Kovács Gergely érsekkel ünnepelték Nagyboldogasszony napját Kalocsán

Az ünnepi szentmise köszöntőjében Bábel Balázs érsek elmondta, hogy az erdélyi püspökség hosszú évszázadokig a kalocsai érseki tartomány része volt, így nyugodt szívvel köszöntheti Erdély érsekét úgy most is, hogy Kalocsára hazaérkezett.

Gyulafehérvár érseke beszéde elején kiemelte: az év minden napján érezhetjük a Szűzanya áldását, ezért az év során számtalan sok ünneppel köszöntjük őt, nem beszélve a neki szentelt két hónapról: a májusról s az októberről. Mária ünnepeit magyar nyelvünk külön névvel illeti. Így kapta nevét a Nagyboldogasszony, a Gyümölcsoltó, a Sarlós Boldogasszony ünnepe. Az egyházi év leforgása alatt nyolc ünnepünk van, amelyek nevében szerepel a boldogasszony kifejezés. Ünnepei által a Szűzanya elkísér bennünket az esztendő folyamán.

Kovács Gergely az ünnep tartalmának magyarázatával folytatta beszédét. Elmondta, hogy ez a nap Szűz Mária mennybevételének ünnepe. A dicsőséges rózsafüzér két titka is megemlékezik az ünnepről: „aki téged a mennybe felvett”, illetve „aki téged a mennyben megkoronázott”. Ez egyházunk legősibb és legnagyobb Mária-ünnepe. Mária haláláról a Szentírás nem ír. Az első századok hagyománya arról beszél, hogy Mária nem meghalt, hanem elszenderült. A keleti egyházban a mai napig így is ünneplik. A nyugati egyház a 8. századtól kezdve úgy ünnepli, mint Mária mennybevételének ünnepét. A Szűzanya elszenderülését tehát követte a mennybevétel és a megkoronázás is.

Mária testét a bűnnélkülisége miatt nem érhette romlás. A mennyei dicsőségbe testestől, lelkestől felvétetett, és a Mindenható Isten a mindenség királynőjévé tette.

Az érsek megemlékezett arról, hogy két testről biztosan tudunk: Jézus emberi teste, valamint a Szűzanya teste. A különbség csak az odajutás módjában van. Jézus feltámadt, és mennybe ment. A Szűzanya elszenderedett, de önerőből nem támadt fel és nem mehetett fel a mennybe, hanem felvétetett. Ezt a meggyőződésünket dogmaként hirdeti az egyház, melyet XII. Piusz pápa hirdetett ki.

A főpásztor kifejtette, hogy nekünk, magyaroknak Mária kétszeresen is édesanyánk. Egyrészt mert Jézus a kereszten mindenkit, mindannyiunkat az Ő oltalmába ajánlott János apostol által. Szent István királyunk pedig halála előtt Máriának ajánlotta fel országát, s ezért mi Nagyasszonyunknak is szólítjuk. Ezt még az Üdvözlégy imádsága által is kifejezzük.

Csak mi, magyarok imádkozzuk úgy, hogy „Asszonyunk”, minden más nyelven egyszerűen csak „Szűz Mária, Istennek szent anyja”.

Kifejeződik szeretetünk és ragaszkodásunk abban is, hogy a 19. század előtt a magyarságnak nem volt hivatalos államhimnusza, Kölcsey műve előtt ezt a szerepet a Boldogasszony anyánk kezdetű ének töltötte be.

Az érsek beszéde végén Isten szolgája Márton Áron erdélyi püspök 1948-ban megfogalmazott imádságát idézte:

Végül pedig mindnyájunkra anyai áldásodat kérjük. Mikor imádkozni térdelünk, hogy hódoljunk szent Fiad előtt: áldj meg minket, Anyánk! Mikor munkára indulunk, hogy megszerezzük mindennapi kenyerünket: áldj meg minket, Anyánk! Mikor megpróbáltatás ér, betegség, gyász borítja szívünket: áldj meg minket, Anyánk! Mikor a földet ígérik mennyországul, hogy elszakítsanak Istentől: áldj meg minket, Anyánk! Mikor gyónásunkat végezzük, hogy elnyerjük bűneink bocsánatát: áldj meg minket, Anyánk! Mikor szentáldozásban az angyalok kenyerét, Jézus testét-vérét vesszük magunkhoz: áldj meg minket, Anyánk! Mikor lefekszünk este, hogy új erővel folytassuk másnap földi zarándoklásunkat: áldj meg minket, Anyánk! Áldásod legyen rajtunk éjjel-nappal, örömben és szenvedésben, munkában és pihenésben, egészségben s betegségben, életben és halálban, az egész boldog örökkévalóságban. Ámen.

Forrás: Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye

Fotó: Szalai Attila

Magyar Kurír