Kovács Zoltán mariológus: „Egészen szép vagy, Mária!”

E kijelentés akár Szent József vallomása is lehetne, jóllehet őt magát a Szentírás kimondottan egyszer sem idézi. Mint ahogyan kettőjük eljegyzésének ünnepét sem, melyet pszeudo-Máté apokrif írásából ismerhetünk, és amelyet a jámbor népi hagyomány – különösen régebben – egyes helyeken január 23-i dátummal tartott számon és ünnepelt.

Az „ünnep” alkalmából nemrégiben e szavak jutottak eszembe, mely valójában egy szeplőtelen fogantatás alkalmából használatos gregorián ének kezdete.

A vőlegénynek ezt a szerelmes felkiáltását kedvese felé az Énekek éneke 4,7-ben találhatjuk „Egészen szép vagy, kedvesem, nincsen rajtad semmi folt” formában, mellyel ez az antifóna a Názáreti Szüzet szólítja meg. Máriára szívesen alkalmaztak már az egyházatyák is ilyen és ehhez hasonló biblikus képeket, kifejezve érintetlenségének, bűntelenségének, „kegyelemmel teljes” mivoltának ragyogó, vonzó szépségét. Méltán, hiszen

számos ószövetségi előképet is beteljesülni láthatunk Jézus Anyjának személyében.

A szóban forgó dicséret, mely bár Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepéhez köthető, valójában mindig aktuális. A Liturgikus népénektár a következő fordítást közli az antifónáról:

„Egészen szép vagy, Mária!
És az eredeti bűn foltja nincs terajtad!
Te, Jeruzsálem dicsősége!
Te, Izrael öröme!
Te, népünk tisztessége!
Te, a bűnösök pártfogója!
Ó, Mária!
Ó, legbölcsebb szűz, legkegyesebb anya!
Imádkozzál érettünk, légy a mi közbenjárónk Urunk Jézus Krisztusnál.”

Idehaza ez az antifóna egyelőre kevéssé ismert. Az igazat megvallva, akárhol megismertettem Isten népével – és nemcsak zeneértőkkel –, mindenütt hamar megkedvelték. Felelgetős szerkezete könnyen arra hív, hogy párban, vagy akár az éneklőket két részre osztva, a második „kórus” mintegy visszhangozza az első által énkelt sorokat, persze nem egy az egyben, hanem szövegében és/vagy dallamában már variánssal gazdagítva.

Szemléljük mi is Józseffel Mária szépségét, melyben maga Isten is kedvét lelte!

Ha a Szűzanya jegyeséhez hasonlóan mi magunk is mind inkább „igaz emberekként” tekintünk rá, annál inkább felismerjük a megváltás gyümölcseiben előre részesedő Istenszülő személyének szeplőtelen ragyogásában a kegyelem mesterművét, mely végső soron a Teremtő végtelen szépségét tükrözi ránk.

Fotó: Merényi Zita, Fábián Attila; portré: Merényi Zita

Magyar Kurír