Kovács Zoltán mariológus: Máriás lelkületű az új pápa?

Az igazat megvallva kevés előzetes ismeretem volt Prevost bíborosról. Amikor május 8-án pápaként először üdvözölte Isten népét, szavait érdeklődéssel hallgatva különösen is felfigyeltem arra, hogy a Szűzanyát is említette. Nem is akárhogyan: egy aznap épp aktuális, ám nem egyetemesen elterjedt ünnepet megnevezve: „Ma van a Pompeji Szűzanya ünnepnapja”. 

Valóban, ez a nap Pompejiben nagy ünnep: „a Rózsafüzér Pompeji Királynőjének ünnepélyes megkérlelése”. Azon a helyen, ahol Kr. u. 79-ben a Vezúv kitörése következtében valóságos lávatenger öntötte el a települést és annak környezetét, az újkorban már a kegyelem kiáradását lehetett tapasztalni.

A kegykép érkezése (1875. november 13.) előtt néhány évvel, a Gonosz megkötözöttségéből korábban a hit és a kegyelem által szabaduló fiatal ügyvéd, Bartolo Longo, akit azóta nem csupán a kegyhely alapítójaként tartunk számon, hanem a boldogok sorában is tisztelünk, lelke mélyén üzenetet érzékelt: „Ha az üdvösséged keresed, hirdesd a rózsafüzért!” Hallgatva ezen indíttatásra, a szentolvasó egyre buzgóbb imádkozásával, és többek között a Tizenöt szombat nevű ima bevezetésével arra is méltó lett, hogy a „rózsafüzér apostolaként” is tekintsünk rá.

A „Rózsafüzér Szűzanyja” (Beata Vergine del Rosario – velünk ellentétben ott nem a Rózsafüzér Királynője az elterjedt megszólítás) pompeji kegyképe megérkezésének 150. évfordulója éppen az idei szentévre esik. Erre még Ferenc pápa is jó előre gondolt a jubileumra készült üzenetében, rámutatva a rózsafüzér ima időszerűségére, mely a szeretet műveként és köteléként ad vigaszt, főként a szükséget szenvedőknek, hogy így nyerjen új reményt mindenki, aki Mária arcára tekint. Sőt, a rózsafüzér olyan egyszerű eszköz, mely az evangelizációban is segítségünkre van. A Niceai Zsinat (325) 1700. évfordulójával is párhuzamot vonva emlékeztetett: a zsinat épp Krisztus isteni és emberi természetének misztériumába vezet be. Mária pedig a szentolvasó által szintén segít, hogy a Megváltó életének titkait Édesanyjának segítségével szemléljük és befogadjuk. Úgy látszik, az új pápa ezt az ünnepet a szívében hordozza.

Mária közelségét Prevost bíboros is megtapasztalhatta a konklávé kegyelmi pillanatai közben, amikor is a Szentlélek tüzében szavazó társaival együtt, az „emeleti teremben” összegyűlt apostolokhoz hasonlóan (vö. ApCsel 1,14) együtt voltak a Sixtus-kápolnában. De a Szűzanya már régóta kísérte őt is.

Az ágostonos szerzetes Robert Francis Prevost atya számára nem lehetett közömbös a római Szent Ágoston-bazilikában diszkréten meghúzódó Mezítlábas Madonna, mely Caravaggio egyik kevéssé ismert alkotása. A saját kicsinységét a Magnificatban is megéneklő Istenszülő ezen a képen egyszerű, mezítlábas szegény asszonyként szerepel Gyermekével, koldusok társaságában. A naturalisztikus ábrázolás, jóllehet saját korában nem nyerte el a megrendelő tetszését – és éppen ezért került ilyen, nem éppen előkelőnek számító helyre –, jól mintázza, hogy

sokszor magunk is koldusként járulunk égi Édesanyánkhoz.

Ő pedig a szegénység lelkületével, ám Istenben egészen gazdag szívvel vállal velünk szolidaritást, és a könnyen sebezhető lábú emberrel együttérző tapintattal áll mellettünk a földi élet zarándokútját. Ferenc pápa levele a tavaly kreált bíborosokhoz némiképp visszaköszön ebben a fajta egyszerűségben, mely a „magasra emelt szem” és „összekulcsolt kéz” magatartásformái mellett említi: „Mezítláb, megérintve a világ érdes valóságát, a fájdalommal teli világét, mely háborútól, hátrányos megkülönböztetéstől, üldöztetéstől, éhezéstől és a szegénység megannyi formájától szenved, ami nagy együttérzést és irgalmat követel tőled.”

Prevost érsek számára a perui Chiclayo főpásztoraként sem volt idegen Máriának az a megszólítása, mely manapság egyre időszerűbb. Az egyházmegyéhez tartozik ugyanis a Nuestra Señora de la Paz, azaz a Béke Királynőjének kegyhelye. Ennek lelki kisugárzásából is minden bizonnyal ösztönzést merített az új pápa. Tudjuk: Mária anyai béketeremtő szeretete Fiára, a Béke Fejedelmére irányítja figyelmünket. A Feltámadottra, akinek szavait már elsőként idézte Róma új püspöke az első megjelenésére váró embereknek: „Béke mindnyájatokkal!”

Az új Szentatya személye – chicagói születése és tanulmányai, valamint perui szolgálata révén – szépen összeköti a hatalmas amerikai kontinens északi, középső és déli régióit. Mintha „vérében hordozná” azt, amiről a Szent Péter-bazilika erkélyéről ő maga is tanúságot tett: fontos, hogy hidakat építsünk. Ehhez pedig Krisztusra mutatott: „az emberiségnek szüksége van őrá, mint hídra, hogy elérje Isten és az ő szeretetet”. Ebben kap jeles küldetést a Summus Pontifex, azaz a „legfőbb hídverő”. És ne feledjük:

abban, hogy a magunk szintjén mindannyian jó „hídverők” lehessünk, Máriára is mindig számíthatunk.

Ő nemcsak az Akathisztosz szavaival megénekelt közvetítő az ég és föld között – „Örvendezz, mert híd vagy, mely a földről visz a mennybe” –, hanem hathatós segítőnk is az emberek egymás közti párbeszédében is. Azt se tévesszük szem elől, hogy a teljes amerikai kontinens együttesen tekint védőszentjeként a Guadalupei Szűzanyára. Ennek lelkületét a leendő pápa mind északon, mind délen egyaránt a szívébe építhette.

Amikor – mintegy gyermeki szívvel viszonozva Ferenc pápának, hogy a 2020-as járvány idején a „beteg világért” imádkozott és rendkívüli Urbi et Orbi áldást adott – idén tavasszal a katolikus világ a súlyosan beteg pápáért emelte imára kezeit, március 3-án ezt Prevost bíboros vezetésével tette meg a Szent Péter téren. A leendő pápa, a Püspöki Dikasztérium akkori prefektusaként az Egyház Anyjának ikonja előtt így forgalmazott: „A Szűzanya, a szent reménység Anyja segíti, megerősíti és vigasztalja mindazokat, akik hozzá folyamodnak”.

Szépen illeszkednek ehhez a gondolathoz immár pápaként kimondott köszöntő szavai:

Anyánk, Mária mindig velünk akar járni, közel akar lenni hozzánk, közbenjárásával és szeretetével segíteni akar bennünket.

Ezért szeretnék veletek együtt imádkozni. Imádkozzunk együtt ezért az új küldetésért, az egész Egyházért, a világ békéjéért, és kérjük ezt a különleges kegyelmet anyánktól, Máriától!” Nem szokványos mozzanat, hogy ilyenkor az Üdvözlégy Máriát Róma újonnan választott püspöke az Örök Város és a földkerekség katolikus híveivel együtt imádkozza, de nagyon is élő tanúságtétel arról, hogy Jézus Anyja fontos számára.

Pápai címere is már árulkodik lelkiségéről. Annak felső részében ugyanis kék alapon fehér liliom képe található, mely egyértelműen jelképe a Szűzanya tisztaságának, ártatlanságának. E két alapszín pedig szimbolikáját tekintve is kétségtelenül az Istenszülőre utal. Mindez együtt erős üzenet: a hídépítés, az együtt járás folyamatában, és eközben a kegyelem forrásához, Krisztushoz járulva, Máriával együtt munkálkodunk, együtt vagyunk és leszünk úton.

XIV. Leó, pápaságának második napján a Sixtus-kápolnában a bíborosok jelenlétében bemutatott szentmisében szintén az Egyház Anyjának gyengéd közbenjárását kérte most kezdődő péteri szolgálatához. Beszédében az Egyházat világítótoronynak bemutató kép – egy klasszikus szimbólummal élve – a Szűzanyát mint tengercsillagot is eszünkbe juttathatja. Mind az Egyház, mind annak kiemelkedő tagjaként és ősmintájaként égi Édesanyánk személye biztos utat mutatnak életünk viszontagságai közt Krisztushoz, a Világ Világosságához.

Az elmúlt, igen sok kegyelemtől áthatott napok megnyilvánulásait és annak előzményeit tekintve szívből kívánom az új Szentatyának, hogy péteri szolgálatának valamennyi tevékenységébe a Szűzanyát mindig beavatva, lépésről lépésre bontakozzanak ki Isten népe előtt hitének máriás vonásai! Az Egyház Anyja iránti egyre mélyebb tisztelete és szeretete legyenek élő jelei pápaként is annak a belső növekedésnek, melyről már eddig is tanúságot tett! Saját maga és a rábízottak máriás lelkiségének további mélyítésében is erősítsék és kísérjék XIV. Leó pápát a saját papszentelésekor is hallott bátorító liturgikus szavak: „Isten tegye teljessé a jót, amit megkezdett benned!”

Szöveg: Kovács Zoltán

Fotó: Vatican News, Wikipédia

Magyar Kurír