Kovásznevelés, hajtogatás Isten jelenlétében – Kenyérkészítő lelkigyakorlatot tartottak Sajópálfalán

Amikor úgy érzem, jólesne egy kis elmélyülős elvonulás, lelki töltekezés, első körben a sajópálfalai Szentlélek Lelkigyakorlatos Ház közösségi oldalát szoktam felkeresni, hátha hirdetnek lelkigyakorlatot.

Július elejére kovászoskenyér-sütős lelkigyakorlatot hirdettek, a Szemerszki házaspár vezetésével – Mihály atya a lelki programokért, felesége, Zsuzsa pedig a kenyérért volt felelős, ami nagyon logikusan hangzott, de persze, mint később kiderült, nem volt teljesen igaz.

Tizenkét résztvevővel vágtunk neki a lelkigyakorlattal egybekötött kenyérkészítésnek. Péntek este érkeztünk Sajópálfalára. Mihály atya, Zsuzsa és a kovászok már vártak minket – ez utóbbiak üvegekben a konyhapulton.

A vecsernye utáni első elmélkedés a kenyérről szólt, a Szentírás alapján. Milyen sok helyen jelenik meg a Bibliában ez az életadó táplálék: az ószövetségi Melkizedekkel kezdtük, és folytattuk – végig, a lelkigyakrolat során – az ó- és újszövetségi történeteken át egészen az Eucharisztiáig.

Az elmélkedéseket Mihály atya tartotta, Zsuzsa pedig nagy szeretettel és lelkesedéssel beszélt a kovásznevelésről, a dagasztásról, a közben megtapasztalt isteni jelenlétről – amit talán „gyakorlati elmélkedésnek” lehetne nevezni. Ketten együtt nagyon jó páros voltak, és lelkigyakorlat-vezetőként is remekül kiegészítették egymást.

Mihály atya türelemből is példát adott mindnyájunknak, amikor jól előkészített mondandóját a kenyérsütés fázisaihoz igazította. „Mennyi időm is van akkor erre?” – kérdezte néha, nekikezdve az elmélkedésnek.

A lelkigyakorlatot a szertartások és a kenyérsütés fázisai tagolták. Szombaton délelőtt meglátogattuk Zsuzsa édesapjának borospincéjét. Ő legalább olyan lelkesen mesélt a borkészítésről és a pince történetéről, mint a lánya a kovászról és a kenyérről. Meg is kóstoltuk a borát, és finom borkorcsolyákat ettünk mellé. Ebéd után kis pihenő, majd dagasztás következett. Ezt követték a különféle hajtogatások és elmélkedések egész a vecsernyéig. Utána még egy hajtás, majd vacsora. Vacsora után a leglelkesebbek maradtak még egy hajtásra és beszélgetésre.

Vasárnap már 6-kor begyújtottuk a sütőket, és még az utrenye előtt megkezdtük a kenyérsütést.

A frissen sült, illatozó kenyerekkel megrakott nagy kosarakat és a maradék kovászból készült krékereket tartalmazó kiskosarakat felvittük a templomba, ahol a Szent Liturgia végeztével Mihály atya megszentelte őket.

A krékerből meg tudtuk kínálni a helybelieket is, a kenyerét pedig mindenki büszkén vitte haza a családjának.

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

Magyar Kurír