Közel a szabadulás – A Pápai Ház új szónokának elmélkedése advent első vasárnapjára

Advent időszakában megújul bennünk a várakozás, hogy az Úr, aki már belépett a történelembe, eljöjjön és beteljesítse azt. Rövid, de intenzív időszak ez, amelyben virrasztani nem azt jelenti, hogy nem csinálunk semmit, elalszunk, leheverünk valahova. Éppen ellenkezőleg:

föl kell ébreszteni éberségünket, rácsodálkozásunkat a valóságra, arra, amit az Isten a valóságban beteljesít

– kezdte elmélkedését Pasolini atya.

Még akkor is, ha a valóság – ahogy erre az evangélium emlékeztet – gyakran félelemmel tölt el: szörnyű jelek, aggodalmak, félelmek, háborúk, földrengések, természeti csapások... Az evangélium egyenesen azt mondja, hogy mind meghalunk a félelemtől a valóság láttán, és ez több okból igaz. És mégis Jézus azt mondja ezekben a pillanatokban:

„Emeljétek fel a fejeteket, és vegyétek észre, hogy nemsokára eljövök, közel a szabadulásotok”.

Jó lenne, ha meglenne ez a képességünk. Hogy lehet ezt elérni? Jézus két fő támpontot ad hozzá.

Az első az, hogy ne nehezítsük el a szívünket. Vannak hibás vágyak a szívünkben, olyan dolgok, amelyek lelassítják az életritmusunkat, mert olyasmit keresünk a valóságban, ami nincs. Ha nem akarjuk elnehezíteni a szívünket, akkor újra rá kell találnunk vágyaink megfelelő mélységére, megérteni, hogy mi az, amire igazán vágyunk, és hogy a valóság mit kínálhat nekünk.

Aztán Jézus azt mondja: „Virrasszatok és imádkozzatok”. Nem elég imádkozni, előbb jól ki kell nyitni a szemünket és virrasztani. Ez nagyon fontos útmutatás, mert

sokszor mondunk imákat, de nem történik velünk semmi, mert még csukva a szemünk, vagyis nincs meg bennünk a bizalom és a figyelem tekintete, amellyel a valóságra nézünk.

Advent időszaka pedig éppen így kezdődik, hogy kinyitjuk a szemünket, belépünk a szívünkbe, és elkezdünk imádkozni – zárta advent első vasárnapi elmélkedését a Pápai Ház szónoka.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír