Középkori templomot rekonstruáltak a Gerecsében – Kiállítás és beszélgetés a Párbeszéd Házában

Prokopp Mária Széchenyi-díjas művészettörténész és Nemcsics Ákos a Gerecse hegység elpusztult kora középkori települése körtemplomának újjáépítéséről, építészeti, történelmi és kulturális vonatkozásairól beszélgettek.

Nemcsics Ákos felidézte: a kétezres évek legelején az Óbudai Egyetem elődjére, a Budapesti Műszaki Főiskolára hívták, és megkérdezték tőle, milyen tantárgyakat tudna tanítani. Az ökológia kiemelten érdekelte abból kiindulva, hogy világunk pusztul; így felvetődött a kérdés, hogyan járulhatna hozzá egy építészmérnök a világ jobbá tételéhez. A válasz: felhasználni minden olyan konstrukciót, ami energiahatékony, környezetbarát. És ezen belül különösen fontos az építészet, hiszen az összes energiafelhasználás hatvan százaléka az épített környezetünkhöz kapcsolódik.

Nemcsics Ákos tanította már az ezzel foglalkozó tantárgyat, amikor a hallgatók felvetették: ne csak beszéljenek minderről, hanem kézzelfoghatóan is csináljanak valamit. Elkezdte a helyszínkeresést, és a Gerecsében, Agostyán mellett rátalált egy elhagyott településre, ahol skanzen jellegű vályogházak álltak üresen. Egy alapítvány vezetője azzal fordult hozzá, hogy a közelben egy középkorban elpusztult falu egyes épületeit szeretné újjáépíteni. Elsőként a templomot, aztán az udvarházat, és így tovább… Nemcsics professzor munkához látott, régész vezetésével, a hallgatóival együtt segített az ásatásokban, közben pedig már készítették a rekonstrukciós tervet. Hallgatói támogatták a rekonstrukció ötletét, így munkához láttak, nyaranként egyhetes tábor keretében építkeztek évről évre, a körtemplom így csaknem húsz év alatt, 2003 és 2021 között készült el.

Az építész beszélt a tervezési munkálatokról is. Az egykori falu plébániatemplomának alapjai megvoltak, azt lehetett látni, hogy hol van a bejárata, milyen a tájolása, megvolt a falvastagsága is, az átmérője öt méter. Utólag hozzáépítettek egy osszáriumot. A feltárás során értékes köveket találtak, melyek segítették őket az autentikus rekonstrukció elkészítésében.

Nemcsics Ákos közben bejárta a történelmi Magyarországot, és megtekintette a még épségben megmaradt templomokat. A középkori templomok egy része vagy beépült apszisként egy későbbi templomba vagy sekrestyévé alakították őket. A megmaradtaknál lehetett tudni a méreteket, az arányokat, az elpusztultak esetében az építésznek magának kellett megbecsülnie a méreteket, hiszen nem volt róluk irodalom. Megmaradtak viszont a kövek, melyeket a tatai Kuny Domokos Múzeum kőtárába szállítottak. Odamentek, lemérték őket, tanulmányozták a hallgatókkal, hogy melyik hová tartozhatott. Szinte 100 százalékos biztonsággal állítható, hogy az eredeti templom úgy nézett ki, mint az újjáépített.

Az építész felhívta a figyelmet: nem mindegyik régi templomnál marad meg ennyi minden. Az ő templomuk nem messze a feltárástól épült meg, a rekonstrukciót úgy kell érteni, hogy új helyre egy másik templomot építettek.

Nemcsics Ákos szavaiból kiderült: a kezdeti időszakot leszámítva soha nem kellett toboroznia az embereket, a végzős hallgatók közül is többen jelentkeztek munkára, sőt, voltak, akik családostul jöttek dolgozni. Ez a templomépítés fantasztikus sikertörténet, nemcsak a templom épült, hanem egy kiváló közösség is. Az építész kifejezte meggyőződését, hogy szigorúan tudományos alapon, a rekonstrukcióval kapcsolatos konvenciók betartásával sokkal több műemlékünk volna megmenthető, bemutatható, ami nemcsak nemzeti önbecsülésünket, de műemlékeink megőrzését is szolgálná.

Prokopp Mária elmondta, többször járt az elmúlt húsz évben az épülő templomban. Emlékeztetett rá, hogy a Párbeszéd Háza kiállítása egy 800-900 éves kerektemplom életre keltését mutatja be az Esztergom és Buda, országunk első fővárosa és jelenkori fővárosunk közötti erdei útvonalon, ahol a település már elpusztult, de a templom alapfalai megmaradtak, és lehetővé vált a körtemplom megépítése a közelben, az eredeti arányaiban és formájában, hitelesen. Vagyis közvetlen közel kerülhetünk Árpád-kori elődeink, honfitársaink életéhez.

A művészettörténész megemlítette Mezey Alice nevét is, aki egész életét a műemlékvédelemnek szentelte, most, nyugdíjas éveiben kutatja a középkori Alföldet. Megszállottan végzi a munkáját, és ugyanez jellemzi Nemcsics Ákos tevékenységét is.

Hatalmas kincseink vannak a múltból, melyeket nem tudunk kellően megbecsülni – mondta a professzor asszony. – Ezért is nagyon fontos a Gerecsében rekonstruált körtemplom, amely úgy épült fel, ahogyan a zsámbéki templom másolata: nem az eredeti helyszínen, hanem a budapesti Lehel téren építette újjá Möller István, modern eljárással, de ennek nyomán el tudjuk képzelni az eredetit. Ez a hiteles műemlékvédelem, és ezt képviseli Nemcsics Ákos is. Amit ő véghez vitt, beleillik a nemzetközi itáliai műemlékvédelembe: részletes régészeti dokumentációval feltárta az eredeti középkori alapfalakat, töredékeket, és ebből hiteles rekonstrukció valósult meg, középkori munkamódszerrel. Azok közül a hallgatók közül, akik részt vettek a munkálatokban, ma már többen kitűnő építészek.

Prokopp Mária rámutatott: Ezeréves történelmünk rengeteg dicső emléke Európa védelmében rommá vált, elpusztult. Magyar öntudatunk erősítésében nagy szerepe van az ehhez hasonló rekonstrukcióknak, elpusztult kincseink újraalkotásának. Ez példa arra, hogyan kell megmentenünk középkori kultúránkat: építsünk, és ne romboljunk. Minden korban születtek nagyszerű művészek, művek és emlékek, amelyeket meg kell őriznünk. Nem a középkori életet akarjuk feltámasztani, hanem annak a szellemiségét. Ezért is nagyon fontos, hogy olyan miliőben éljünk, ami az embert felemeli Istenhez. Ennek nagyon szép példája ez az erdőben felépített, rekonstruált középkori templom.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír