Kovács Gergely érsek vezetésével zarándokoltak Doberdóba és Rómába a gyulafehérvári papok

Az út első szakaszában a doberdói fennsík első világháborús emlékhelyeit keresték fel a fiatal Márton Áron nyomában járva. A lövészárkok, katonatemetők és emlékművek meglátogatása nemcsak a múlt felidézésére, hanem személyes számvetésre is alkalmat adott. Az elmélkedések visszatérő gondolata volt, hogy

a hűség és a helytállás nem a rendkívüli pillanatokban kezdődik, hanem a mindennapi döntésekben, amikor az embernek lelkiismerete szerint kell cselekednie.

Tiszteletreméltó Márton Áron püspök élete is arról tanúskodik, hogy a hiteles helytállás olykor komoly áldozatokat követel.

Rómában a keresztségi és papi elköteleződés megújítása került a középpontba. A lateráni keresztelőkápolnában a zarándokok megújították keresztségi fogadalmukat, tudatosítva, hogy papi hivatásuk alapja a keresztségben kapott keresztény meghívás. „Mielőtt papok lettünk, Krisztushoz tartozó, megkeresztelt emberekké váltunk.”

A római napok különleges lelki élménye volt a Szent Lépcsőn térden felhaladva végzett imádság, valamint a vatikáni Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmise azon a helyen, ahol Ferenc pápa is éveken át naponta misézett.

A zarándokok Szent Péter és Szent Pál apostolok sírját is felkeresték, ahol az Egyházért és a rájuk bízott hívekért imádkoztak. Szent Pál sírjánál közösen megújították papi ígéreteiket. Az apostolfejedelmek példája arra emlékeztette őket, hogy

a papi szolgálat középpontjában Krisztus és az evangélium hirdetése áll, a hivatásban való kitartás pedig mindennapos megújulást kíván.

A zarándoklat kiemelkedő eseménye volt az október 18-án, vasárnap Rómában bemutatott ünnepi szentmise Márton Áron püspök emlékére, valamint a másnap, október 19-én a Római Román Akadémián megrendezett, Márton Áron püspök – A keresztény Európa tanúja és jelképe című konferencia.

A Santo Stefano Rotondo-bazilikában, ahol Lászai János erdélyi kanonok is nyugszik, szentmisét mutattak be, majd a kanonok síremlékénél imádkoztak. A templom vértanúábrázolásai a Krisztushoz való hűségre irányították figyelmüket, arra emlékeztetve, hogy

a keresztény tanúságtétel lényege nem a szenvedés keresése, hanem a Krisztushoz való hűség, akkor is, ha az áldozattal jár.

A közös imádság és a lelki elmélyülés mellett a zarándoklat a papi testvériség megerősítésére is lehetőséget teremtett. A tartalmas beszélgetések, étkezések, kötetlen együttlétek és vidám pillanatok egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy az együtt töltött napok valódi közösségi feltöltődést jelentsenek. A lelkipásztorok főpásztorukkal nemcsak a szentmiséken és a lelki programokon, hanem a mindennapok egyszerű, közvetlen pillanataiban is együtt lehettek, megtapasztalva a testvériség örömét és az egymásra figyelő emberi közelséget.

A tíznapos zarándoklat során a doberdói emlékhelyeken átélt találkozás a múlttal, majd a római szent helyeken megújított elköteleződés ugyanarra az üzenetre irányította a figyelmet:

a hitet nem elég megőrizni és továbbadni, azt nap mint nap hitelesen meg is kell élni.

A résztvevők hitükben és hivatásukban megerősödve, a testvéri együttlét élményével gazdagodva tértek vissza közösségeikbe, mindennapi lelkipásztori szolgálatukhoz.

Forrás és fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír