istenre. Hasonló a Getszemáni-kertben kimondott igenhez. Krisztus tudta és érezte: ez az Atya akarata. Ezt érzik a szerzetesek is. A szerzetesben megvan az öregember bölcsessége és a gyermeki egyszerűség; ezt a kettőt egyesíti életében. A szerzetes a remény zarándoka, Istentől megpecsételt ember.
Székely János püspök prédikációja ITT visszahallgatható.
A szentbeszéd után Csupor Márton ötödéves papnövendéket a megyéspüspök admisszióban részesítette, amellyel a papságra készülő fiatalt felvette a diakónusszentelés előtt a jelöltek közé.
A szentmise után az ünneplés a katolikus iskolában agapéval folytatódott.
Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria