A katekéták a másfél nap alatt meggyúrták, dagasztották, formázták és megsütötték saját kenyerüket.
A szükséges hozzávalók összekeverése és a dagasztás után pénteken este szentségimádáson vettek részt.
Szombaton a délelőtti elmélkedés kapcsán a kenyér bibliai jelentésével, annak szimbolikájával, az emberi élettel való párhuzamával foglalkoztak.
A délelőtt további részében egyéni imádság következett, melyben végiggondolhattak többek között azt, hogy hogy is vannak a rájuk bízottakkal, mi az élet- és hivatástörténetük. A kenyérkészítés mellett saját életüket is nagyító alá vehették a katekéták.
Délután, a kenyérsütés ideje alatt lehetőségük volt a szentgyónás elvégzésére, majd padlóképes foglalkozás segítette őket, hogy közelebb kerüljön hozzájuk az üzenet.
A lelkigyakorlatot szentmise zárta, melyben mindenki az oltárra helyezte a saját kenyerét – és ezáltal az életét is.
Az együtt töltött hétvége véget ért ugyan, de a kovász tovább él, s amint a katekéták magukkal vitték otthonaikba, működése, hatása megállíthatatlan, még sokáig tart.
Szöveg: Szalainé Milasin Katalin
Forrás és fotó: Szeged-Csanádi Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria