Közös bűnbánati imádságot tartottak Budapesten is a női és férfi szerzetesrendek elöljárói

A bűnbánati alkalom szentmisével kezdődött, amelyen számos szerzetesrend tagja vett részt. A szentmisét Zsódi Viktor piarista tartományfőnök, a Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciájának elnöke mutatta be a jelen lévő szerzetes papokkal együtt.

A szentmise elején Dobszay Benedek ferences szerzetes felolvasta Michael W. Banach érsek, apostoli nuncius levelét, aki személyesen nem tudott részt venni a közös imádságon.

Magyarország apostoli nunciusa levelében úgy fogalmazott, hogy lélekben örömmel kapcsolódik a kezdeményezéshez. „Engedjék meg, hogy külön örömömet fejezzem ki, amiért ilyen módon is csatlakoznak Ferenc pápa felhívásához, illetve a szinódus munkájához. A Szentatya gyakran hangoztatja, hogy Isten soha nem fárad bele, hogy megbocsásson, sokszor mi vagyunk azok, akik belefáradunk, hogy kérjük bocsánatát. Ez az imádság alkalom lehet arra, hogy kifejezzük Isten irgalmába vetett hitünket és bizalmunkat, mert hisszük, hogy a megbocsátás mindig lehetőség az újra kezdésre, a megújulásra ” – írta Michael W. Banach.

Zsódi Viktor prédikációjából az alábbiakban részleteket közlünk. 

Ahogyan a napokban Ferenc pápa is felhívta rá a figyelmet Belgiumban: az Egyház szent és bűnös egyszerre. Ennek kapcsán a Szentatya kemény hangon elítélte a kiskorúak elleni visszaéléseket. A kiskorúak ellen elkövetett abúzus szégyen, amelyért bocsánatot kell kérnünk. Nem számít, hogy statisztikailag a családokban, a sport vagy az iskola világában követnek el több visszaélést, ha egy megtörténik, az is elfogadhatatlan.

Az Egyház határozottan fellép e csapás ellen, meghallgatja és támogatja a sértett személyeket, az egész világon megelőző programokat dolgoz ki. Ilyen program a Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája által létrehozott „Emberi méltóság stratégia” is. 2020 elején azzal a szándékkal kezdtünk el dolgozni, hogy ebben a nagyon tág témában megtaláljuk azokat a lehetőségeket, ahol a belátható jövőben akarjuk és tudjuk erősíteni és segíteni az egyházi szereplők munkáját. 

Minden ember teremtettségéből fakadóan rendelkezik méltósággal, és ennek a méltóságnak a védelme komoly és értékes feladatunk.

Szeretnénk megtalálni, hogyan válhat szemléletté az emberi méltóság és annak védelme, szeretnénk, ha ez a közösségeinket és intézményeinket meghatározó kultúra alapvető eleme lenne. Mindezt úgy akarjuk tenni, hogy ezzel erősítsük az Egyház tagjai közötti együttműködést, megosztva egymással az eddig elért eredményeket, és bevonva mindazokat, akik szemléletünkkel és tevékenységünkkel egyetértenek. Olyan stratégiát alkottunk, amely meggyőződésünk szerint jól tudja segíteni az Egyházunkat annak köszönhetően, hogy megfogalmazza az ideált, segít a szemléletformálásban, támogatja a konkrét feladatokat a megelőzés, képzés, kríziskezelés, jóvátétel-feldolgozás területén is.

Az Egyháznak folyamatosan ki kell engesztelődnie.

A megbocsátás az Egyház alapvető működése, hiszen ez kapcsolja egybe az Egyház természetét és küldetését. Túl leegyszerűsítő lenne az Egyházra csak úgy gondolni, mint a szentségi megbocsátás kezelőjére és kiosztójára, hiszen Ferenc pápa megtanított arra, hogy kérni is szükséges ezt; a bűnöket néven kell nevezni, fájdalmat és szégyent érezve, mert mindannyian bűnösök vagyunk, akiknek szükségük van az irgalomra: Isten irgalmára, aki nem szűnik meg szeretni és megbocsátani.

A megbocsátás olyan, mint a feltámadás; lehetővé teszi, hogy aki elesett, újra felálljon. A vétkek megvallása az újrakezdés feltétele.

Az egység ellen elkövetett bűnökért – mondja a II. Vatikáni Zsinat – „alázatosan könyörögve kérünk bocsánatot Istentől is, különvált testvéreinktől is, viszont mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”. A zsinat mély sajnálkozását fejezi ki „bizonyos szellemi magatartás fölött, amely néha megnyilvánult éppen a keresztények között is”, akik szembeállították egymással a tudást és a hitet. Ugyanígy azt is megállapítja, hogy a hívőknek „nem kis részük lehet az ateizmus létrejöttében”, amennyiben hanyagságukkal inkább eltakarták, mintsem feltárták „Isten és a vallás igazi arcát”. Sőt a zsinat „mélyen sajnálja” az antiszemitizmusból fakadó gyűlölet és üldözés sokféle megnyilatkozását, „bármikor és bárki részéről”.

A II. Vatikáni Zsinat különbséget tesz az Egyházhoz való töretlen hűség, illetve a tagok – papi rendből való vagy világi hívek – múltbeli, illetve jelenlegi gyengeségei között. Megkülönbözteti tehát az Egyházat, Krisztus Jegyesét, akin „sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen”, és bűnbocsánatban részesülő bűnös fiait, akiket állandó metanoiára szólít, s megújulásra a Szentlélek erejéből.

Az Egyház, mely bűnösöket foglal magában, egyszerre szent is, és folytonos megtisztulásra is szorul, a bűnbánatnak és a megújulásnak útját járja szüntelen.

Zsódi Viktor prédikációja teljes terjedelmében ITT olvasható. 

A szentmise után a szerzetesi iroda vezetője, Knáb Judit vezetésével szentségimádást tartottak; könyörgések, közös énekek és csend segítették az elmélyülést.

Elhangzott továbbá Robert Barron amerikai püspök imádsága a szenvedő Egyházért, melyből az alábbiakban részletek olvashatók:

„Kérünk, ó, Urunk, adj gyógyulást a szexuális bántalmazás valamennyi áldozatának. Tisztítsd meg Egyházadat az erkölcsi romlástól! Szolgáltass igazságot azoknak, akikkel igazságtalanul bántak. Nyújts vigasztalást minden szenvedőnek. Derítsd rájuk fényedet, hogy a megtévesztés minden árnya tovatűnjön. Nyilvánítsd ki teljes körű pártfogásodat azok iránt, akikkel oly kegyetlenül elbántak. Azokat, akikre Egyházadban az ártatlanok védelmét és az áldozatok képviseletét bíztad, indítsd arra, hogy éberen és buzgón teljesítsék kötelességüket. Add vissza a hitét azoknak, akiktől azt elrabolták, és a reményt azoknak, akik kétségbeestek.

Fogadd el engesztelésünket a hitellenes bűneinkért: a szentmisék, a zsolozsma, szentségi élet elhanyagolásáért, a szent dolgok iránt tanúsított közönyösségért és cinizmusért, az Egyház tanításától való eltávolodásért, amikor nem szakítottuk meg kapcsolatunkat azokkal a személyekkel vagy csoportosulásokkal, akik lerombolták bennünk a hit bizalmát.

Fogadd el engesztelésünket a ránk bízottak elleni vétkeinkért: amikor nem felelősen gondolkodtunk róluk, hanem eszközként használtuk őket saját céljaink eléréséhez; nem vettük figyelembe családi életüket; bármi módon kizsákmányoltuk őket, vagy megvontuk tőlük az evangélium életet adó tanítását és normáját.

Fogadd el engesztelésünket kötelességeink elhanyagolásáért: amikor szem elől tévesztettük, hogy elsősorban állapotbeli kötelezettségeink teljesítésével és nem saját elképzeléseinkkel építjük Isten országát; amikor testvéreinknek és munkatársainknak aránytalanul nagy terhet kellett viselniük a mi hanyagságunk vagy felelőtlenségünk miatt; azért, ha csak feléltük és nem mozdítottuk elő a rendi közösség javát.

Fogadd el engesztelésemet titkos bűneimért, amiről feltehetőleg csak Te és én tudok, Istenem, amelyek még nem látszanak, de leginkább rombolnak; oldd meg kötelékeimet attól a vétkemtől, amitől szabadulni sem merek, tudok és akarok, bár elhagyása megnyitná számomra a megtérés útját.”

Az ima teljes szövege ITT olvasható. 

Forrás: szerzetesek.hu; Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája (MSZKI)

Fotó: Mészáros Anett

Magyar Kurír