Köszönöm, hogy életet adtál – Engesztelő imaestet tartottak aprószentek napján a Sziklatemplomban

Sokadik alkalommal imádkoznak családjaink, nemzetünk, életünk megtisztulásáért aprószentek napján a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Családügyi Bizottsága, a Ferences Világi Rend, a Fiatalok az Élet Szolgálatában Közösség, a József Szövetség Egyesület és a Ráhel Szőlőskertje szervezet koordinálásával.

Csóka János OSPPE köszöntőjében imádságra hívott a veszélyben lévő magzatok életének védelméért és szüleikért. Komáromi Mária, a Ferences Világi Rend tagja, aki több mint három évtizede szervezi az aprószentek napjához kötődő, életvédő imaesteket, elmondta: együtt imádkozunk az életért, a család értékének felismeréséért, az élettel szemben elkövetett tévedéseink, bűneink bocsánatáért. Az „Élek, és ti is élni fogtok” mottóhoz hozzátette Ady Endre felkiáltását Istenhez: „Békíts ki Magaddal s magammal, / Hiszen Te vagy a Béke.”

A Szentlelket hívó ének után Komáromi Mária megemlékezett arról, hogy Assisi Szent Ferenc nyolcszáz évvel ezelőtt Greccióban ünnepelte Jézus megszületését, és élő betlehemet állíttatott Európában először. Mint mondta, Celanói Tamás leírja, Szent Ferenc a saját szemeivel akarta látni az alázatosságot, egyszerűséget, szegénységet úgy, ahogyan Betlehemben volt. Az élettelen kisbaba, aki a jászolban volt elhelyezve, egyszer csak felébredt a szent tekintetére, megelevenedett. Az emberek szívében már elaludt az Úr Jézus szeretete – írja magyarázatként Celanói Tamás –, a szent felébresztette. Ébredjen fel a mi szívünkben is Isten szeretete és jelenléte! – biztatott Komáromi Mária.

Az elmélkedés előtt imádság hangzott el Máriához, az élő evangélium anyjához, hogy segítsen kimondani az igenünket, amikor meg kell szólaltatnunk Jézus örömhírét, a halált legyőző élet evangéliumát.

Eredics Gergő atya Máriára, az anyaság ősmintájára hívta fel a figyelmet, és Szent Józsefre, aki védelmezi a szent családot, a szeretet közösségét, mely a Szentháromság belső életéből forrásozik. Mint mondta:

az élet két végpontja között nagyon sérülékeny az ember. 

Segítségre szorulunk. Minden élet a fogantatásától kezdve szent és sérthetetlen – hangsúlyozta, – onnantól kezdve hordozza magában a teljes embert. Nem lehet meghatározni az ember létét más időponttól. A fogantatástól kezdve a szülőknek védeniük kell az életet, a teremtő munkatársaivá kell válniuk.

Isten terve a családdal, hogy olyan közeget biztosítson, ahol a megfogant emberi élet emberséges emberré válhat.

Ha megkeményítjük a szívünket, akkor nem engedjük, hogy az ember alapvető jósága működjön, és irányítsa a gondolatainkat, cselekedeteinket. Eredics Gergő arra hívott, hogy utasítsunk el minden olyan eljárást, ami az emberi élet elejével és végével próbál rendelkezni. Egyedül Istennek van joga ehhez – figyelmeztetett. – Jézus odahajolt az elesettekhez, példát adott, hogyan védjük az embert, az életet. Isten mindig a segítségünkre siet, ami már Ádám és Éva történetében is megmutatkozik, akiknek bőrköntösöket készített. Esendőségükben odalépett hozzájuk, és befedte a szégyenüket, hogy törekedhessenek a vele való közösségre. Isten ma is a szentgyónásban el akarja venni a bűneinket, vissza akar helyezni minket a kegyelmi állapotba, a közelségébe.

Elmélkedése végén Eredics Gergő kérte, hogy a férfiak védelmezzék a nőket, a gyermekeket, a család egységét, és mivel a család papjai, annak hitéletét is. Erősségük legyen támasz. A nők védjék, hordozzák és adják tovább az életet, legyenek kedvesek. Mindenkit bátorított, hogy álljunk ki az élet mellett, védelmezzük, ami helyes és jó.

Majd megosztott egy történetet, mely 1994-ben kezdődött, az úgynevezett „keserű gyilkosságok” hetében, amikor ilyen rövid idő alatt hét csecsemőt öltek meg. Egy esküvői fotós hölgy a szörnyűségek hírére elhatározta, hogy létrehoz egy alapítványt, amellyel gyermekeket ment. Egyre többen fordultak hozzá segítségért, egy fiatal anyuka is felkereste őt titokban egy kis falu széléről, mert élet fogant a szíve alatt, de az édesanyja nem akarta, hogy megszülessen a nem is egy, hanem két magzat. A találkozó során felismerte, mekkora értéket hordoz, így szembefordult a saját édesanyjával, és elment otthonról. Megszülte és örökbe adta a gyermekeit, mert tudta, hogy nem tudja őket hazavinni. A kicsiket az alapítványt létrehozó hölgy segítette örökbefogadó szülőkhöz, ráadásul ez az ikerpár lett hazánkban az első, akiket nyílt örökbefogadással, alapítványon keresztül vett valaki magához. A befogadó orvos házaspárból a rengeteget dolgozó édesapa még a hivatását is feladta, csak azért, hogy többet lehessen otthon a kicsikkel.

A gyerekek tudtak Isten szándéka szerinti életet élni, mert a családban tükröződött a Szentháromság szeretetközössége. A szülők a tanulmányaikban is támogatták őket, így az egyikük tanár, a másikuk pap lett. „Most itt állva meséli a születése történetét – tette hozzá váratlanul Eredics Gergő. – Nem tudok Isten mindent átható szeretetéről nem beszélni. Megtart, mindig tud segíteni, hajtóerőt ad, hogy a megbocsátás útjára lépjek, hiszen a vér szerinti anyukánk nem akar kapcsolatot létesíteni velünk. Nincs bennem harag, kétely, számonkérés.

Nem tudok mást mondani neki, mint hogy köszönöm, hogy életet adott, amit Istennel és az emberekkel tudok tölteni itt a földön.”

Az imaest a lelki adoptálást vállalók ígérettételével folytatódott. Ők egy-egy olyan ébredő emberi élet fölött őrködnek, akiket csak Isten ismer, és az abortusz veszélyének vannak kitéve. Kilenc hónapon keresztül naponta imádkoznak értük, a rózsafüzér egy titkát és a lelki adoptálás imáját elmondva, valamint önkéntes felajánlást tesznek értük, hogy megszülethessenek, és szerető családban nőhessenek fel.

A szentségimádáson minden könyörgés után egy-egy odavágó szentírási rész hangzott el. Először a megfogant emberi életekért és szüleikért szólt a könyörgés, majd azokért, akiket a fogamzásgátlás veszélyeztet. Mivel a mesterséges megtermékenyítés során egy magzat életéért többnek is meg kell halnia, a tudomány fejlődéséért könyörögtek, majd azokért a magzatokért, akiket édesanyjuk egészségtelen élete, így a kábítószer vagy az alkohol hatása veszélyeztet. Azokért is imádkoztak, akiket nem vártak, az életük teherként jelenik meg a család számára, majd azokért a családokért, ahol a várandósság folyamán a magzatról gyógyíthatatlan betegséget vagy fogyatékosságot állapítanak meg. Az utolsó könyörgés azokért a gyermekekért szólt, akiknek a születése és fejlődése okkult és más praktikákat űző rokonok miatt kerül veszélybe. A könyörgések után engesztelés következett.

A Mária Rádió a Sziklatemplomból közvetítette ezen az estén a Kiáltás elnevezésű imádságot, melyet mindennap nyolc órakor végeznek nemzetünkért.

A megfogant életekért hálából felajánlott szentmisén az aprószentek lemészárolásának története és a Szent Család Egyiptomba menekülése hangzott el Szent Máté evangéliumából.

Eredics Gergő atya szentbeszédében hálát adott, hogy életet kapott annak ellenére, hogy a vér szerinti szülők nem tudták vállalni a szülőség szerepét. Hozzátette, a mindennapokban ez nem kétségbeejtő, nehéz teher, hanem sokkal inkább öröm, hiszen élvezheti az életet. Sok olyan élethelyzetet tapasztalhat meg, amelyeket egy „sima” születéstörténet esetében nem tudott volna megtapasztalni. Ugyanakkor jó Isten elé vinni azokat a terheket és sebeket, amelyek együtt járnak az örökbefogadottság tényével.

Az aprószentek Krisztus helyett haltak meg, az életüket adták, mert a három királyok nem adták ki Heródesnek, hol találja Jézust – tért rá az evangélium magyarázatára. – Hallgatásuk miatt ezeknek a gyermekeknek az életét kellett feláldozni. Példák ők a mi számunkra: nem tudtak arról, hogy ilyen formában mit tesznek, mégis a megváltás művét szolgálták.

Hiszem, hogy mindannyian kapunk feladatot Istentől – folytatta beszédét. – A földi életünkben ajándékcsomag vagyunk az Úrtól a világ és a többi ember számára. Isten úgy csomagolja be ezt az ajándékot, hogy egyre mélyebb réteg tárul fel belőle, és ebben a feltárulkozásban tudjuk felfedezni igazi ajándék voltunkat. Meg tudjuk mutatni, miképpen vagyunk Isten képére és hasonlatosságára teremtve, az ő arcvonásait hordozzuk magunkon. Jó hálát adni, hogy itt vagyunk, jó egymásra tekinteni, és közösségben hordozni egymást.

A továbbiakban Eredics Gergő felolvasta dicsőítő hálaadását, melybe belefoglalta élete minden eseményét, kezdve születése körülményeit, vér szerinti és örökbe fogadó szüleit, neveltetését, tanulmányait, papi hivatásának minden egyes szolgálatát.

A könyörgésekben imádkoztak a magzatgyilkosság hazánkban tapasztalható járványának megszűnéséért; a családok életkörülményeinek javulásáért, hogy ezek ne csábítsanak az élet elleni bűnökre; és az orvosokért, akik ki mernek állni az élet mellett, és nem végeznek abortuszt.

A lelki adoptálás mellett el lehet köteleződni bármikor online formában is.

Fotó: Lambert Attila

Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír